6
Összegyűjté ezek után Dávid az egész Izráelnek színét, harmincezer embert.
(1Krón 13,1-6)
És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának városába, Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névről, a Seregek Urának nevéről neveztetik, ki ül a Kérubok között.
(1Krón 13,6.1Sám;7,1;2Móz 25,20-22)
És tevék az Isten ládáját új szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.
(1Sám 6,7.10.11)
Elvivék azért azt az Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda előtt megyen.
(1Sám 7,1)
Dávid pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr előtt, jegenyefából való minden szerszámokkal, hegedűkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal.
(2Sám,6 14. 15.)
És mikor Nákonnak szérűjére jutának, kinyújtá Uzza az ő kezét az Isten ládájára, és megtartá azt; mert az ökrök félremozdították vala.
(1Krón 13,9)
Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott őt az Isten vakmerőségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.
És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.
Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jőjjön az Úr ládája én hozzám?
És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed Edom házánál.
(2Sám 5,7;1Krón 13,13)
És lőn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.
És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid városába vígassággal.
(2Sám 5,7;2Sám,6 5. 14.)
Mikor pedig azok, a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék ott egy ökröt és hízott borjút.
Dávid pedig teljes erejéből tánczol vala az Úr előtt, és gyolcs efódot övedzett magára Dávid.
(2Sám,6 5.;1Krón 15,27)
Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.
Lőn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr előtt, megútálá őt szívében.
(2Sám 3,14.15;2Sám,6 23.)
Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az ő helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égőáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr előtt.
(1Krón 15,1;16,1)
Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égőáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá a népet a Seregek Urának nevében.
(1Kir 8,55-61)
És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az ő házához.
Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is: kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsőséges vala ma Izráel királya, ki az ő szolgáinak szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni!
(2Sám,6 16.)
És monda Dávid Mikálnak: Az Úr előtt, ki inkább engem választott, mint atyádat és az ő egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme legyek, igen, az Úr előtt örvendezém.
(1Sám 16,1.13;1Kir 8,16)
Sőt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók előtt, a kikről te szólasz.
(2Sám,6 20.)
Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha gyermeke az ő halálának napjáig.
(2Sám,6 16. 20.)
7
Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől,
Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, én czédrusfából csinált palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van.
(2Sám 6,17;Agge 1,4)
És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van.
Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:
Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban lakjam?
(1Kir 5,3.1Krón;22,8)
Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.
(1Kir 8,16)
Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat?
Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;
(1Sám 16,11.12; Zsolt 78,70.71)
És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak.
(2Sám 3,18; Csel 7,45)
Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annakelőtte,
(2Krón 33,8; Jer 39,1-9;Bir 13,1)
Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr.
(Bir 2,18;2Sám,7 12-16.)
Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:
(1Kir 8,5.20; Csel 2,30)
Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.
(2Sám 23,2.5.1Kir;5,5;6,1.9.12)
Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével;
(Zsolt 89,27-33; Zsid 1,5;1Kir 11,39)
Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted.
(1Sám 16,1)
És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké.
(1Kir 11,29-33;12,16-20)
Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?
(1Sám 16,11.12)
És ez még csekélynek tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!
(2Sám,7 8. 9.;2Sám,7 13.)
De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól ismered, Uram Isten, a te szolgádat?
(1Sám 16,1.3)
A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd a te szolgádnak.
(2Sám,7 12. 2Sám 23,2. 5. Csel. 2,30.)
Ennekokáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs olyan, mint te, és rajtad kivül nincsen Isten, mind a szerint, a mint hallottuk a mi füleinkkel.
(5Móz 4,35; Zsolt 86,8)
Mert melyik nép olyan, mint a te néped, az Izráel, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Égyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől.
(5Móz 4,7.8;33,29; Zsolt 147,19.20;2Móz 3,7;4,22)
Mert megerősítetted magadnak a te népedet, az Izráelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nékik Istenök.
(5Móz 7,6.8)
Most annakokáért, Uram Isten, a mit szóltál a te szolgád felől, és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, a mint szólottál;
(2Sám,7 11-15.)
Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te előtted!
Mert megjelentetted a te szolgádnak fülébe, óh Seregeknek Ura és Izráelnek Istene, ezt mondván: Házat építek néked. Ezért készteté szolgádat az ő szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád.
(2Sám,7 4. 5. 11.;2Sám,7 23.)
Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől),
(Ján 17,17)
Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.
