Vágyakozás Isten után
63 1Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott.
Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok.
Téged szomjaz a lelkem,
utánad sóvárog a testem,
puszta, úttalan, víztelen vidéken.
Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen,
és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet!
Hisz irgalmad jobb, mint az élet,
ajkam téged dicsér.
5 Áldani akarlak, amíg csak élek,
és nevedben emelem fel kezemet.
6 Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem,
ujjong az ajkam és dicsér a szám.
Ha reggelenként rólad elmélkedem,
rád gondolok fekvőhelyemen.
8 Hisz te megsegítettél engem,
és szárnyad árnyékában örvendezhetem.
Lelkem tehozzád tapad,
és jobbod erősen tart engem.
Akik pedig meg akarják rontani életemet,
lesüllyednek a föld mélységeibe,
kard hatalmába kerülnek,
sakálok osztályrésze lesznek.
Örvendezik akkor majd a király Istenben;
Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien,
mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.
Könyörgés szorongattatás idején
64 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Hallgasd meg, Isten, esdő könyörgésemet,
szabadítsd meg lelkemet az ellenség félelmétől!
3 Oltalmazz meg a gonoszok gyülekezetétől,
a gonosztevők sokaságától!
Nyelvük, mint a megélesített kard,
keserű beszédük, mint a felajzott íj,
hogy titkon lenyilazzák az ártatlant.
Le is nyilazzák hirtelen, anélkül, hogy félnének,
6 megátalkodnak gonosz szándékukban.
Megegyeznek, hogy tőrt vetnek titokban,
azt mondogatják: »Ki látja meg?«
Gonoszságokat terveznek
és véghezviszik a kigondolt terveket.
Az ember benseje és szíve kikutathatatlan.
De Isten lenyilazza őket;
hirtelen megsebesülnek,
és saját nyelvük lesz romlásukra.
Fejét csóválja mindenki, aki látja őket,
és félelem fog el minden embert;
Hirdetik Isten tetteit,
és megértik cselekedeteit.
Örvendezik akkor majd az igaz az Úrban,
benne reménykedik,
és mindnyájan dicsekszenek az igaz szívűek.
Hálaadás Isten adományaiért
65 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.
2 Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon;
Neked mutatnak be áldozatot Jeruzsálemben.
Te meghallgatod imádságomat,
eléd járul minden test a gonoszság miatt.
Noha gonoszságaink elhatalmasodtak rajtunk,
te megbocsátod vétkeinket.
Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz,
aki udvaraidban lakhat.
Hadd dúslakodjunk házad javaiban,
szentséges templomodban!
Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket,
mi szabadító Istenünk,
reménysége a föld minden szélének,
s a messze tengernek.
Aki hatalmaddal megszilárdítottad a hegyeket,
magadat erővel övezed.
Megfékezed a tenger zúgását,
hullámainak bömbölését
és a népek háborgását.
A föld határán lakók is félik jeleidet,
ujjongásra készteted keletet és nyugatot.
Meglátogatod a földet s elárasztod,
elhalmozod bőséges javakkal.
Isten folyója bővizű;
Eledelt készítesz számukra,
mert ez a rendelésed.
Barázdáit megitatod,
göröngyeit elegyengeted,
esővel felpuhítod és megáldod hajtásait.
Jóságoddal koronázod az esztendőt,
nyomodban bőség fakad.
A puszták legelői megkövérednek,
vidámságot öltenek a halmok.
Juhokkal telnek meg a mezők,
gabonában bővelkednek a völgyek,
örvendeznek és himnuszokat zengenek.
Jegyzetek
63,1 Vö. 1 Sám 23,14.
63,1 Bizalom-ének a fogság utáni időkből. Az imádkozó szeretné magát Isten közelében tudni, a szentélyben. Világos, erőteljes kifejezésekkel mondja el Istennek, hogy mennyire szereti őt. Egy dologban bizonyos: Isten hűsége, amely Isten és az ember egyedülálló közösségén alapszik, jobb mint az élet (4). Az imádkozó helyzetét nehéz meghatározni: vagy távol van a templomtól, és élete veszélyben van, vagy már eljutott a templomba, és várja, hogy hivatalosan is menedéket kapjon.
63,5 A felemelt kéz imádkozást jelent.
63,6 Zsír és kövérség: különösen értékesnek tartott ételek, fontos szerepet játszanak az áldozatbemutatásnál is.
63,8 Szárnyad: vö. 57,2.
64,1 Egyéni panaszdal, feltehetően a fogság előtti időkből. A szöveg egy országos ínség idején, mint az egész nép panasza, bekerült a templomi liturgiába. Nem katonákról és zsoldosokról van benne szó, hanem rágalmazókról, akik nem egykönnyen fedik fel kilétüket, és akik orvul támadnak meg másokat. Az imádkozó ebben a küzdelemben Istennél talál menedéket.
64,3 Lehetséges fordítás: a gonoszok összeesküvésétől.
64,6 Javított szöveg.
65,1 Himnusz a fogság előtti időkből. A közösség egy hálaadó ünnep alkalmával (talán aratás után) megvallja bűnösségét, és dicséri az Urat Sionon. Ő az egész világon uralkodik, megadja a világnak az üdvösséget (2-6), ő a világ Teremtője.
65,2 Javított szöveg.