Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 126. nap

Királyság kora, 2Sam8, 1Krón10-11, Zsolt60


Dávid hadjáratai.
8 Ezután történt, hogy Dávid megverte és leigázta a filiszteusokat. Dávid kiszabadította… a filiszteusok kezéből. Aztán legyőzte a moábitákat, majd – miután parancsára a földre feküdtek előtte –, mérőzsinórral kimérte őket. Két mérőzsinórnyit mért a megölésükre és egy teljes mérőzsinórnyit az életben hagyásukra. Így a moábiták Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek neki. Ezután Dávid Hadadezert verte meg, Rechob fiát, Coba királyát, mert hadba szállt, hogy helyreállítsa uralmát a folyamnál. Dávid elvett tőle ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogost. Ezenkívül Dávid az összes harci szekérbe való lovat is agyonütötte, csak százat hagyott meg belőlük. Amikor pedig Coba királyának, Hadadezernek segítségére siettek Damaszkuszból az arámok, Dávid az arámok közül is megölt huszonkétezer embert. Aztán helytartókat rendelt Dávid a damaszkuszi arámok fölé. Az arámok Dávid alattvalói lettek, és adót fizettek neki. Ahova csak ment, az Úr mindenütt győzelmet adott Dávidnak. S Dávid azokat az aranypajzsokat is zsákmányul ejtette, amelyeket Hadad-Ezer szolgái viseltek, és Jeruzsálembe vitte őket. Tebachból és Berotaiból, Hadad-Ezer városaiból szintén rengeteg bronzot elvitt Dávid király. Amikor Hamat királya, Tou hírét vette, hogy Dávid király Hadad-Ezer egész seregét legyőzte, Tou elküldte a fiát, Hadorámot Dávid királyhoz, hogy üdvözölje és szerencsét kívánjon neki, amiért harcba szállt Hadad-Ezerrel és legyőzte. Hadad-Ezer ugyanis Tou ellensége volt. Hadorám ezüst­, arany­ és bronzedényeket vitt magával. Ezeket Dávid király az Úrnak szentelte azzal az arannyal-ezüsttel egyetemben, amelyet abból, amit a leigázott népektől, Edomtól, Moábtól, az ammonitáktól, a filiszteusoktól és Amalektől követelt, valamint a Hadad-Ezertől, Rechob fiától, Coba királyától szerzett zsákmányból felajánlott. Dávid hírnevet szerzett magának. Amikor hazatért, a Só-völgyben legyőzte Edomot, tizennyolcezer férfit. Aztán helytartókat rendelt oda, úgyhogy egész Edom Dávid alattvalója lett. Bárhova ment Dávid, az Úr mindenütt győzelmet adott neki.
Az ország kormányzása.
Dávid egész Izrael fölött uralkodott, Dávid törvényt ült és igazságot szolgáltatott egész népének. Ceruja fia, Jehosafát udvarnagy volt; Cádok és Ebjatár, Achitub fiának, Achimelechnek a fiai papok voltak; Seraja írnok volt. Jehojada fia, Benaja volt a kereták és peleták parancsnoka. Dávid fiai papok voltak.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Saul halála.
10 A filiszteusok harcban álltak Izraellel. Az izraelita férfiak megfutamodtak a filiszteusok elől és halálra sebezve hullottak el Gilboa hegyein. A filiszteusok a nyomában voltak Saulnak és fiainak, s a filiszteusok megölték Jonatánt, Abinadabot és Malki-Suát, Saul fiait. Azután a harc heve Saul ellen fordult. Az íjászok meglepték, és sebet kapott az íjászoktól. Akkor Saul így szólt a fegyverhordozójához: „Vond ki kardodat és döfj le, nehogy a körülmetéletlenek ideérjenek és csúfot űzzenek belőlem.” A fegyverhordozója azonban vonakodott, mivel nagyon félt. Akkor Saul fogta a kardot és beledőlt. Amikor a fegyverhordozó látta, hogy Saul meghalt, ő is kardjába dőlt és meghalt vele együtt. Így halt meg Saul, a három fia és egész háza. Amikor a völgyben lakó izraelita férfiak látták, hogy menekülnek, s hogy Saul és fiai meghaltak, mind elhagyták városaikat, s ők is elfutottak. A filiszteusok meg mentek és megtelepedtek bennük. Másnap reggel a filiszteusok eljöttek, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és fiait, akik Gilboa hegyén estek el. Levetkőztették, levágták a fejét, elvették a fegyverét, és körülhordozták a filiszteusok földjén, hogy hirdessék az örömhírt bálványaiknak és a népnek. Fegyvereit istenük templomában helyezték el, koponyáját pedig kiszögezték Dágon templomára. Mikor aztán Gileád lakói meghallották, amit a filiszteusok Saullal tettek, mind eljöttek a fegyverforgató férfiak, fogták Saul testét meg fiainak testét, és elvitték Jábesbe. Csontjaikat eltemették a tamariszk alatt Jábes mellett, és hétnapos böjtöt tartottak. Így halt meg Saul hűtlensége miatt, amelyet az Úr ellen elkövetett, az Úr szava miatt, amelyet nem vett figyelembe, és amiatt is, hogy halottlátó asszonyt kérdezett meg, s tőle kért tanácsot.
