Amikor aztán felemelte szemét, meglátta az asszonyokat és gyermekeiket. Így szólt: »Kik ezek?« Ő azt felelte: »Ezek azok a gyermekek, akiket Isten nekem, szolgádnak ajándékozott.« Erre közelebb jöttek a szolgálók és fiaik, és meghajtották magukat. Odament Lea is a gyermekeivel, és ők is meghajtották magukat. Végül odalépett József és Ráchel, és meghajtotta magát.
Ézsau ekkor azt mondta: »Mire való az a tábor, amellyel találkoztam?« Ő azt felelte: »Hogy kegyelmet találjak uram előtt!« Ám Ézsau azt mondta: »Van nekem mindenem bőven, öcsém! Ami a tied volt, maradjon csak a tied!« De Jákob így szólt: »Ne legyen úgy, kérlek: ha kegyelmet találtam szemedben, fogadd el ezt a kicsiny ajándékot a kezemből, mert úgy néztem arcodra, mintha Isten arcát láttam volna. Légy hozzám kegyes, és fogadd el az áldást, amelyet neked hoztam, mert kegyes volt hozzám Isten, és mindenem megvan!«
Öccse unszolására nagy nehezen elfogadta azokat, majd így szólt: »Menjünk együtt, társad leszek utadon!« Jákob erre azt mondta: »Tudod, uram, hogy gyenge gyermekek, szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha a járásban jobban megerőltetem őket, egy nap alatt elhull az egész nyájam. Uram csak menjen előre a szolgája előtt, én meg majd lassan ballagok az előttem járó jószág és a gyerekek járása szerint, amíg el nem jutok uramhoz Szeírbe!« Ézsau azt felelte: »Kérlek, hadd maradjanak legalább a velem levő népből néhányan útitársaid!« »Nem szükséges – felelte Jákob –, csak arra van szükségem, hogy kegyelmet találjak szemedben, uram!«
Ézsau tehát még aznap visszatért Szeírbe azon az úton, amelyen jött.
Jákob pedig Szukkótba ment. Ott házat épített magának, és sátrakat állított a nyájainak, ezért el is nevezte azt a helyet Szukkótnak (azaz Sátraknak).
Jákob azután sértetlenül eljutott Szíchem városába, amely Kánaán földjén van – miután Paddan-Arámból visszatért –, és letelepedett a város mellett. Megvette azt a darab földet, amelyen a sátrait felütötte, Hémornak, Szíchem atyjának fiaitól száz bárányon, s ott oltárt állított. Így nevezte el: »Isten, Izrael Istene.«
Jákob fiainak bosszúja 34 1Egyszer aztán kiment Dína, akit Lea szült Jákobnak, hogy megnézze annak a vidéknek a lányait. Szíchem, a föld fejedelmének, a hivvita Hémornak a fia megszerette, elrabolta, és vele aludt, erőszakot követve el ellene. Mivel teljes szívéből ragaszkodott hozzá, és szerette a lányt, a szívére beszélt, aztán elment apjához, Hémorhoz, és azt mondta: »Vedd meg nekem feleségül ezt a lányt!« Amikor Jákob meghallotta, hogy lányát, Dínát megbecstelenítették, miközben a fiai távol voltak, s a nyáj legeltetésében foglalatoskodtak, hallgatott, amíg azok vissza nem jöttek.
Hémor pedig, Szíchem atyja kiment, hogy beszéljen Jákobbal. Közben azonban Jákob fiai megjöttek a mezőről. Amikor meghallották, hogy mi történt, nagyon elszomorodtak, és megharagudtak, hogy gyalázatos dolog esett Izraelen, és meggyalázták Jákob lányát, tilalmas dolgot cselekedtek.
