Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 17. nap

Pátriárkák kora, Ter33-34, Jób23-24, Péld3,13-18


Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
Találkozás Ézsauval.
33 Jákob fölemelte szemét és körülnézett. Ott jött Ézsau négyszáz emberével. A gyerekeket elosztotta Lea, Ráchel és a két szolgáló között. A szolgálókat gyermekeivel az élre állította, utána Leát gyermekeivel, és végül Ráchelt Józseffel. Ő maga előre ment, és hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért testvéréhez. Ézsau eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt. Azután fölnézett, és látta az asszonyokat meg a gyerekeket, és megkérdezte: „Kik ezek veled?” „Ezek a gyermekeim – válaszolta –, akikkel Isten megajándékozta szolgádat.” Erre a szolgálók gyermekeikkel odamentek és meghajoltak. Utánuk odament Lea a gyermekeivel és meghajolt. Végül Ráchel lépett elő Józseffel, és meghajtotta magát. Erre ő megkérdezte: „Mit akartál azzal az egész táborral, amellyel találkoztam?” „Kegyelmet akartam találni uram színe előtt” – válaszolta. Ézsau ezt mondta: „Több van nekem, testvér, mint amennyi elég, maradjon meg neked, ami a tied.” De Jákob ellenkezett: „Ne úgy legyen, ha kegyelmet találtam színed előtt, akkor fogadd el az ajándékot kezemből. Úgy tekintettem arcodra, ahogy az ember Isten arcára néz. Te pedig szívesen fogadtál engem. Fogadd el tehát az üdvözlő ajándékot, amit neked vittek. Hiszen Isten gazdaggá tett és jól megy a sorom.” Erre az ösztönzésre elfogadta.
Jákob elválik Ézsautól.
Aztán így szólt: „Induljunk el, menjünk tovább, és majd melletted megyek.” De ő ezt válaszolta neki: „Uram tudja, hogy a gyerekek még gyengék, s a nyájból meg a barmok közül a szoptató állatok ápolásra szorulnak. Hacsak egy nap is túlságosan megerőltetjük őket, az egész nyáj tönkremegy. Uram azért csak menjen szolgája előtt, én pedig lassan tovább vonulok az előttem járó nyáj lépésében és a gyerekek lépésében, amíg eljutok uramhoz Szeirbe.” Ézsau azt felelte: „Akkor néhány embert azok közül, akik velem vannak, odaadok neked kísérőül.” „Minek az?” – kérdezte. „Csak találjak kegyelmet uram szemében!” Így Ézsau aznap visszatért útjáról Szeirbe, Jákob pedig elindult Szukkot felé és házat épített magának, az állatok számára pedig aklot csinált. Ezért nevezte a helyet Szukkotnak. Jákob Paddan-Aramból való visszatérése után szerencsésen elért Szichem városához, amely Kánaán földjén fekszik. A város előtt ütötte fel sátortáborát. A darab földet, ahol táborát felállította, száz pénzegységért megvásárolta Szichem atyjának, Hámornak a fiaitól. Ott oltárt épített, és elnevezte El-nek, Izrael Istenének.
Dina meggyalázása.
34 Dina, Lea lánya, akit Jákobnak szült, egy napon elment meglátogatni a vidék leányait. Amikor Szichem, a vidék fejedelmének, a hivvita Hámornak a fia meglátta, elrabolta, vele hált és erőszakot követett el rajta. A szíve vonzódott Dinához, Jákob lányához. Szerette a lányt és barátságosan beszélt vele. Szichem így szólt apjához, Hámorhoz: „Szerezd meg nekem ezt a lányt, hogy a feleségem legyen.” Jákob megtudta, hogy lányát, Dinát meggyalázták. De mivel fiai a nyájnál voltak a mezőn, visszatérésükig Jákob hallgatott.
Házassági szerződés a szichemiekkel.