II. DÁVID ÉS A TEMPLOMI ISTENTISZTELET MEGSZERVEZÉSE
Nem az Úrhoz fordult, azért (az Úr) elvette életét, és a királyságot átadta Dávidnak, Izáj fiának.
1. DÁVID KIRÁLYSÁGA
Dávid fölkenése.
11 Egész Izrael összegyűlt Hebronban Dávidnál, és így beszéltek: „Nézd, a te csontod és húsod vagyunk. Már tegnap és tegnapelőtt, Saul uralkodása idején is te vezetted harcba Izraelt és te hoztad haza. Azonkívül az Úr, a te Istened azt mondta neked: te fogod legeltetni népemet, Izraelt, s te leszel népemnek, Izraelnek a vezére.” Akkor Izrael vénei mind elmentek Hebronba a királyhoz, s Dávid Hebronban az Úr előtt szövetséget kötött velük. Ők meg fölkenték Izrael királyává Dávidot, az Úr szava szerint, amelyet Sámuelhez intézett.
Jeruzsálem meghódítása.
Ezután Dávid és egész Izrael Jeruzsálem (vagyis Jebuz) alá vonult. Azt a földet akkor még a jebuziták lakták. Jebuz lakói így beszéltek Dávidhoz: „Ide ugyan nem fogsz bejutni.” Dávid azonban elfoglalta Sion várát, s ez Dávid városa. Dávid akkor kijelentette: „Aki elsőnek üt le egy jebuzitát, az főember és vezér lesz.” Joáb, Ceruja fia kapaszkodott fel elsőnek, és ő lett a vezér. Dávid a várban vett lakást, ezért nevezték el Dávid városának. Körös-körül újjáépítette a várost, Millót és a körülötte fekvő részt, Joáb pedig a város többi részét állította helyre. Dávid hatalma egyre gyarapodott, és a Seregek Ura vele volt.
Dávid vitéz emberei.
Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik vele együtt váltak naggyá uralma alatt, s akik őt az Úr szava szerint egész Izraellel együtt Izrael királyává tették. Ezek Dávid legkiválóbb vitézeinek a nevei: Jasobeám, Hachmoni fia, a háromnak a feje, aki lándzsáját egyszerre háromszáz legyőzött felett lengette meg. Utána következett Eleazár, az achochita Dodo fia, egy a három hős közül. Ott volt Dáviddal Pasz-Dammimban, ahol a filiszteusok összegyűltek, hogy megtámadják őket. Egy darab árpaföld terült ott el. Amikor a nép megfutamodott a filiszteusok elől, ők a földdarab közepébe álltak, feltartóztatták őket, és megverték a filiszteusokat. Így szereztek nagy győzelmet az Úrnak. Hárman a harminc közül lementek az Adullám barlangja mellett levő sziklához, miközben a filiszteusok csapata Refaim völgyében táborozott. Dávid a búvóhelyen tartózkodott, a filiszteusoknak pedig őrségük volt Betlehemben. Dávid kifejezte kívánságát: „Ki hoz nekem ivóvizet a kútból, amely Betlehem kapujánál van?” Ők hárman áttörtek a filiszteusok táborán, vizet merítettek a Betlehem kapujánál levő kútból, és elvitték Dávidnak. Dávid azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul az Úrnak, és így szólt: „Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Talán megigyam a vízzel együtt ezeknek a férfiaknak a vérét is? Hiszen életüket veszélyeztetve hozták ide.” Ezért nem akarta meginni. Ezt művelte a három. Abisáj, Joáb testvére volt a háromnak a feje. Ő háromszáz legyőzött fölött lengette meg dárdáját, és nagy nevet szerzett magának a három között. Híresebb volt, mint a