3311 Jákob fölemelte szemét és körülnézett. Ott jött Ézsau négyszáz emberével. A gyerekeket elosztotta Lea, Ráchel és a két szolgáló között. 22 A szolgálókat gyermekeivel az élre állította, utána Leát gyermekeivel, és végül Ráchelt Józseffel. 33 Ő maga előre ment, és hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért testvéréhez. 44 Ézsau eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt. 55 Azután fölnézett, és látta az asszonyokat meg a gyerekeket, és megkérdezte: „Kik ezek veled?” „Ezek a gyermekeim – válaszolta –, akikkel Isten megajándékozta szolgádat.” 66 Erre a szolgálók gyermekeikkel odamentek és meghajoltak. 77 Utánuk odament Lea a gyermekeivel és meghajolt. Végül Ráchel lépett elő Józseffel, és meghajtotta magát. 88 Erre ő megkérdezte: „Mit akartál azzal az egész táborral, amellyel találkoztam?” „Kegyelmet akartam találni uram színe előtt” – válaszolta. 99 Ézsau ezt mondta: „Több van nekem, testvér, mint amennyi elég, maradjon meg neked, ami a tied.” 1010 De Jákob ellenkezett: „Ne úgy legyen, ha kegyelmet találtam színed előtt, akkor fogadd el az ajándékot kezemből. Úgy tekintettem arcodra, ahogy az ember Isten arcára néz. Te pedig szívesen fogadtál engem. 1111 Fogadd el tehát az üdvözlő ajándékot, amit neked vittek. Hiszen Isten gazdaggá tett és jól megy a sorom.” Erre az ösztönzésre elfogadta.
Jákob elválik Ézsautól.
1212 Aztán így szólt: „Induljunk el, menjünk tovább, és majd melletted megyek.” 1313 De ő ezt válaszolta neki: „Uram tudja, hogy a gyerekek még gyengék, s a nyájból meg a barmok közül a szoptató állatok ápolásra szorulnak. Hacsak egy nap is túlságosan megerőltetjük őket, az egész nyáj tönkremegy. 1414 Uram azért csak menjen szolgája előtt, én pedig lassan tovább vonulok az előttem járó nyáj lépésében és a gyerekek lépésében, amíg eljutok uramhoz Szeirbe.” 1515 Ézsau azt felelte: „Akkor néhány embert azok közül, akik velem vannak, odaadok neked kísérőül.” „Minek az?” – kérdezte. „Csak találjak kegyelmet uram szemében!” 1616 Így Ézsau aznap visszatért útjáról Szeirbe, 1717 Jákob pedig elindult Szukkot felé és házat épített magának, az állatok számára pedig aklot csinált. Ezért nevezte a helyet Szukkotnak. 1818 Jákob Paddan-Aramból való visszatérése után szerencsésen elért Szichem városához, amely Kánaán földjén fekszik. 1919 A város előtt ütötte fel sátortáborát. A darab földet, ahol táborát felállította, száz pénzegységért megvásárolta Szichem atyjának, Hámornak a fiaitól. 2020 Ott oltárt épített, és elnevezte El-nek, Izrael Istenének.
Dina meggyalázása.
3411 Dina, Lea lánya, akit Jákobnak szült, egy napon elment meglátogatni a vidék leányait. 22 Amikor Szichem, a vidék fejedelmének, a hivvita Hámornak a fia meglátta, elrabolta, vele hált és erőszakot követett el rajta. 33 A szíve vonzódott Dinához, Jákob lányához. Szerette a lányt és barátságosan beszélt vele. 44 Szichem így szólt apjához, Hámorhoz: „Szerezd meg nekem ezt a lányt, hogy a feleségem legyen.” 55 Jákob megtudta, hogy lányát, Dinát meggyalázták. De mivel fiai a nyájnál voltak a mezőn, visszatérésükig Jákob hallgatott.
Házassági szerződés a szichemiekkel.
