6311 (Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.) 22 Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. 33 Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam. 44 Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked. 55 Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem. 66 Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet. 77 Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem. 88 Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadozom. 99 Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem. 1010 Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe, 1111 kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak. 1212 A király azonban Istenben örül, s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött, de a hazugok ajka elnémul örökre.
64 (63). ZSOLTÁR. A RÁGALMAZÓK BŰNHŐDÉSE
6411 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) 22 Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Őrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtől! 33 Oltalmazz a gonoszok hadától, az elvetemültek tomboló dühétől! 44 Nyelvüket, mint a kardot, élezik, keserű szavukat ontják, mint a mérges nyilat, 55 hogy rejtekükből eltalálják az ártatlant, és arcátlanul gyorsan leterítsék. 66 Eljegyezték magukat a gonoszsággal, arról töprengenek, hogyan vessenek tőrt. Így szólnak: „Ki lát bennünket? 77 Titkos útjainkat ki tekinti át?” Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét, a kifürkészhetetlen szívet. 88 Isten saját nyilaival találja el őket, és váratlanul üt sebet rajtuk. 99 Nyelvük miatt veszíti el őket, s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket. 1010 Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten műveit, és tetteit megértik. 1111 Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket; a tiszta szívűek mind dicsekedhetnek.
65 (64). ZSOLTÁR. HÁLAIMA
6511 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára, ének.) 22 Téged illet a dicsőítés Sionban, Istenem, neked tesznek fogadalmakat. 33 Te meghallgatod a kéréseket, 44 ezért bűnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod őket. 55 Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz, hogy csarnokaidban lakjék. Eltelünk házad javaival, templomodnak szentségével. 66 Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak. 77 Te, aki erőddel megszilárdítod a hegyeket, te, aki hatalommal övezed magad. 88 Te csendesíted el a tenger morajlását, hullámainak vészjósló zúgását. A népek háborognak; 99 félelem fogja el azokat, akik a föld határain laknak. Jeleid láttán öröm tölti el kelet és nyugat kapuit. 1010 Meglátogattad a földet és megitattad, áldásod bőségével elárasztottad. Isten patakja tele van vízzel; jó termést adtál gabonából, s a földet is előkészítetted: 1111 barázdáit megöntözted, göröngyeit simára porlasztottad, esővel fellazítottad, és a sarjadó vetést megáldottad. 1212 Jóságod koszorújával koronáztad az évet, kocsid nyomában jólét jár és bőség; 1313 pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek; 1414 a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt!