Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (2014) - Teremtés könyve - 1Móz 41-42 - Jób könyve - Jób 33-34 - Példabeszédek könyve

KNB SZIT STL BD RUF KG

József megfejti a fáraó álmait

41 Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó azt álmodta, hogy ott áll a Nílus mellett. Ekkor a Nílusból hét szép és kövér tehén jött elő, majd a sás között legelészni kezdett. De hét másik tehén is előjött utánuk a Nílusból, amelyek rútak és soványak voltak, a Nílus partján odaálltak a többi tehén mellé, és a rút és sovány tehenek megették a hét szép és kövér tehenet. Ekkor fölébredt a fáraó.
Ismét elaludt, és másodszor azt álmodta, hogy hét kövér és szép kalász nőtt egy száron, de hét sovány és a keleti széltől kiaszott kalász is kisarjad utánuk. A sovány kalászok elnyelték a hét kövér és telt kalászt. Ekkor fölébredt a fáraó, és rájött, hogy ez csak álom volt. Reggel azonban nyugtalankodni kezdett, ezért összehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és a fáraó elbeszélte nekik az álmát. De senki sem tudta megfejteni a fáraónak.
Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok. Amikor a fáraó megharagudott szolgáira, és őrizetbe vétetett engem és a fősütőmestert a testőrparancsnok házában, álmodtunk valamit ugyanazon az éjszakán, én is meg ő is. Mindegyik álomnak, amit álmodtunk, megvolt a maga jelentése. Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrparancsnok szolgája. Elbeszéltük neki álmainkat, és ő megfejtette. Mindegyikünk álmát jól fejtette meg, mert úgy lett, ahogyan megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba, amazt pedig fölakasztották. Akkor a fáraó hívatta Józsefet, és sietve kihozták a tömlöcből. Ő megborotválkozott, ruhát váltott, és bement a fáraóhoz.
A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmodtam valamit, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni. József így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad megnyugtató választ a fáraónak. A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a Nílus partján álltam. A Nílusból hét kövér és szép tehén jött elő, és legelészni kezdett a sás között. De hét másik tehén is előjött utánuk, amelyek nagyon hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam olyan rútakat, mint ezek. A sovány és rút tehenek azután megették az előbbi hét kövér tehenet. Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút maradt, mint azelőtt. Akkor fölébredtem.
Azután azt láttam álmomban, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron, de hét száraz, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is kisarjadt utánuk, és a sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezt a jövendőmondóknak, de senki sem tudta megfejteni.
Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Isten a fáraónak, hogy mit fog cselekedni. A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz. A hét sovány és rút tehén, amely utánuk jött elő, szintén hét esztendő. A hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz. Erről mondtam a fáraónak, hogy Isten megmutatta a fáraónak, mit fog cselekedni. Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot. Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az. Azért ismétlődött meg kétszer is a fáraó álma, mert Isten elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi az Isten.
Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és állítsa azt Egyiptom élére. Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket, és szedessen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében! Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben, halmozzák föl a gabonát, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban! Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében, amely majd eljön Egyiptomra, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején.

