A nagy Király városa
48 1Ének. Kóré fiainak zsoltára.
Nagy az Úr, minden dicséretre méltó
Istenünk városában.
3 Pompás magaslat az ő szent hegye,
gyönyörűsége az egész földnek.
Sion hegye messzi észak, a nagy király városa.
Házaiban úgy ismerik Istent, mint menedéket.
Mert íme, a föld királyai összegyűltek és egyesültek.
De ahogy meglátták, ámulatba estek,
Megrémültek, megremegtek;
Rettegés fogta el őket ott,
s a vajúdó asszonyéhoz hasonló gyötrelem.
8 Hatalmas széllel összetörted
a társisi hajókat.
9 Amint hallottuk, magunk is láttuk,
hogy a seregek Urának városát,
a mi Istenünknek városát
örökre alapította Isten!
Megemlékezünk irgalmadról, ó Isten,
templomod belsejében.
Mint ahogy híred, ó Isten, dicséreted is
betölti a föld határait;
Jobbod igazsággal teljes.
12 Örvendezik Sion hegye,
s Júda leányai ujjongva örülnek
ítéleteidnek, Uram.
Járjátok körül Siont, nézzétek meg,
számláljátok meg tornyait!
Tekintsétek meg erődítéseit,
járjátok be házait,
hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek!
Valóban ő az Isten, a mi Istenünk örökké, mindörökkön örökké,
ő vezet minket mindörökké!
Az ember mulandósága
49 1A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan,
vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:
mind alacsonysorsúak és nemesek,
gazdagok, szegények egyaránt!
Bölcsességet mond a szám,
okosságot a szívem elmélkedése.
Példabeszédre hajtom fülemet,
hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.
Miért félnék a balszerencse napján,
ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?
Ők saját erejükben bíznak,
vagyonuk nagyságával kérkednek.
Pedig az ember nem válthatja meg magát,
senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.
Igen drága lelkének váltsága:
soha meg nem fizetheti,
hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.
Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek;
Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek,
és másokra hagyják gazdagságukat.
12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre;
Hajlékuk nemzedékről nemzedékre,
noha nevet szereztek maguknak földjükön.
13 Az ember, övezze bár tisztelet,
nem marad meg;
Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik,
bizony hasonló hozzá.
Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak,
és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.
15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba,
a halál legelteti őket.
Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül,
az alvilág lesz lakásuk.
De az én lelkemet Isten megváltja,
az alvilág hatalmából kiragad engem.
Ne félj, ha valaki meggazdagszik,
ha megnövekszik háza dicsősége,
mert ha meghal, semmit sem visz magával,
és dicsősége nem száll le utána.
Mondja bár áldottnak magát életében:
»Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,
mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez,
amely soha többé nem látja a világosságot.
21 Az ember, övezze bár tisztelet,
okosságot nem tanúsít;
olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik
– bizony hasonló hozzá.
A helyes istentisztelet
50 1Ászáf zsoltára. Szól az Úr, az istenek Istene,
és szólítja a földet
napkelettől napnyugatig.
Felragyog Sionból ékes szépséggel az Isten.
Jön íme, Isten,
íme, jön a mi Istenünk és nem hallgat:
színe előtt emésztő tűz,
körülötte hatalmas förgeteg.
Szólítja onnan felülről az eget
s a földet, hogy népe fölött ítélkezzék:
»Gyűjtsétek elém szentjeimet,
akik az áldozatban szövetségre léptek velem.«
Igazságát hirdetik az egek,
mert Isten tart ítéletet.
7 »Halljad én népem, hadd beszéljek,
Izrael, hadd tegyek bizonyságot ellened:
Én Isten, a te Istened vagyok.
Nem áldozataidért perelek veled,
hisz égő áldozataid folyton előttem vannak.
Nem veszek el házadból fiatal bikákat,
sem nyájaidból kecskebakokat.
