Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 125. nap

Királyság kora, 2Sam6-7, 1Krón9, Zsolt89


A szövetség ládája Jeruzsálemben.
6 Dávid összegyűjtötte Izraelből a legjavát, harmincezer férfit, aztán elindult Dávid, és az egész vele tartó sereggel a júdeai Baalába vonult, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amely a Seregek Urának nevét viseli, aki a kerubok fölött trónol. Isten ládáját egy új szekérre tették azután, hogy elhozták Abinadab házából, amely a dombon állt; s Abinadab fiai, Uza és Achjo vezették a szekeret. Uza az Isten ládája mellett ment, Achjo pedig előtte ment. Dávid és Izrael egész háza teljes lendülettel táncoltak az Úr előtt, s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyű és cintányér kíséretében. Amikor azonban Nachon sátorához értek, Uza kinyújtotta kezét az Isten ládája felé és megfogta, mert az ökrök megbillentették. Erre fellángolt az Úr haragja Uza ellen, s lesújtott rá az Isten vétkéért, úgyhogy meghalt ott, az Isten ládája mellett. Dávid nagyon megütődött rajta, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért hívják azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának. Azon a napon félelem fogta el Dávidot az Úr színe előtt, s azt mondta magában: „Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?” Ezért Dávid nem akarta, hogy hozzá, Dávid városába vigyék az Úr ládáját, hanem a Gátból való Obed-Edom házába vitette. Az Úr ládája három hónapig maradt a Gátból való Obed-Edom házában, és az Úr megáldotta Obed-Edomot egész házanépével egyetemben. Amikor aztán hírül vitték Dávid királynak: „Az Úr megáldotta Obed-Edom egész házanépét és mindenét, amije csak van az Isten ládájáért”, akkor Dávid elment, és Obed-Edom házából nagy örömmel Dávid városába vitte Isten ládáját. Amikor azok, akik az Úr ládáját vitték, hat lépést tettek, feláldozott egy marhát és egy hizlalt bárányt. S táncolt is Dávid – teljes erejéből – az Úr előtt, közben egy vászonefod övezte. Így vitte fel Dávid és Izrael háza ujjongás és harsonaszó kíséretében az Úr ládáját. Amikor azonban az Úr ládája bevonult Dávid városába, történt, hogy Saul lánya, Michal kinézett az ablakon. Amikor meglátta, hogy Dávid király ugrál és forog az Úr előtt, szívében megvetette. Az Úr ládáját bevitték, és a sátorban arra a helyre állították, amelyet Dávid kijelölt neki. Akkor Dávid égőáldozatot és közösségi áldozatot mutatott be az Úr előtt, s amikor készen lett az égőáldozatnak és a közösség áldozatának a bemutatásával, megáldotta a népet az Úr nevében. Aztán az egész népnek, Izrael fiai egész seregének, a férfiaknak éppúgy, mint a nőknek kiosztatott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot. Ezután az egész nép hazament. Amikor Dávid hazatért, hogy családját is megáldja, Saul lánya, Michal, Dávid elé lépett, s azt mondta: „Milyen tiszteletre méltó módon viselkedett ma Izrael királya, amikor szolgái szolgálóinak szeme láttára levetkőzött, ahogy csak a csőcselékből szokott valaki levetkőzni!” Dávid így válaszolt Michalnak: „Az Úr előtt táncoltam! Az Úr életére, aki engem atyád és egész háza helyett kiválasztott, s megtett fejedelemnek az Úr népe, Izrael fölött: Az Úr előtt igenis táncolok. Sőt, még jobban megalázkodom, mint most, akkor is, ha a te szemedben megvetésre méltó vagyok is. Mert a szolgálók körében, akiket említettél, azok körében tiszteletet váltok ki.” Michalnak, Saul lányának egész halála napjáig nem lett gyermeke.
Nátán próféta jövendölése.