Hámor, Szichem apja, kiment Jákobhoz, hogy beszéljen vele. Amikor Jákob fiai hazajöttek a mezőről és meghallották, a férfiak megdühödtek és nagy haragra lobbantak. Mert azzal, hogy ő Jákob lányával hált, gyalázatot követett el Izrael ellen. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Hámor így szólt hozzájuk: „Szichemnek, a fiamnak a szíve hozzátapadt lányotokhoz. Adjátok neki feleségül, lépjetek velünk sógorságba. Adjátok nekünk lányotokat, és vegyétek el a mi lányainkat, s lakjatok nálunk. Az ország nyitva áll előttetek, maradjatok, járjátok be és telepedjetek le rajta.” Szichem így szólt (Dina) apjához és testvéreihez: „Bárcsak kegyelmet találnék szemetekben. Amit követeltek tőlem, megadom. Ha sok menyasszonyi hozományt és ajándékot követeltek, mindent megadok, amit kívántok. Csak a lányt engedjétek feleségül hozzám.” Jákob fiai válaszoltak Szichemnek és apjának, de ravaszul beszéltek, mivel húgukat meggyalázták. „Nem engedhetjük meg magunknak – mondták –, hogy húgunkat körülmetéletlen férfinak adjuk. Ez nálunk szégyennek számít. Csak akkor járhatunk kedvetekben, ha olyanok lesztek mint mi, vagyis ha mindenki körülmetélkedik, aki a férfinemen van köztetek. Akkor nektek adjuk lányainkat és elvesszük a ti lányaitokat. Nálatok fogunk lakni és egy néppé válunk veletek. De ha nem fogadjátok el feltételünket, hogy körülmetélkedtek, akkor vesszük a lányunkat és elmegyünk.” Beszédük tetszett Hámornak és Szichemnek, Hámor fiának. A fiatalember nem késlekedett úgy tenni, mivel szerette Jákob lányát, és környezetében nagy volt a tekintélye. Hámor és fia, Szichem a város kapujához mentek és így beszéltek a város férfiaihoz: „Ezek az emberek békés szándékúak. Szeretnének nálunk lakni az országban, és rajta végigvonulni. Földünkön minden irányban elég a térség számukra. Az ő lányaikat mi vesszük feleségül, a mi lányainkat pedig nekik adjuk. De a férfiak csak egy feltétel alatt készek nálunk maradni és velünk egy néppé válni: ha nálunk is mindenkit körülmetélnek, aki a férfinemhez tartozik, mint ahogy ők is körül vannak metélve. Nyájaik, vagyonuk és marhaállományuk, nemde, hasznunkra lesz? Ezért tegyük meg a kedvüket, hogy nálunk maradjanak.” Mindnyájan egyetértettek Hámorral és fiával, Szichemmel. Minden férfi körülmetéltette magát.
Simeon és Lévi bosszúja.
A harmadik napon azonban, amikor seblázban feküdtek, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dina testvérei kardot ragadtak, merészen rátámadtak a városra és megöltek minden férfit; Hámort és fiát, Szichemet is megölték karddal. Dinát kihozták Szichem házából és elvonultak. Jákob fiai azután rátámadtak a megöltekre, kifosztották a várost, mivel meggyalázták húgukat. Elvitték nyájukat, barmaikat, s mindent, ami a városban és a mezőn volt. Egész vagyonukat, minden gyermeket és minden asszonyt elvittek, s elraboltak mindent, ami a házakban volt. Jákob így szólt Simeonhoz és Lévihez: „Szerencsétlenségbe sodortok azzal, hogy gyűlöletessé tesztek az ország lakói, a kánaániták és a periziták előtt. Nekem csak kevés emberem van. Ha összefognak ellenem, legyőznek, és elpusztítanak családommal együtt.” De ők így feleltek: „Szabad volt nekik úgy bánni húgunkkal, mint egy kéjnővel?”