9
Az egész Izráel megszámláltatván nemzetségeik szerint, beirattak az Izráel és Júda királyainak könyvébe, a kik gonoszságukért Babilóniába vitetének.
(2Kir 24,15.16;25,11)
A legelső lakosok az ő jószágaikon s városaikban, ezek: Izráeliták, papok, Léviták és Nétineusok.
Mert Jeruzsálemben laktak a Júda fiai közül s Benjámin fiai közül, Efraim és Manasse fiai közül valók:
Utái, Ammihud fia, ki Omri fia, ki Imri fia, ki Báni fia, a Pérecz fiai közül való, ki Júda fia vala.
(1Krón 4,1)
A Silóniták közül, Asája, ki elsőszülött vala s ennek fiai.
A Zérah fiai közül: Jéuel és az ő atyjafiai, hatszázkilenczvenen.
A Benjámin fiai közül: Sallu, Mésullám fia, ki Hodávia fia, ki Hasénua fia.
Ibnéja, Jérohám fia, és Ela, Uzzi fia, ki Mikri fia, és Mésullám, Séfátja fia, ki Reuel fia, ki Ibnija fia vala.
Testvéreik, nemzetségeik szerint, kilenczszázötvenhatan valának; ezek mind családfők voltak az ő atyjok háznépe szerint.
A papok közül is: Jedája, Jéhojárib és Jákin.
Azária, Hilkia fia, ki Mésullám fia, ki Sádók fia, ki Mérajót fia, ki Ahitubnak, az Isten háza főgondviselőjének fia vala.
És Adája Jérohám fia, ki Pashúr fia, ki Málkija fia; Maasai, Adiel fia, ki Jahzéra fia, ki Mésullám fia, ki Mésillémit fia, ki Immer fia.
Ezeknek atyjokfiai az ő családjaiknak fejei, ezerhétszázhatvanan valának, buzgók az Isten háza dolgának munkájában.
A Léviták közül Semája, Hásub fia, ki Azrikám fia, ki Hasábia fia, a Mérári fiai közül.
(1Krón 6,1)
Bakbakkár, Héres és Galál, és Mattánia, a Mika fia, ki Zikri fia, ki Asáf fia vala.
(Zsolt 73,1)
Obádia, a Semája fia, Galál fia, ki Jédutun fia, és Bérékia, Asa fia, ki Elkána fia, a ki Nétofáti faluiban lakik vala.
És az ajtónállók: Sallum, Akkúb, Talmon, Ahimán és ezek testvérei; Sallum pedig fő vala.
(És ennek mindez ideig a királykapun van helye napkelet felől.) Ezek az ajtónállók a Léviták rendje szerint.
Sallum pedig a Kóré fia, ki Ebiásáf fia, ki Kórákh fia, és ennek rokonságai a Kórakhiták családjából a szolgálat munkájában a hajlék ajtajának őrizői valának, mint az ő atyáik az Úr seregében őrizték vala a bejáratot,
Mikor Fineás, az Eleázár fia volt egykor az ő előljárójok, kivel az Úr vala.
(4Móz 25,7)
Zakariás, a Meselémia fia, a gyülekezet sátorába való bejárat őrizője.
Ezek mind választott ajtónállók voltak, kétszáztizenketten; kik az ő faluikban, nemzetségök szerint, megszámláltattak volt; kiket Dávid rendelt és Sámuel próféta az ő tisztökbe.
(1Sám 16,1.13)
Ők és fiaik őrizik vala renddel az Úr házának, a sátornak kapuit.
Négyfelé valának az őrizők: napkeletre, napnyugotra, északra és délre.
És ezeknek atyjokfiai az ő faluikban valának, de minden hetednap amazokhoz felmenének Jeruzsálembe bizonyos ideig.
De a kapunállók négy főemberének állandó megbizatásuk volt. Ezek a Léviták őrizik vala a kamarákat és az Isten házának kincseit.
(1Kir 6,5;1Kir 7,51)
És az Úrnak háza körül hálnak vala, mivelhogy az őrzés az ő tisztök volt, és minden reggel ők nyitják vala meg az ajtókat.
És ő közülök némelyek a szolgálati edényekre viselnek vala gondot; mert mind a kivitelnél, mind a visszavitelnél számon veszik vala azokat.
(2Móz 27,3)
Ugyanazok közül választattak vala némelyek másféle edénynek, a szenthely minden eszközeinek, a lisztnek, bornak, olajnak, tömjénnek és fűszereknek gondviselésére.