66 Hámor, Szichem apja, kiment Jákobhoz, hogy beszéljen vele. 77 Amikor Jákob fiai hazajöttek a mezőről és meghallották, a férfiak megdühödtek és nagy haragra lobbantak. Mert azzal, hogy ő Jákob lányával hált, gyalázatot követett el Izrael ellen. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. 88 Hámor így szólt hozzájuk: „Szichemnek, a fiamnak a szíve hozzátapadt lányotokhoz. 99 Adjátok neki feleségül, lépjetek velünk sógorságba. Adjátok nekünk lányotokat, és vegyétek el a mi lányainkat, 1010 s lakjatok nálunk. Az ország nyitva áll előttetek, maradjatok, járjátok be és telepedjetek le rajta.” 1111 Szichem így szólt (Dina) apjához és testvéreihez: „Bárcsak kegyelmet találnék szemetekben. Amit követeltek tőlem, megadom. 1212 Ha sok menyasszonyi hozományt és ajándékot követeltek, mindent megadok, amit kívántok. Csak a lányt engedjétek feleségül hozzám.” 1313 Jákob fiai válaszoltak Szichemnek és apjának, de ravaszul beszéltek, mivel húgukat meggyalázták. 1414 „Nem engedhetjük meg magunknak – mondták –, hogy húgunkat körülmetéletlen férfinak adjuk. Ez nálunk szégyennek számít. 1515 Csak akkor járhatunk kedvetekben, ha olyanok lesztek mint mi, vagyis ha mindenki körülmetélkedik, aki a férfinemen van köztetek. 1616 Akkor nektek adjuk lányainkat és elvesszük a ti lányaitokat. Nálatok fogunk lakni és egy néppé válunk veletek. 1717 De ha nem fogadjátok el feltételünket, hogy körülmetélkedtek, akkor vesszük a lányunkat és elmegyünk.” 1818 Beszédük tetszett Hámornak és Szichemnek, Hámor fiának. 1919 A fiatalember nem késlekedett úgy tenni, mivel szerette Jákob lányát, és környezetében nagy volt a tekintélye. 2020 Hámor és fia, Szichem a város kapujához mentek és így beszéltek a város férfiaihoz: 2121 „Ezek az emberek békés szándékúak. Szeretnének nálunk lakni az országban, és rajta végigvonulni. Földünkön minden irányban elég a térség számukra. Az ő lányaikat mi vesszük feleségül, a mi lányainkat pedig nekik adjuk. 2222 De a férfiak csak egy feltétel alatt készek nálunk maradni és velünk egy néppé válni: ha nálunk is mindenkit körülmetélnek, aki a férfinemhez tartozik, mint ahogy ők is körül vannak metélve. 2323 Nyájaik, vagyonuk és marhaállományuk, nemde, hasznunkra lesz? Ezért tegyük meg a kedvüket, hogy nálunk maradjanak.” 2424 Mindnyájan egyetértettek Hámorral és fiával, Szichemmel. Minden férfi körülmetéltette magát.
Simeon és Lévi bosszúja.
2525 A harmadik napon azonban, amikor seblázban feküdtek, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dina testvérei kardot ragadtak, merészen rátámadtak a városra és megöltek minden férfit; 2626 Hámort és fiát, Szichemet is megölték karddal. Dinát kihozták Szichem házából és elvonultak. 2727 Jákob fiai azután rátámadtak a megöltekre, kifosztották a várost, mivel meggyalázták húgukat. 2828 Elvitték nyájukat, barmaikat, s mindent, ami a városban és a mezőn volt. 2929 Egész vagyonukat, minden gyermeket és minden asszonyt elvittek, s elraboltak mindent, ami a házakban volt. 3030 Jákob így szólt Simeonhoz és Lévihez: „Szerencsétlenségbe sodortok azzal, hogy gyűlöletessé tesztek az ország lakói, a kánaániták és a periziták előtt. Nekem csak kevés emberem van. Ha összefognak ellenem, legyőznek, és elpusztítanak családommal együtt.” 3131 De ők így feleltek: „Szabad volt nekik úgy bánni húgunkkal, mint egy kéjnővel?”