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Isten távolmaradása
23 Erre Jób válaszolt és így szólt: Panaszom még ma is keserűen hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra. Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé! Magam képviselném előtte ügyemet, s bizonyítékokkal volna tele a szám. Legalább megtudnám, mit válaszol, és amit mond, azt elfogadnám. Egész hatalmával perelne velem? Nem! De legalább meghallgatna. Igaz ember szállna vele perbe, a magam perében győzelmet aratnék. Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom. Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem. De hisz ismeri mind az útjaimat, és ha próbára tesz, aranynak minősít. Lépésről lépésre követte a lábam, megtartottam útját, nem tértem el tőle. Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát keblemben őriztem. Amit határoz, ki tud azon változtatni? Keresztülvisz mindent, amit csak akar. Így a sorsomat is beteljesíti. Sok efféle dolgot forgat elméjében, azért rettegek úgy a színe előtt. Ha csak rágondolok, máris megborzadok. Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni, félelemmel töltött el a Mindenható. Mert elrejt előle a sötétség, előlem meg homály fedi el a jelenlétét. 24 Miért nem ad időt a Mindenható, és miért nem látják meg barátai a napjait? A gonoszok eltolják a mezsgyekövet, a pásztort és a nyájat megrabolják. Az árvától elhajtják a szamarát, s elviszik zálogba az özvegy tehenét. A szegény embert leszorítják az útról, mindnyájan elbújnak a föld szegényei. Mint a vadszamarak, mennek a pusztába – gyermekük éhsége űzi őket oda –, kiaszott pusztában élelmet keresnek. A mihaszna ember földjét learatják, ők szüretelik le a gonosz szőlejét. Meztelen alusznak, minden ruha nélkül, és ha hideg van is, nincsen takarójuk. Rájuk zúdul az eső a hegyekből, jobb menedék híján sziklához lapulnak. Az árváktól is elrabolják földjüket, elveszik zálogba a szegény köntösét. Mezítelen járnak, szinte ruha nélkül, és éhesek, mikor kévéket vonszolnak. Malomkövük sincsen olajat préselni, kádakat taposnak, mégis szomjúhoznak. A városból égig hatol a félholtak szava, és a meggyötörtek lelke fölkiált, de az Isten néma marad panaszukra. Mások is ellene vannak a világosságnak, azok, akik nem ismerik az útjait, és nem maradnak meg az ösvényein. Fölkel a gyilkos a sötét éjszakában, s megöli a szegényt és a nyomorultat. Tolvaj ólálkodik éjszaka idején, betör a házakba, amikor sötét van. Az alkonyatot lesi a házasságtörő. „Nem lát meg senki sem” – gondolja magában, s eltakarja arcát, fátyolt borít rá. Mikor nappal van, akkor bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. Mindnyájuknak borzalom a reggel, mert a félelmeit megtapasztalják. A világosság elől gyorsan elmenekül, s nem veszi az irányt a magaslatok felé. Átkozott a birtokrésze a földön. Hőség és szárazság nyeli el a vizét, maradék búzáját az aszály emészti meg. Felejtse el még az anyja méhe is! A nevére úgysem gondol többé senki. Törjön ketté, mint a fa, vesszen a gonoszság! Gyötörte a meddőt, ki nem szült gyermeket, és nem tett jót sose az özveggyel. Hatalma hosszú életet ad az erősnek, talpára áll újra, ki élni nem remélt. Biztonságot ad, ha bízik benne, a szeme őrködik ösvényei fölött. Egyszer emelkedik, aztán meg letűnik, elhervad, mint a sósfű, amelyet gyűjtenek, éppen úgy levágják, mint a kalászt. Vagy talán nem így van? Ki tud megcáfolni? Ki tudja semmivé tenni beszédemet?
Előző nap Olvasási terv Következő nap
A bölcs ember örömei
Boldog ember, aki megtalálta a bölcsességet, az az ember, aki okosságra tesz szert! Ennek birtokába jutni jobb, mint ezüstöt szerezni, aranynál többet ér ennek elérése. A korallénál is nagyobb az értéke, nem vetekszik vele semmi drágaságod. A jobb kezében a hosszú életet tartja, a balban meg a vagyont és a dicsőséget. Az ő útjai mind barátságos utak, és az ösvényein mindenütt jólét van. Aki utána nyúl, annak az életfája lesz, boldog ember, aki belekapaszkodik.
Előző nap Olvasási terv Következő nap