Mert enyém az erdő minden vadja,
az állatok ezrei a hegyekben.
11 Ismerem az ég minden madarát,
és ami csak mozog a mezőn, az enyém.
Ha éheznék, nem kellene neked szólnom,
mert enyém a földkerekség, s mindaz, ami betölti.
Eszem-e én a bikák húsát,
iszom-e én a kecskebakok vérét?
Dicséretet mutass be áldozatul Istennek,
és teljesítsd fogadalmaidat a Fölségesnek;
Hívj segítségül a szorongatás napján:
megmentelek, és te dicsérni fogsz engem.«
A bűnöshöz azonban így szól az Isten:
»Miért beszélsz te parancsolataimról,
s miért veszed szádra szövetségemet?
Hiszen te gyűlölöd a fegyelmet,
és hátad mögé veted szavaimat.
Ha tolvajt láttál, vele tartottál,
házasságtörőkkel közösködtél.
Szád gonoszságot árasztott,
és nyelved csalárdságot szőtt.
Leültél és testvéred ellen beszéltél,
és gáncsot vetettél anyád fia elé.
21 Így cselekedtél, s mivel én hallgattam,
azt hitted, hogy olyan vagyok, mint te.
Pedig perbeszállok veled és mindezt felhozom ellened.
Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről,
nehogy védtelenek legyetek, amikor elragadlak titeket!
Aki a dicséret áldozatát mutatja be, az tisztel engem,
és aki bűntelenül jár az úton, annak mutatom meg Isten üdvösségét.«
Könyörgés megbocsátásért és újjászületésért
51 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára,amikor Nátán próféta eléje járult,
miután ő Batsebával vétkezett.
3 Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint,
könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat!
Moss egészen tisztára vétkemtől,
bűnömtől tisztíts meg engem!
Mert elismerem gonoszságomat,
és bűnöm előttem van szüntelen.
6 Ellened vétkeztem, egyedül ellened,
s azt cselekedtem, ami előtted gonosz,
hogy igaznak bizonyulj beszédedben,
és igazságosnak a te ítéletedben.
Íme, gonoszságban fogantattam,
és bűnökben fogant engem az én anyám.
Íme, te a szív igazságát szereted,
bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem.
9 Hints meg engem izsóppal és megtisztulok,
moss meg engem és a hónál fehérebb leszek!
10 Add, hogy örömet és vidámságot halljak,
hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél!
Fordítsd el bűneimtől arcodat,
töröld el minden gonoszságomat!
Tiszta szívet teremts bennem, Isten,
s az erős lelket újítsd meg bensőmben!
Színed elől ne vess el engem,
szent lelkedet ne vond meg tőlem!
Add vissza nekem üdvösséged örömét,
és készséges lélekkel erősíts meg engem!
Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket,
hogy hozzád térjenek az istentelenek!
Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem,
hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat!
Uram, nyisd meg ajkamat,
hadd hirdesse szám dicséretedet!
Hiszen nem kedveled a véres áldozatot,
ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked.
A töredelmes lélek áldozat Istennek,
a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg.
20 Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal,
hogy felépüljenek Jeruzsálem falai.
Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban,
ajándékokban, egészen elégő áldozatokban;
Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.
Jegyzetek
48,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,21
48,1 Sion-himnusz, amely talán (mint a Zsolt 46) Jeruzsálem megszállása alatt keletkezett (Szanherib, Kr. e. 701). Hálát ad Jeruzsálem megszabadulásáért, és azért, hogy Sion megmenekült a nagy veszélyből.
48,3 Vö. Mt 5,35. – Az „észak” szóval a zsoltáros azt mondja, hogy a Sion hegye az isteni világ központja. A szemita mitológia tud egy Zafon nevű hegyről (Észak-Ugaritban), amely az istenek lakóhelye, egyfajta Olümposz. A zsoltáros azt mondja, hogy nem Zafon, hanem Sion van északon, amely az egyetlen Úr lakóhelye.
