Kis türelmet
48 (47). ZSOLTÁR. ISTEN VÉDI SZENT VÁROSÁT
48 (Ének – Korach fiainak zsoltára.) Nagy az Úr, méltó a dicséretre, Istenünk városában. Szent hegye, a nagyszerű magaslat öröme az egész világnak. Sion hegye, „északnak határa” valóban a nagy király városa. Őrtornyaiban az Isten lakik, azért biztos védelemnek látszik. Lám, királyok verődtek össze és együtt ostromolták. Nézték, de megmerevedtek, és megzavarodva megfutottak. Félelem fogta el őket, mint a szülő asszonyt. Éppúgy, ahogy a keletről jövő vihar szétzúzza Tarsis hajóit. Ahogy hallottuk, úgy láttuk is a Seregek Urának városát. Igen, a mi Istenünk városát Isten örökre megalapozta. Istenünk, kegyelmedre emlékezünk templomod szentélyében. Amint a neved, Istenünk, úgy terjed dicsőséged is, a föld határáig. Jobbod telve igazságossággal. Azért hát örüljön Sion hegye, ujjongjanak Júda leányai ítéleteiden! Járjátok be Siont keresztül-kasul és számláljátok meg tornyait! Csodáljátok meg sáncait, falait, járjátok be erődítményeit, hogy elmondhassátok a jövő nemzedéknek: Ilyen nagy az Isten! Igen, ő a mi vezérünk, Istenünk örökkön-örökké!
49 (48). ZSOLTÁR. A MULANDÓ GAZDAGSÁG
49 (A karvezetőnek – Korach fiainak zsoltára.) Népek, figyeljetek mind, a földnek minden lakója hallja meg: a közemberek és az előkelők, mind a gazdagok és a szegények! A szám bölcsességet hirdet, okos beszédet sugall a szívem. Bölcs mondás felé fordítom fülemet, hárfadallal magyarázom meg rejtélyemet. A baj napjaiban miért féljek, ha körülvesz az ellenség gonoszsága? Azok, akik kincseikben bíznak, s akik nagy gazdagságukkal kérkednek. Hiszen önmagát senki meg nem válthatja, senki sem fizethet az Úrnak váltságdíjat. Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha, hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa. Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek, esztelenek és balgák együtt eltávoznak. Kincseiket idegenek kapják, és a sír lesz házuk mindörökre, lakásuk nemzedékről nemzedékre, még ha országaik voltak, akkor is. Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár. Ez a sorsa mindazoknak, akik balgán bizakodnak, akiknek szavára olyan sokat adtak. Úgy hullanak bele a mélységbe, mint a juhok, a halál fogja legeltetni őket, s az igaz szívűek uralkodnak rajtuk. Alakjuk reggelre elenyészik, s a holtak hazája lesz lakóhelyük. De az én lelkemet Isten kimenti az alvilág karmaiból, és magához vesz. Ne méltatlankodj hát, ha valaki gazdag, és ha házának fénye gyarapszik! Ha eljön halála, mit sem visz magával, dicsősége nem megy el vele. Még ha életében boldognak mondta is magát és így szólt: „Dicsérni fognak, mert jól gazdálkodtál”, akkor is leszáll atyáinak táborába, ahol már nem látják többé világát a napnak. Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár.
50 (49). ZSOLTÁR. AZ IGAZI ISTENTISZTELET
50 (Aszaf zsoltára.) Az Úr, az istenek Istene szólt, felszólította a földet napkelettől napnyugatig. Sionból, szépsége koronájából ragyog az Úr, Istenünk eljött, nem hallgat többé. Emésztő tűz jár előtte, körülötte viharok tombolnak. Felhívja az eget, szólítja a földet, így tart ítéletet népe fölött: „Gyűjtsétek körém enyéimet, akik az áldozatban velem szövetségre léptek! Az egek hirdetik igazságosságát, Isten maga tart ítéletet. Halld meg, népem, beszélni fogok, Izrael, ellened tanúskodom. Perbe szállok veled és szemed elé tárom (vétkeidet), én az Isten, a te Istened. Nem áldozatod miatt feddlek meg, égőáldozataidat látom szüntelen. Nem tulkot akarok elvenni házadból, sem kecskebakot a nyájadból. Hiszen az erdő minden állata enyém, éppúgy, mint hegyeim ezernyi vadja. Ismerem az ég minden madarát, s mi a réten mozog, azt is ismerem. Ha éheznék, nem szorulnék rád, enyém a földkerekség egész teljessége. Talán a tulkok húsát eszem, vagy a bakok vérét iszom? A dicséret áldozatát vidd az Úr elé, s váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt! Akkor kiálts hozzám a csapások napján, megmentelek és te áldani fogsz.” De a gonoszokhoz így beszél az Isten: „Törvényeimet miért sorolgatod, miért emlegeted szövetségemet? Te, aki gyűlölöd a fegyelmet, és megveted szavamat. Ha tolvajt láttál, hozzászegődtél, a házasságtörővel szövetkeztél. Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. Ezt művelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok? Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket. Aki tisztel engem, az a hódolat áldozatát hozza! Az egyenes lelkűeknek megadom, hogy lássák Isten üdvösségét.”
51 (50). ZSOLTÁR. BŰNBÁNAT
51 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta fölkereste, mivel együtt volt Batsebával.) Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől! Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen. Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem. Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben. Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant. De nézd, te az igaz szívben leled örömöd – taníts meg hát a bölcsesség titkára! Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek! Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét, s ujjongani fognak megtört csontjaim. Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat! Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet! Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben! Akkor utat mutatok majd a tévelygőknek, és megtérnek hozzád a bűnösök. Ments meg a vértől, üdvösségem Istene, s nyelvem áldani fogja igazságosságodat. Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsőségedet. Az áldozatok nem szereznek neked örömet, ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el. Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg. Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz, építsd fel újra Jeruzsálem falait!
52 (51). ZSOLTÁR
Akkor majd tetszenek neked az igaz áldozatok, az égő­ és a teljes áldozat, akkor majd fiatal tulkokat visznek oltárodra.

Minden zsoltár...
1 0