7 Amikor már a házában lakott a király, és az Úr nyugalmat adott neki körös-körül minden ellenségétől, a király így szólt Nátán prófétához: „Nézd, magam cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg sátorban lakik.” Erre Nátán azt mondta a királynak: „Vigyél véghez mindent, ami szándékodban van, mert veled van az Úr.” Még akkor éjszaka történt, hogy az Úr szózatot intézett Nátánhoz: „Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Te akarsz nekem házat építeni lakóhelyemül? Azóta, hogy kivezettem Izrael fiait Egyiptomból, sose laktam házban mind a mai napig, hanem ide-oda vándoroltam egy sátorban – az volt a hajlékom. Amíg Izrael fiaival ide-oda vándoroltam, mondtam-e egyetlen szóval is Izrael bírái közül, akiket pásztornak rendeltem népem, Izrael fölé, egyetlen egynek is: Miért nem építetek nekem cédrusfából házat? Ezenkívül mondd még meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Elhoztalak a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és minden ellenségedet megsemmisítettem előtted. Nagy nevet szerzek neked, olyat, mint a föld nagyjaié. S meghatározok népemnek, Izraelnek egy helyet, és oda telepítem. Ezen a helyen fog majd lakni, és nem hányódik többé ide-oda. A gonoszok nem szorongatják, mint eddig, attól az időtől kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Megszabadítom minden ellenségétől. Az Úr naggyá tesz, s házat épít neked az Úr. Ha aztán napjaid betelnek és megtérsz atyáidhoz, megtartom utánad magvadból származó utódodat és megszilárdítom királyságát. [Az házat épít nevemnek, én meg minden időkre megszilárdítom királyi trónját.] Az atyja leszek, ő meg a fiam lesz. Ha eltévelyedik, az emberek módjára bottal fegyelmezem, s olyan csapásokkal, amelyek az emberek fiait érik. De irgalmamat nem vonom meg tőle, amint elődödtől megvontam. Nem, házad és királyságod örökre fennmarad színem előtt, trónod örökre szilárd marad.” Nátán ezeket a szavakat és ezt az egész kinyilatkoztatást mind elmondta Dávidnak.
Dávid imája.
Erre Dávid bement, leborult az Úr előtt, és így szólt: „Ki vagyok én, ó Uram, Istenem, s mi az én házam, hogy idáig vezettél? S ez még mind kevés volt a szemedben, ó Uram, Istenem, mert még ígéreteket is tettél szolgád házának a távoli időkre… ó Uram, Istenem. Mit szólhat Dávid, amikor magad szemelted ki szolgádat, ó Uram, Istenem. Szolgádért, jóakaratod szerint cselekedted és nyilatkoztattad ki ezeket a nagy dolgokat szolgádnak. Ezért ó Uram, Istenem, nagy vagy, nincs hozzád hasonló senki, és nincs más Isten, csak te, amint fülünkkel hallottuk. S hol van a földön még egy nép, amelyet hozzá lehetne mérni népedhez, Izraelhez? (Olyan nép), amelyért az Isten elment volna, hogy saját népéül megszerezze, és híressé tegye, nagy és félelmetes tetteket vigyen végbe, és népeket és isteneket űzzön el népe elől? Így örökre népeddé tetted népedet, Izraelt, s magad lettél, Uram, az Istene. Váltsd hát valóra ígéreted, amelyet szolgádnak és házának tettél, ó Uram, Istenem, minden időkre, és tégy úgy, amint mondtad. Akkor örökké dicsőítik majd a nevedet, és így beszélnek: Izraelnek a Seregek Ura az Istene. Akkor fennmarad szolgádnak, Dávidnak a háza is színed előtt. Mert magad nyilatkoztattad ki, Seregek Ura, Izraelnek Istene, szolgádnak: Házat építek neked. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy ezzel az imával forduljon hozzád. Igen, ó Uram, Istenem, te Isten vagy, és a te szavad igazság. Magad tetted szolgádnak ezeket az ígéreteket. Azért legyen tetszésedre és áldd meg szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted. Mert te szóltál, Uram, Istenem, és áldásodra szolgád háza örökké áldott lesz.”
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Jeruzsálem, a szent város.