2311 Erre Jób válaszolt és így szólt: 22 Panaszom még ma is keserűen hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra. 33 Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé! 44 Magam képviselném előtte ügyemet, s bizonyítékokkal volna tele a szám. 55 Legalább megtudnám, mit válaszol, és amit mond, azt elfogadnám. 66 Egész hatalmával perelne velem? Nem! De legalább meghallgatna. 77 Igaz ember szállna vele perbe, a magam perében győzelmet aratnék. 88 Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom. 99 Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem. 1010 De hisz ismeri mind az útjaimat, és ha próbára tesz, aranynak minősít. 1111 Lépésről lépésre követte a lábam, megtartottam útját, nem tértem el tőle. 1212 Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát keblemben őriztem. 1313 Amit határoz, ki tud azon változtatni? Keresztülvisz mindent, amit csak akar. 1414 Így a sorsomat is beteljesíti. Sok efféle dolgot forgat elméjében, 1515 azért rettegek úgy a színe előtt. Ha csak rágondolok, máris megborzadok. 1616 Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni, félelemmel töltött el a Mindenható. 1717 Mert elrejt előle a sötétség, előlem meg homály fedi el a jelenlétét. 2411 Miért nem ad időt a Mindenható, és miért nem látják meg barátai a napjait? 22 A gonoszok eltolják a mezsgyekövet, a pásztort és a nyájat megrabolják. 33 Az árvától elhajtják a szamarát, s elviszik zálogba az özvegy tehenét. 44 A szegény embert leszorítják az útról, mindnyájan elbújnak a föld szegényei. 55 Mint a vadszamarak, mennek a pusztába – gyermekük éhsége űzi őket oda –, kiaszott pusztában élelmet keresnek. 66 A mihaszna ember földjét learatják, ők szüretelik le a gonosz szőlejét. 77 Meztelen alusznak, minden ruha nélkül, és ha hideg van is, nincsen takarójuk. 88 Rájuk zúdul az eső a hegyekből, jobb menedék híján sziklához lapulnak. 99 Az árváktól is elrabolják földjüket, elveszik zálogba a szegény köntösét. 1010 Mezítelen járnak, szinte ruha nélkül, és éhesek, mikor kévéket vonszolnak. 1111 Malomkövük sincsen olajat préselni, kádakat taposnak, mégis szomjúhoznak. 1212 A városból égig hatol a félholtak szava, és a meggyötörtek lelke fölkiált, de az Isten néma marad panaszukra. 1313 Mások is ellene vannak a világosságnak, azok, akik nem ismerik az útjait, és nem maradnak meg az ösvényein. 1414 Fölkel a gyilkos a sötét éjszakában, s megöli a szegényt és a nyomorultat. Tolvaj ólálkodik éjszaka idején, betör a házakba, amikor sötét van. 1515 Az alkonyatot lesi a házasságtörő. „Nem lát meg senki sem” – gondolja magában, s eltakarja arcát, fátyolt borít rá. 1616 Mikor nappal van, akkor bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. 1717 Mindnyájuknak borzalom a reggel, mert a félelmeit megtapasztalják. 1818 A világosság elől gyorsan elmenekül, s nem veszi az irányt a magaslatok felé. Átkozott a birtokrésze a földön. 1919 Hőség és szárazság nyeli el a vizét, maradék búzáját az aszály emészti meg. 2020 Felejtse el még az anyja méhe is! A nevére úgysem gondol többé senki. Törjön ketté, mint a fa, vesszen a gonoszság! 2121 Gyötörte a meddőt, ki nem szült gyermeket, és nem tett jót sose az özveggyel. 2222 Hatalma hosszú életet ad az erősnek, talpára áll újra, ki élni nem remélt. 2323 Biztonságot ad, ha bízik benne, a szeme őrködik ösvényei fölött. 2424 Egyszer emelkedik, aztán meg letűnik, elhervad, mint a sósfű, amelyet gyűjtenek, éppen úgy levágják, mint a kalászt. 2525 Vagy talán nem így van? Ki tud megcáfolni? Ki tudja semmivé tenni beszédemet?
1313 Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet, az az ember, aki okosságra tesz szert! 1414 Ennek birtokába jutni jobb, mint ezüstöt szerezni, aranynál többet ér ennek elérése. 1515 A korallénál is nagyobb az értéke, nem vetekszik vele semmi drágaságod. 1616 A jobb kezében a hosszú életet tartja, a balban meg a vagyont és a dicsőséget. 1717 Az ő útjai mind barátságos utak, és az ösvényein mindenütt jólét van. 1818 Aki utána nyúl, annak az életfája lesz, boldog ember, aki belekapaszkodik.