harminc, úgyhogy a vezérük lett, de a hárommal nem ért fel. Benaja, Jehojada fia egy Kabceelből származó bátor, tettrekész férfi megölte a két moábi hőst. Ő ment le egyszer hóesés idején egy ciszternába, és megölt egy oroszlánt. Leütött egy ötkönyöknyi termetű egyiptomit is, akinek olyan dárda volt a kezében, mint egy zubolyfa. Odament hozzá egy bottal, kicsavarta az egyiptomi kezéből a dárdát, és saját dárdájával ölte meg. Ezt tette Benaja, Jehojada fia. A három között nevet szerzett magának. Híresebbé vált, mint a harminc, de a hárommal nem ért fel. Dávid a testőrsége élére állította. Bátor harcosok voltak: Azahel, Joáb testvére; Elchanan, a betlehemi Dodo fia; a harorita Sammot, a pelonita Helec; Ira, a tekoai Ikkes fia; az anatoti Abiezer, a husai Szibbekáj, az achochi Iláj, a netofai Maheráj; Heled, a netofai Baana fia; Itáj, a gibeai Ribáj fia; Benjamin fiai közül a pireatoni Beneja, a Gaas völgyéből való Huráj, a bet-ha-arabai Abiel, a bachurimi Aszmavet, a saalboni Eljachba, a gizoni Bene-Hasem Jonatán, a harari Ságe fia; Achiám, a harari Zachar fia; Elifelet, Úr fia; a macherai Hefer, a peloni Achija, a karmeli Hecro; Naharaj, Esbaj fia; Joel, Nátán testvére; Mibchár, Hagri fia; az ammonita Celek, a beeroti Nachraj, Joábnak, Ceruja fiának fegyverhordozója; a jitrita Ira, a jitrita Gereb, a hettita Urija; Zabad, Achláj fia; Adina, Siza fia, a rubenita, a rubeniták főembere és a harmincnak a vezére; Hanan, Maacha fia és a meteni Josafát, az asteroti Uzija; Sama és Jauel, az aroeri Hotám fiai; Jediael, Simri fia és testvére, a ticita Jocha, a machavita Eliel; Jeribáj és Josavja, Elnaam fiai; a moábi Jitma, Eliel, Obed és a cobai Jaaziel.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
60 (59). ZSOLTÁR. IMA HÁBORÚ IDEJÉN
60 (A karvezetőnek a „Liliom a bizonyíték” szerint – miktam Dávidtól; okulásul írta, amikor kivonult a két folyó arámjai és Coba arámjai ellen; amikor Joáb visszatért és a Só-völgyben megverte az edomitákat, tizenkétezer embert.) Eltaszítottál minket, Istenem, áttörted sorainkat, megharagudtál ránk, de most térj vissza hozzánk! Megremegtetted az országot és megszaggattad. Gyógyítsd meg sebeit, mert összeomlik. Nehéz sorsot adtál ennek a népnek, bódító bort adtál innunk. Akik félnek téged, azoknak jelt adtál, hogy megmeneküljenek az íj elől. Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz. Segíts jobboddal és hallgass meg minket! Isten egykor így szólt szentélyében: „Örömmel osztom szét Szichemet és fölmérem Szukkot völgyét, az enyém Gileád, az enyém Manassze, s Efraim a fejem sisakja, Júda pedig a kormánypálcám. Moáb azonban mosdótálam, sarumat ráteszem Edomra. Kiálts hát győzelmet, Filisztea! Ki vezet el az erős városhoz, ki kísér el Edomba? Nemde eltaszítottál bennünket Istenem, hogy nem vonulsz ki többé seregünkkel? Nyújts segítséget az ellenség ellen, mivel az emberi segítség ingatag! Istennel majd bátran küzdünk, s ő letiporja ellenségünket.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0