9 Egész Izrael be volt osztva csoportokra, és bejegyezték őket Izrael és Júda királyainak évkönyveibe. De hűtlenségük miatt fogságba hurcolták őket Babilonba. Akik azelőtt városaikban és birtokukon laktak, azok az izraeliták voltak, a papok, a leviták és a templomszolgák. Jeruzsálem lakói Júda fiai, Benjamin fiai, Efraim és Manassze fiai közül kerültek ki. (Júda fiai közül): Utaj, Ammihud fia, ez Omri fia, ez Imri fia, ez meg Bani fia. Perecnek, Júda fiának fiai a sziloniták közül: Azaja, az elsőszülött és a fiai. Zerach fiai közül: Jeuel és testvérei, hatszázkilencvenen. Benjamin fiai közül: Szallu, Mesullam fia, ez Hodavja fia, ez meg Hasszenua fia Jibneja, Jerochán fia, Ela, Uzinak, Michri fiának a fia Mesullam, Szefatjának, Jibnija fiának, Reuelnek a fia és testvérei, nemzetségeik szerint, kilencszázötvenhatan. Ezek a férfiak mind családfők voltak. A papok közül: Jejada, Jehojarib, Jachin és Azarja, aki Hilkia fia volt, ez Mesullam fia, ez Cádok fia, ez Merajot fia, ez meg Achitubnak, az Isten háza főnökének a fia; továbbá Adja, Jerochám fia, aki Malkia fiának, Paschurnak volt a fia Maazáj, aki Adiel fia volt, ez Jachszerach fia, ez Mesullam fia, ez Mesillemit fia, ez meg Immer fia, valamint testvéreik, a családok fejei, ezerhatszázhetvenen, bátor férfiak a templom szolgálatában. A leviták közül Semaja, aki Hasub fia volt, ez Aszrikám fia, ez meg Hasabja fia, Merári fiai közül. Bakbakár, Heres, Galal, Mattanja, aki Micha fia volt, ez Zichri fia, ez Aszaf fia; Obadja, aki Semaja fia volt, ez Galal fia, ez meg Jedutun fia. Berechja, Elkána fiának, Azának a fia, aki a netofatiták tanyáin lakott. A kapuőrök: Sallum, Akub, Talmon, Achiman és testvérei. Sallum volt a főnök, és mostanáig is ő áll a keleti királyi kapunál. Ők Lévi fiai táborának is a kapuőrei. Sallum, Korénak a fia, aki Eljaszafnak volt a fia, aki Korach fia, és a testvérei, akik egy családba tartoztak. Ezeket a korachitákat rendelték a szent szolgálatra, a sátor küszöbének őrzésére, s atyáik őrizték az Úr táborának bejáratát. Pinchász, Eleazár fia volt a főnökük (az Úr legyen vele!); Zacharja, Meselemia fia őrizte a megnyilatkozás sátorának bejáratát. Akik mint kapuőrök a bejáratnál teljesítettek szolgálatot, összesen kétszáztizenketten voltak. Együtt laktak falvaikban. Dávid és Sámuel, a látóember a hűségükért rendelte őket erre a szerepre. Ők és fiaik az Úr házának, a sátorhajléknak a bejáratánál álltak mint őrök. A kapuőröket a négy égtáj irányában állították fel, keletnek, nyugatnak, északnak és délnek. Testvéreik a falvaikban készen álltak rá, hogy időről időre egy hétre hozzájuk csatlakozzanak. Mert csak ők, a kapuőrök négy főnöke laktak ott állandóan. Nekik, a levitáknak kellett vigyázniuk Isten házának helyiségeire és készleteire. Az éjszakát Isten házának a közelében töltötték, mivel nekik kellett őrséget adniuk és reggelenként az ajtót kinyitniuk. Közülük kerültek ki azok is, akik az istentisztelethez szükséges eszközöket kezelték. (Előírt) szám szerint kellett ki- vagy behozniuk őket. Másik feladatuk az volt, hogy a templom összes kellékeit, a szentély minden készletét őrizzék: a lisztet, a bort, az olajat, a tömjént és az illatszereket. De a kenetet a papoknak kellett a fűszerekből elkészíteniük. A leviták közül Mattitjának, a korachita Sallum elsőszülöttének kellett a serpenyőben készítendő süteményekről gondoskodnia. Testvéreik, a kechatiták közül néhánynak az volt a feladata, hogy a kenyereket minden szombaton sorba rakva kitegyék. Ezek voltak az énekesek, a levita családfők. A templom tartozékaiban voltak elhelyezve, mivel hivataluk éjjel-nappal tartott. Ezek a leviták családfői, nemzetségeik szerint, Jeruzsálemben laktak.
9. SAUL, DÁVID ELŐDJE
Saul családfája.