Hémor így szólt hozzájuk: »Fiamnak, Szíchemnek a lelke lányotokhoz ragaszkodik. Adjátok feleségül neki, és kössünk egymás között házasságokat! Adjátok lányaitokat mihozzánk, ti pedig vegyétek el a mi lányainkat, és lakjatok velünk! Ez a föld a birtokotokban van: maradjatok, lakjatok rajta, és birtokoljátok!« Maga Szíchem is szólt a lány apjához és testvéreihez: »Hadd találjak kegyelmet előttetek, s bármit határoztok, megadom! Szabjátok magasra a hozományt, és követeljetek nászajándékot! Örömest megadom, amit kívántok, csak adjátok nekem azt a lányt feleségül!«
13Jákob fiai azt felelték Szíchemnek és apjának, Hémornak – álnokul, mivel nővérüket meggyalázták –: »Nem tehetjük meg, amit kértek, mert nem adhatjuk nővérünket körülmetéletlen embernek: gyalázatos dolog az minálunk. Csak abban az esetben szövetkezhetünk, ha hasonlók akartok lenni hozzánk, és körülmetélkedik közöttetek minden férfi. Akkor hozzátok adjuk lányainkat, mi pedig elvesszük a tieiteket, és veletek lakunk majd, s egy néppé leszünk! Ha azonban nem akartok körülmetélkedni, fogjuk a lányunkat, és megyünk!«
Ajánlatuk tetszett Hémornak és fiának, Szíchemnek. Az ifjú nem vonakodott attól, hogy azonnal teljesítse, amit kívántak, mert nagyon szerette Jákob lányát; márpedig ő igen tekintélyes ember volt apja egész házában.
Hémor és a fia, Szíchem bementek tehát a város kapujába, és így szóltak a város férfiaihoz: »Ezek az emberek békességesek irántunk. Maradjanak ezen a földön, és lakjanak rajta, hisz tágas az és széles előttük! Vegyük lányaikat feleségül, és adjuk nekik a mieinket! De csak akkor egyeznek bele ezek a férfiak, hogy velünk maradjanak és egy néppé legyünk, ha körülmetéltetjük közülünk a férfiakat, követve ezzel ennek a népnek szertartását. Akkor a jószáguk is, barmuk is és mindenük, amijük van, a mienk lesz! Csak ebbe egyezzünk bele, akkor együtt fognak lakni velünk!«
Mindannyian beleegyeztek, és körülmetéltette magát minden férfi, aki kiment a város kapuján.
25A harmadik napon azonban, amikor a legsúlyosabb a sebek fájdalma, íme, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dína fivérei kardot ragadtak, sértetlenül bementek a városba, és megöltek minden férfit. Megölték Hémort és Szíchemet is, Dínát pedig, a nővérüket elvitték Szíchem házából. A megöltek fölött berohant Jákob többi fia is, és kipusztították a várost, hogy bosszút álljanak a megbecstelenítésért. Juhaikat és marháikat, szamaraikat és mindenüket, ami a városban és a mezőkön volt, elhajtották. Fogságba vitték minden vagyonukat, gyermekeiket és feleségeiket is. Kifosztottak mindent, ami a házakban volt. 30Jákob azonban így szólt Simeonhoz és Lévihez: »Megszomorítottatok, mert gyűlöletessé tettetek engem e föld lakói, a kánaániak és a periziták előtt! Mi kevesen vagyunk, ők meg majd egybegyűlnek, és megölnek minket, eltörölnek engem és házam népét.« Ők azonban azt felelték: »Hát kellett nekik úgy bánniuk a nővérünkkel, mint valami utcanővel?«
Jegyzetek
33,1 A találkozás békés, Jákob mégis tart Ézsautól, és mielőbb elválik tőle.
34,1 Egy lány megerőszakolása a gyilkossággal azonos súlyú bűntettnek számított, melyet csak a lány feleségül vétele engesztelhetett ki. Hémor felkínálja Jákobnak a letelepedés jogát, ami jelentős társadalmi felemelkedést jelentett a nomádoknak.
34,13 A körülmetélkedés itt mint a Jákob családjához való tartozás jele szerepel.
34,25 A bosszú végrehajtása.
34,30 A történet magyarázatot ad arra a tényre, hogy a honfoglaláskor Simeon és Lévi törzsei nem mertek Szíchem környékén letelepedni.
Jób válasza: 23,1-24,25
Jób bírája az Isten 23 És felelt Jób, és ezt mondta:
»Most is keserves a panaszom,
s az engem sújtó kéz súlyosabb, mint ahogy panaszolom.
Bár tudnám, hogyan találjam meg őt
és jussak trónja elé!
Feltárnám az ügyet előtte,
és szám telve lenne ellenvetéssel;
ügyelnék a szavakra, amelyekkel válaszol nekem,
és megtudnám, mit mond ő nekem!
Ne szálljon velem perbe hatalmas erővel,
és ne nyomjon el nagysága súlyával!
Akkor igazságot tenne velem szemben,
és perem győzelemmel végződnék.