József Egyiptom felügyelője lesz

Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden udvari emberének. A fáraó ezt mondta szolgáinak: Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben isteni lélek van? Józsefnek pedig ezt mondta a fáraó: Miután Isten mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád fogható értelmes, bölcs ember. Te felügyelsz majd a házamra, és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad. Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Nézd, én téged egész Egyiptom felügyelőjévé teszlek! Azzal levette a fáraó a pecsétgyűrűt az ujjáról, és József ujjára húzta, gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába. Majd körülhordoztatta második kocsiján, és így kiáltottak előtte: Térdre! Így tette őt egész Egyiptom felügyelőjévé. És ezt mondta a fáraó Józsefnek: Én vagyok a fáraó, de nélküled még a kezét vagy lábát sem mozdíthatja senki egész Egyiptomban. Ezután elnevezte a fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak, és hozzáadta feleségül Ászenatot, Pótiferának, Ón papjának a leányát. Így lett József egész Egyiptom felügyelője.
József harmincesztendős volt, amikor ott állt Egyiptom királya, a fáraó előtt. Azután kiment József a fáraó elől, és bejárta egész Egyiptomot.
A bőség hét esztendeje alatt gazdagon termett a föld. József összegyűjtött a hét esztendő alatt minden élelmet, ami csak volt Egyiptomban. A városokban helyezte el az élelmet: minden városban a körülötte levő mező élelmét helyezte el. József így annyi gabonát halmozott föl, mint a tengerpart homokja: olyan sokat, hogy végül már nem is vették számba, mert megszámlálhatatlan volt.
Józsefnek két fia született, mielőtt eljött az éhínség esztendeje. Ászenat, Pótiferának, Ón papjának a leánya szülte őket. ⁵¹ Elsőszülöttjét Manassénak nevezte el József, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden gyötrelmemet és atyámnak egész házát. ⁵² A másodikat pedig Efraimnak nevezte el, mert ezt mondta: Megszaporított engem Isten nyomorúságom földjén.
Azután eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptomban, és megkezdődött az éhínség hét esztendeje, ahogyan megmondta József. Éhínség támadt minden országban, de Egyiptomban mindenütt volt kenyér. Azután Egyiptomban is éhezni kezdtek mindenütt, és a nép kenyérért kiáltott a fáraóhoz. Ekkor a fáraó ezt mondta az egyiptomiaknak: Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond nektek! Amikor az éhínség kiterjedt az egész országra, József megnyitotta az összes magtárat, és gabonát árult az egyiptomiaknak, mert súlyos volt az éhínség Egyiptomban. És az egész földről Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát vásárolni, mert súlyos volt az éhínség az egész földön.

Jákób Egyiptomba küldi fiait élelemért

42 Jákób hallotta, hogy Egyiptomban van gabona. Azt mondta hát Jákób a fiainak: Mit néztek egymásra? Majd ezt mondta: Hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek el, és vásároljatok ott gabonát, hogy életben maradjunk, és meg ne haljunk! Elment tehát József tíz bátyja, hogy gabonát vásároljanak Egyiptomban. De Benjámint, József öccsét nem küldte el Jákób a bátyjaival, mert arra gondolt: Csak nehogy valami szerencsétlenség érje! Így mentek el Izráel fiai másokkal együtt gabonát vásárolni, mert éhínség volt Kánaán földjén.
József volt tehát az egész ország kormányzója, és ő árulta a gabonát a föld minden népének. Amikor József bátyjai megérkeztek, arccal a földre borultak előtte. Amint József meglátta bátyjait, azonnal felismerte őket, de idegennek tettette magát előttük, és keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kánaán földjéről jöttünk élelmet vásárolni.
József tehát felismerte a testvéreit, de azok nem ismerték fel őt. Ekkor József visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott, és ezt mondta nekik: Kémek vagytok! Azért jöttetek, hogy kifürkésszétek az ország védtelen részeit! De azok így feleltek neki: Nem, uram! Élelmet vásárolni jöttek a te szolgáid! Mi mindnyájan egyetlen ember fiai vagyunk. Becsületesek vagyunk, sohasem voltak kémek a te szolgáid. Ő azonban ezt mondta nekik: Nem úgy van! Bizony azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit kifürkésszétek! Azok így feleltek: Tizenketten voltak a te szolgáid, testvérek vagyunk mi, egyetlen ember fiai Kánaán földjén. A legkisebb most apánknál van, egyikünk pedig nincs többé. De József ezt mondta nekik: Úgy van, ahogyan mondtam nektek, kémek vagytok! Ezzel teszlek titeket próbára: a fáraó életére esküszöm, hogy nem távoztok innen, amíg ide nem jön a legkisebb testvéretek! Küldjetek el magatok közül egyet, hogy hozza ide a testvéreteket, ti pedig fogságban maradtok. Így teszem próbára, igazat beszéltek-e. Mert ha nem, a fáraó életére esküszöm, hogy kémek vagytok! És őrizetben tartotta őket három napig.