48,8 Társisi hajók: tengerjáró hajók, amelyek a távoli, spanyol partokon fekvő Társist (Tartessos) is el tudják érni.
48,9 A jelen tapasztalata megerősíti a hagyományt: a szent Isten temploma örökre Sion hegyén áll.
48,12 Júda leányai: a déli királyság (Júda) városait jelenti.
49,1 Tanító költemény, egy bölcstől származik a hellenista időkből. Bevezetésből (2-5) és két versszakból (6-12.14-20) áll, amelyek hasonló zárómondattal fejeződnek be (13. és 21. versek). Témája: értelmetlen dolog a másik ember gazdagsága vagy birtoka miatt irigykedni, hiszen ezek mind mulandó értékek. A halál mindenkit egyenlővé tesz. A 16. vers valószínűleg arra mutat rá, hogy Isten ennek a világnak a szegényeit kiváltja az alvilágból. Vö. Zsolt 73; Lk 12,16-21; 1 Tim 6,7-10.
49,12 Sír: javított szöveg (a héber szövegben: az ő belsejük).
49,13 Vö. Préd 3,19. A refrén összefoglalja: a halál nem tesz különbséget ember és állat között.
49,15 A héber szöveg erősen megromlott.
49,21 A refrén kis változtatással ismétlődik: az az ember, aki a halál és a halált követő dolgok miatt aggódik, nem érdemel többet, mint a néma állat.
50,1 Prófétai intő beszéd, a királyok korának vége felé keletkezett, és a liturgikus használat ágyazta be a hagyományba. Izrael összegyülekezik az istentiszteletre: a hívők készek arra, hogy a törvény szerint áldozatot mutassanak be Istennek, szó szerint teljesítve az előírásokat. Álszent viselkedésük miatt azonban veszélybe kerülnek: áldozatokat mutatnak be, a szövetségről beszélnek, de közben a tetteik nincsenek összhangban mindezzel, így magukra vonják Isten haragját. Ászáf (1) egy énekes céh megalapítója, az egyetlen, amely megmaradt a fogság után is (Ezdr 2,41). Ők írták le a 73-83. zsoltárokat.
50,1 A közösség összegyűlt az ünnepi istentiszteletre a templomban. Dicsőítő énekeket énekelnek, áldozatokat mutatnak be, hogy bizonyítsák a szövetséghez való hűségüket. Ekkor Isten megmutatkozik nekik viharban és villámban. Meghatározza, hogyan kell Izraelnek megtartania a szövetséget.
50,7 Isten vádbeszéde, vö. Óz 6,6; Mt 9,13; 12,7. A beszédben nem konkrét szemrehányások hangzanak el, inkább a feltételeket tisztázza.
50,11 A görög szöveg alapján javítva (a héber szövegben: a hegy madarai).
50,21 Összefoglalás: a bűnösök a harag szavait, a becsületesek a szent Isten szabadításának ígéretét kapják.
51,1 Könyörgő ének, valószínűleg a fogság idejéből; a negyedik bűnbánati zsoltár. A felirat (vö. 2 Sám 12,1-25) jelzi, hogy a magyarázók hogyan értelmezték ezt a zsoltárt: egy megtérő bűnös imája, aki rábízza magát az irgalmas Istenre.
51,3 Isten irgalmas és kegyes, ha az ember beismeri és megbánja vétkét.
51,6 Vö. Róm 3,4
51,9 Az izsóp bokorszerű kis növény, az ágait meghintésre használják. Az istentiszteleten az izsópot főként a tisztulási áldozatoknál használták, vö. Szám 19,18; Jn 19,29.
51,10 Javított szöveg.
51,20 Liturgikus függelék a templom újjáépítésnek idejéből (az építés Kr. e. 515-ben fejeződött be). Az imádkozó reméli, hogy az új templomban csak igaz áldozatokat mutatnak majd be.