Ha keletnek megyek, nincs ott,
ha nyugatnak tartok, nem veszem őt észre,
ha balra keresem, nem érem el,
ha jobbra fordulok, nem látom!
Ismeri ő az utamat;
próbára tett engem, mint az aranyat, amely átmegy a tűzön.
Lábam követte nyomdokait,
megőriztem útját és nem tértem le róla,
nem távoztam ajkának parancsaitól
és szája igéit keblembe rejtettem.
De ő az egyedülvaló, és senki sem térítheti el szándékától,
amit lelke kíván, azt véghez is viszi,
mert beteljesíti rajtam akaratát,
és készen tart még több ehhez hasonlót.
Ezért rettegek színétől,
ha rá gondolok, elfog a félelem.
Ernyedtté tette Isten a szívemet,
s a Mindenható megrémített engem,
mert nem a fenyegető sötétség miatt megyek én tönkre,
és arcomat nem borította homály.
Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől,
de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.
Vannak, akik odébb tolják a határokat,
elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;
elhajtják az árvák szamarát,
zálogul elveszik az özvegy marháját,
lelökik a szegényt az útról
s elnyomják a föld nyomorultjait mind.
5 Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra,
leshetik a prédát,
s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,
más mezején kell aratniuk,
s a gonosz szőlőjében szüretelniük,
mezítelenül, ruha nélkül hálnak,
és nincs a hidegben takarójuk.
Áznak a hegyi záporoktól,
minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.
9 Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát,
megrabolják a szegény népet.
Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak
s éhesen hordják a kévéket,
falaik között olajat sajtolnak,
taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,
a városban halálra váltak nyögnek,
feljajdul a megsebzettek lelke,
de Isten nem ügyel könyörgésükre.
Ezek a fény ellen lázadozók,
akik nem ismerik az ő útjait,
és nem járnak ösvényein:
reggeli szürkületben kel a gyilkos,
megöli a szegényt és a nyomorgót,
éjjel pedig elmegy tolvajnak.
A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi,
és mondja: ‘Nem lát senki szeme,
s az elleplezi az arcot.’
Betörnek a sötétben a házakba,
amelyeket nappal megjelöltek maguknak,
és nem akarnak napvilágról tudni.
Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik,
a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.
18 ‘Könnyű az a víz színén.
Átkozott a birtokrésze a földön,
szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.
Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét,
az alvilág pedig a bűnösöket.
Az anyaöl megfeledkezik róla,
férgek az ő finom falatja;
nem marad emlékezetben,
összetörik, mint a gyümölcstelen fát.
Magtalannal barátkozik, aki nem szül,
és nem tesz jót az özveggyel.
Lerántja a hatalmasokat erejével,
de amikor áll, sem biztos életében.
Isten alkalmat ad neki bűnbánatra,
de ő kevélyen visszaél vele;
szeme azonban az ő útjain van.
Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók,
lehajtják és letépik őket, mint a többit,
és levágják, mint a kalász fejét.’
Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem?
és ki veszi semmibe szavamat?«
Jegyzetek
24,5 A jókról beszél, akik nyomorognak és fáradságosan gyűjtögetnek maguknak valami kis ennivalót, némelyiküknek még annyija sincs, hogy a házát befedje, ezért barlangokban húzzák meg magukat.
24,9 Újra hozzáfog a gonoszság ecseteléséhez. Megismétli a korábban elmondottakat (4-9.v.), azután itt is a jókról beszél (vö. 10-13.v.).
24,18 Ezekben a versekben Jób valószínűleg osztja barátai véleményét az istentelenek váratlan büntetéséről. Ezért néhány magyarázó szerint ezek a versek eredetileg a 27,23 után voltak; itt Szófár szájába adja a szavakat.
Boldog az az ember, aki bölcsességet talál,
s az a férfi, aki belátásban bővelkedik,
mert megnyerése jobb, mint az ezüst megszerzése,
és gyümölcse többet ér színaranynál,
drágább az minden gazdagságnál,
és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.
Hosszú élet van a jobbjában,
gazdagság és dicsőség a baljában,
útjai kellemes utak,
és minden ösvénye boldogság.
18 Életfa az azoknak, akik megragadják,
és boldog, aki beléje kapaszkodik.
Jegyzetek
3,18 A paradicsomi életfa jelképe a hosszú és boldog életnek (vö. 11,30; 15,4).