József visszaküldi testvéreit Benjáminért

Harmadnap ezt mondta nekik József: Ezt tegyétek, ha élni akartok, hiszen én is félem az Istent. Ha becsületesek vagytok, maradjon egyik testvéretek megkötözve a börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házatok éhező népének. Hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket, akkor elhiszem, amit mondotok, és nem fogtok meghalni. Ők bele is egyeztek. De így beszéltek egymás közt: Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most, mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság. Rúben erre azt mondta nekik: Megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok rám, és most az ő vérét keresik rajtunk. Nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács volt közöttük. Ő pedig elfordult tőlük, és sírt. Majd visszafordult hozzájuk, és beszélt velük. Azután előállíttatta közülük Simeont, és szemük láttára megkötöztette.
Akkor megparancsolta József, hogy töltsék meg a zsákjaikat gabonával, de mindegyikük pénzét tegyék vissza a zsákjába, és adjanak nekik útravalót. Így is tettek. Ők pedig föltették gabonájukat a szamarakra, és elmentek. Mikor aztán egyikük kinyitotta a zsákját, hogy az éjjeli szálláson abrakot adjon a szamarának, meglátta, hogy a pénze ott van a zsák szájában, és ezt mondta testvéreinek: Visszakerült a pénzem! Itt van a zsákomban! Ekkor odalett a bátorságuk, és remegve mondogatták egymásnak: Mit cselekedett velünk az Isten?!
Amikor megérkeztek apjukhoz, Jákóbhoz Kánaán földjére, elmondták neki mindazt, ami velük történt: Egy ember, annak az országnak az ura, szigorúan beszélt hozzánk, és úgy bánt velünk, mintha kémkedni akartunk volna az országban. De mi azt feleltük: Becsületesek vagyunk, soha nem voltunk kémek. Tizenketten voltunk testvérek, apánknak fiai, de egyikünk nincs többé, a legkisebb pedig apánknál van most Kánaán földjén. Akkor ezt mondta nekünk az az ember, annak az országnak az ura: Erről tudom meg, hogy becsületesek vagytok-e: Egyik testvéreteket hagyjátok nálam, menjetek el, és vigyetek gabonát házatok éhező népének, azután hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Akkor tudni fogom, hogy nem kémek vagytok, hanem becsületes emberek, visszaadom a testvéreteket, és szabadon járhattok az országban.
Mikor aztán a zsákjaikat kiürítették, hát mindegyiknek a pénzes zacskója ott volt a zsákjában. Amikor pénzes zacskóikat meglátták, apjukkal együtt megijedtek. Apjuk, Jákób ezt mondta nekik: Elveszitek tőlem gyermekeimet! József nincs meg, Simeon sincs meg, és még Benjámint is elviszitek?! Engem sújt mindez! Ekkor Rúben azt mondta apjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom őt vissza! Bízd csak rám, és én visszahozom őt hozzád. De Jákób így felelt: Nem mehet el veletek a fiam, hiszen a bátyja meghalt, egyedül ő maradt meg. Ha szerencsétlenség éri az úton, amelyre indultok, ősz fejemet a bánat miatt a holtak hazájába juttatjátok!

Jegyzetek

41,51 A Manassé név hasonlóan hangzik, mint a héber „elfeledtet”

41,52 Az Efraim név hasonlóan hangzik, mint a héber „megszaporít”