A papok fiai közül valók csinálják vala fűszerekből a drágakenetet is.
(2Móz 30,22-33.34-38)
Továbbá Mattitja, a Léviták közül való (ki elsőszülötte a Kórakhiták közül való Sallumnak), a serpenyőkre visel vala gondot.
(3Móz 2,5)
A Kéhátiták fiai és azok atyjokfiai közül rendeltettek volt a szent kenyérnek gondviselésére, hogy minden szombaton megkészítsék azt.
(3Móz 24,5.6.8)
Ezek közül valók valának az éneklők is, a Léviták közül a családfők, a kik szabadosok valának egyéb tiszttől az ő kamarájokban; mert éjjel és nappal szolgálattal tartoznak vala.
(Zsolt 134,1-3)
Ezek a Léviták között családfők nemzetségök szerint, főemberek, és ezek Jeruzsálemben laktak.
Gibeonban pedig laktak a Gibeon atyja, Jéhiel, és az ő feleségének neve Maaka.
(1Krón 8,29.1Kir;3,4)
Az ő elsőszülött fia Abdon, azután Súr, Kis, Baál, Nér és Nádáb.
Gedor, Ahió, Zékária és Miklót.
Miklót pedig nemzé Simámot. Ezek is az ő atyjokfiai átellenében laktak Jeruzsálemben az ő testvéreikkel.
Nér nemzé Kist, Kis nemzé Sault, Saul pedig nemzé Jonathánt, Málkisuát, Abinádábot és Esbaált.
(1Krón 8,33)
Jonathán fia Méribbaál; és Méribbaál nemzé Mikát.
Mika fiai: Piton, Mélek és Táréa.
Akház pedig nemzé Jahrát, Jahra nemzé Alémetet, Azmávetet, Zimrit, Zimri pedig nemzé Mósát.
Mósa nemzé Bineát, ennek fia Réfája, ennek fia Elása, ennek fia Ásel.
Áselnek hat fia volt, kiknek neveik: Azrikám, Bókru, Ismáel, Seárja, Obádia és Hanán; ezek Ásel fiai.
89
Az Ezrahita Ethán tanítása.
(1Kir 4,31.1Krón;15,19)
Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal!
Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:
Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
(2Sám 7,11-16;23,5)
Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
(Zsolt 19,2)
Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
(2Móz 15,11; Zsolt 86,8)
Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
(Dán 7,10)
Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged.
(Zsolt,89 4. 35.)
Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
(Jób 9,8)
Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
(Zsolt 113,7-9)
Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
(Zsolt 24,1.2;50,12)
Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
(Jób 9,3)
A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos.
Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt.
(Zsolt,89 9. Zsolt. 97,2.)
Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
(Ésa 2,5)
A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
(Zsolt 105,3)
Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
(Zsolt 75,11;132,17)
Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
(Zsolt 84,10.12)
Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat;
(2Sám 3,18;Zsolt 78,70.71.2Sám;7,8.9)
Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt,
(1Sám 13,14)
A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt.
(1Móz 49,8.10)
Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt;
(4Móz 24,17.18.2Sám;8,2)
Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit.
(Zsolt 18,1-51)
És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva.
(Zsolt 61,8;Zsolt 132,17.18)
És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre.
(Zsolt 72,8.2Sám;8,12-15;10,19)
Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája!
(Zsolt 18,2)
Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál.
(Zsolt 2,7;2Sám 8,12;10,19)
Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele.
(2Sám 7,16;23,5)
És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait.
(2Sám 7,12-16)
Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
(Zsolt 35,12-25;41,10)
Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
(Zsolt 41,10)
Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat;
De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom.
Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
(Zsolt,89 4. 9.)
Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
(Zsolt,89 4. Zsid. 9,13. 17.)
Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap.
(2Sám 7,16; Luk 1,32.33)
Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela.
De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre.
(1Kir 9,2.4-9)
Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját.
(2Kir 21,11-16;25,8-11)
Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit.
(Jób 20,11.2Móz;20,5)
Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt.
Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.
(1Sám 22,9.10)
Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban.
Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted.
Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.
Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz?
(Zsolt 79,5;77,8)
Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!
(Zsolt 90,9.10)
Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela.
(Zsid 9,27; Zsolt 49,11)
Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra!
(Zsolt,89 4. 36.)
Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben,
A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.
(Zsolt 69,13)
Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.
(Zsolt 22,12.20)