Gibeonban lakott Abi-Gibeon és Jejel, akinek a felesége Maacha volt. Elsőszülötte, Abdon, azután Cur, Kis, Baal, Ner, Nadab, Gedor, Achjo, Zecharja és Miklot. Miklot Simeámot nemzette. Ők is testvéreiknél laktak Jeruzsálemben, testvéreikkel szemben. Ner nemzette Kist, Kis nemzette Sault, Saul nemzette Jonatánt, Malki-Suát, Abinadabot és Esbaalt. Jonatán fia: Mifiboset. Mifiboset nemzette Michát. Micha fia Piton, Melech, Tarea. Acház nemzette Járát, Jára nemzette Alemetet, Azmavetet és Zimrit. Zimri nemzette Mocát, Moca nemzette Bineát. Ennek a fia Refaja, ennek a fia Eleazár, ennek a fia Acel. Acelnek hat fia volt. A nevük: Aszrikám, Bochru, továbbá Ismael, Searja, Obadja és Hanan. Ezek Acel fiai.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
89 (88). ZSOLTÁR
FÖLLEBBEZÉS ISTEN HŰSÉGÉHEZ
89 (Az eszrachita Etán tanítókölteménye.) Az Úr kegyelméről énekelek örökkön-örökké. Hűségedet hirdeti ajkam minden nemzedéken át. Így szóltam ugyanis: Kegyelmed alapját örökre megvetetted a szövetségben, hűségedet megszilárdítottad a mennyben. „Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: nemzetségedet minden időkre alapítom, trónodat minden nemzedékre megszilárdítom.” Az egek dicsőítik csodáidat, Uram, a szentek közössége áldja hűségedet. Hiszen ki olyan a felhők közt, mint az Úr, az istenek fiai közül ki hasonlít hozzá? Isten hatalmas a szentek tanácsában, nagy és félelmetes minden fölött, ami körötte van. Seregek Ura! Ki olyan, mint te? Hatalmas az Úr, hűsége körülvesz téged. Te parancsolsz a háborgó tengernek, tobzódó hullámait megfékezed, Rahabot átszúrtad és eltiportad, ellenségeidet szétverte karod ereje. Tied az ég és tied a föld, a földkerekség minden bősége, hiszen te alkottad. Észak és Dél a te műved, a Tábor és a Hermon téged dicsőít. Karodban hatalom van, kezed erős, jobbod fölemelve. Trónod igazságon és jogon nyugszik, előtted kegyelem és hűség menetel. Boldog a nép, amely ünnepelhet, és arcod fényében járhat, Uram! Mindvégig örülnek nevednek, ujjonganak igazságosságod miatt. Hisz te vagy hatalmuk fénye, kegyelmedből emeljük föl fejünk. Pajzsunk az Úré, Izrael Szentjéé, a mi Királyunké. Egykor látomásban beszéltél, s így szóltál szentjeidhez: „Egy erősre tettem a koronát, fölemeltem, akit kiválasztottam a népből. Kiválasztottam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem, hogy kezem mindig segítse és karom erőt öntsön belé. Nehogy rászedje ellenfele, s a gonosz hatalmaskodjék fölötte. Nem, szétzúzom előtte ellenségeit, és akik gyűlölik, azokat megverem. Hűségem és kegyelmem kíséri majd, nevemben fölemeli fejét. Kezét kinyújtom a tengerig, jobbját kiterjesztem a folyamokig. Így szólít majd engem: Atyám vagy, Istenem és üdvöm sziklája! Én pedig elsőszülöttemmé teszem, nagyobbá a föld minden uránál. Örökre megőrzöm számára kegyelmem, szövetségem vele nem szűnik meg. Nemzetségét megtartom mindvégig, s trónja olyan lesz, mint az ég napjai. Ha fiai nem tartják többé törvényemet, és nem élnek parancsaim szerint, ha megszegik rendelkezéseim, s nem követik útmutatásomat, vesszővel büntetem vétküket, és ostorral minden bűnüket. De kegyelmem nem vonom meg tőle, s nem tagadom meg tőle hűségemet. Szövetségemet nem szegem meg, ajkam szózatát nem másítom meg. Ahogyan szent vagyok s ahogy megesküdtem, Dávidnak hazudni biztosan nem fogok. Nemzetsége örökre megmarad, trónja előttem lesz, miként a nap. S mint a hold, amely mindig megmarad, mint hűséges tanú a felhők között.” Most azonban eltaszítottad, elvetetted, s erősen haragszol fölkentedre. A szolgáddal kötött szövetséget félredobtad, koronáját pedig megaláztad. Falait mind leromboltad, romhalmazzá tetted várait. Kifosztották, akik az úton arra mentek, gúny tárgya lett a szomszédok előtt. Ellenségeinek karját fölemelted, örömet szereztél minden ellenfélnek. Kardjának élét kicsorbítottad, nem álltál többé mellette a harcban. Dicsőséges jogarát hagytad lekonyulni, trónját a földre döntötted. Megrövidítetted ifjúsága napjait, őt magát meg szégyennel töltötted el. Meddig, Uram? Örökre el akarsz rejtőzni? Haragod úgy ég majd, mint a tűz? Emlékezzél arra, hogy milyen az életem, milyen mulandónak alkottad az embert! Hol van egy élő is, aki nem lát halált, aki az alvilág markától megmenthetné lelkét? Hol vannak, én Uram, régi kegyeid, ahogy hűségedben Dávidnak esküt tettél? Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatára: a népek minden gyűlöletét el kell viselnem. Hisz ellenségeid ócsárolnak minket, Uram, s kigúnyolják fölkented nyomait. Legyen áldott az Úr örökké! Úgy legyen! Úgy legyen!
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0