Isten megbocsát a megtérőknek

33 Halld meg ezért, Jób, az én szavaimat, figyelj minden beszédemre! Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó. Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél. Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. Felelj meg nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem! Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is. Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni. Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat: „Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm, Isten mégis talál bennem kivetnivalót, ellenségének tekint engem, béklyót tett a lábamra, szemmel tartja minden ösvényemet.” Erre azt felelem, hogy nincsen igazad, mert nagyobb az Isten a halandó embernél. Miért vádoltad azzal, hogy egyetlen szóra sem felel? Hiszen szól az Isten így is meg úgy is, de az emberek nem törődnek vele. Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg, akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeit pecsétjével hitelesíti. Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg őt a kevélységtől. Így akarja lelkét megóvni a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. Így fegyelmezi betegágyán fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával. Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét. Lesoványodik, húsa már alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak. Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz. Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetít feléje, és megmondja az embernek kötelességét, akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat! Hadd duzzadjon teste az ifjúi erőtől, térjen vissza ismét fiatalsága! Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja a halandót igaznak. Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködhessen. Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel, hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága. Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek! Ha lesz mondanivalód, válaszolj; beszélj, mert neked szeretnék igazat adni. Ha pedig nem lesz, akkor hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítalak.

Elíhú második beszéde: Nem igazságtalan az Isten

34 Majd tovább beszélt Elíhú, és ezt mondta: Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti, tudósok! Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt. Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó. Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nekem van igazam! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő. Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet, egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár! Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha örömét leli Istenben. Azért ti, okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság. Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett. Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot. Ki bízta volna rá a földet, és ki adta át neki készen a világot? Ha csak magával gondolna, visszavenné magához lelkét és leheletét, egyszerre kimúlna minden élőlény, és az ember visszatérne a porba. Ha elég értelmes vagy, halld meg ezt, szavaimra jól figyelj! Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt? És te bűnösnek tartod az igazat, a hatalmast, aki megmondja a királynak is, hogy semmirekellő, és a fejedelmeknek, hogy bűnösök, aki a vezetők javára sem lesz részrehajló, és nem helyezi a gazdagot a nincstelen elé, mert mindenki az ő keze alkotása?! Meghalnak hirtelen, az éjszaka közepén. Megrendülnek a népek és elenyésznek, távoznia kell a hatalmasnak is, mégpedig nem emberi erő által. Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését. Nincs az a sötétség és az a sűrű homály, ahol elrejtőzhetnének a gonosztevők. Mert nem szokta senkivel közölni előre, hogy mikor kell ítéletre megállni előtte: Hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül, és másokat állít a helyükre, mert ismeri tetteiket. Egy éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket. Ott bünteti meg a bűnösöket, ahol mindenki látja: mert elfordultak tőle, és útjaival semmit sem törődtek. Hisz miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását. Ha tétlen is marad, ki ítélhetné el? Ha el akarja rejteni arcát, ki láthatja meg? De ő őrködik a népen és az embereken: nem engedi uralkodni az elvetemülteket, sem azokat, akik tőrbe csalnák a népet. De ha valaki azt mondja Istennek: Megbűnhődtem, többé nem teszek rosszat; te taníts meg arra, amit én nem látok: ha álnokságot követtem el, nem teszem többé! Talán büntesse meg őt is, csak mert te megveted? Most neked kell döntened, nem nekem; mit tudsz hát felelni? Ezt mondják majd nekem az értelmes emberek és a bölcs férfiú, aki engem hallgat: Jób beszél, de értelmetlenül, szavait nem fontolta meg. Bár sokáig tartana Jób próbatétele, mivel úgy felelt, mint az álnokok! Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi, gúnyolódva csapkod itt közöttünk, és egyre csak Isten ellen beszél.

A bölcsesség felmagasztalja az igazakat

4 Hallgassatok, fiaim, az atyai intésre, és figyeljetek az okos tudományra! Mert jó tanulságot adok nektek, ne hagyjátok el tanításomat! Mikor még mint gyermek apámnál voltam, mint kicsi és egyetlen, anyám mellett, tanítgatott, és ezt mondta nekem: Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz! Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük! Ne hagyd el, és megőriznek téged, szeresd, és megoltalmaznak téged! A bölcsességnek ez a kezdete: Szerezz bölcsességet, és minden szerzeményeden szerezz értelmet! Becsüld nagyra, és felmagasztal téged. Dicsőséget hoz rád, ha magadhoz öleled. Ékes koszorút tesz a fejedre, díszes koronát ajándékoz neked.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Nyomtatás/PDF QR-kód Facebook Twitter