63
Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
(2Sám 22,5)
Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
(Zsolt 42,2.3;27,4.5)
Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
(Zsolt 42,5)
Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
(Zsolt 69,17)
Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
(Zsolt 146,2)
Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
(Ján 10,34)
Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
(Zsolt 16,7)
Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
(1Krón 25,1)
Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
(1Sám 31,1.2)
A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
(Zsolt 18,1-3)
64
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.
(2Krón 20,10)
Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet.
Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől.
A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserű beszédöket.
(Zsolt 52,4.5)
Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
(Zsolt 11,2)
Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?
(Bir 6,33.34;7,19-25;Bir 4,13-24)
Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
(Zsolt 18,43)
De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
(Péld 6,15)
És megejtik őket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki őket látja.
Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét.
(Zsolt 1,4;35,5.6)
Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek.
(Zsolt 33,1)
65
Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke.
(Zsolt 18,14.15)
Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.
(Zsolt 48,2.3)
Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.
Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
(2Kir 5,15)
Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!
(Zsolt 84,5.11.12)
Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;
A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;
(Zsolt 42,2.3;26,6.7)
A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.
(Máté 8,26)
Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.
(Zsolt 63,5;65,5)
Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.
(Jób 38,26.27)
Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.
Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;
(Zsolt 132,13.14)
Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.
(Zsolt 72,3.16)
A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.
(Zsolt 144,13.14)