10211 (Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.) 22 Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé! 33 Ne rejtsd el előlem arcodat megpróbáltatásom napján! Fordítsd felém füled, ha hozzád kiáltok, hallgasd meg sietve szavam! 44 Mert napjaim tovatűnnek, mint a füst, tagjaim égnek, mint a tűz. 55 Kiaszott, mint a fű, s kiszáradt a szívem, elfelejtettem megenni kenyerem. 66 Sóhajtozván emésztem magam, bőröm csontomra tapadt. 77 Hasonlítok a pusztában lakó pelikánhoz, olyan lettem, mint a bagoly a romok közt. 88 Az álom elkerül és panaszkodom, mint elhagyott madár a háztetőn. 99 Ellenségeim folyton gúnyolnak, akik dicsérnek, azok nevemmel átkozódnak. 1010 Kenyerem úgy eszem, mint a hamut, és italom könnyeimmel vegyül. 1111 Mert haragszol rám, s megvonod kegyelmed. Magadhoz emeltél, de most újra elvetsz, 1212 napjaim olyanok, mint a sűrűsödő árnyék, magam meg elszáradok, mint a fű. 1313 Ám te, Uram, örökké megmaradsz, és neved fennmarad minden nemzedéken át. 1414 Kelj föl és könyörülj meg Sionon, mert eljött az idő, hogy irgalmas légy hozzá; már itt van az óra. 1515 Sion kövei kedvesek szolgáidnak, sírás fogja el őket romjain. 1616 Akkor majd félik a pogányok az Úr nevét, és a föld minden királya meghajol Fölséged előtt: 1717 Ha majd az Úr újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében, 1818 ha meghallja a szegények kiáltását, és nem veti el többé imájukat. 1919 Jegyezzék fel ezt a jövő nemzedéknek, és egy újjáéledt nép zeng majd dicséretet az Úrnak. 2020 Mert az Úr letekintett fönséges szentélyéből, rátekintett a földre az égből. 2121 Meghallotta a foglyok sóhajtását, és megszabadította a halálra szántakat. Szolgáid fiai akkor biztonságban élnek, és törzsük megmarad színed előtt mindörökre, 2222 hogy az Úr nevét hirdessék a Sionon és Jeruzsálemben dicsőségét, 2323 ha majd összegyűlnek ott a népek, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. 2424 Útközben megtört az erőm: Engedd tudnom, mily kevés napjaimnak (száma). 2525 Ne ragadj el életem derekán, te, akinek évei túlnőnek minden nemzedéken. 2626 Az idő kezdetén te teremtetted a földet, és az ég a te kezed alkotása. 2727 Ezek elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a köntös, elavulnak mind. Cseréled őket, mint a ruhát, és megváltoznak. 2828 De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget.
103 (102). ZSOLTÁR. ISTEN A SZERETET
10311 (Dávidtól.) Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét! 22 Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled! 33 Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged. 44 Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz. 55 Életed eltölti javakkal, mint a sasé, megújul ifjúságod. 66 Igazságos tetteket visz végbe az Úr, az elnyomottnak igazságot szolgáltat. 77 Útjait kinyilvánította Mózesnek, a tetteit Izrael fiainak. 88 Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. 99 Nem perel untalan, haragja nem tart örökké. 1010 Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. 1111 Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt. 1212 Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket. 1313 Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. 1414 Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk. 1515 Az ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága, 1616 de egy kis szellő s már vége van: a hely is elfeledte, ahol addig állt. 1717 Ám az Úr kegyelme mindörökre az igazakkal van, és igazságossága fiaik fiaival. 1818 Azokkal, akik hívek szövetségéhez, akik vigyáznak, hogy törvényei szerint éljenek. 1919 Az Úr az égben készítette el trónját, királyi hatalma parancsol a mindenségnek. 2020 Áldjátok az Urat, angyalai, mind, ti hatalmasok, kik teljesítitek parancsait, és lesitek a szavát! 2121 Áldjátok az Urat, égi seregek, mind, ti szolgái, kik teljesítitek akaratát! 2222 Áldjátok az Urat, művei, mind, uralmának minden helyén! Lelkem, áldjad az Urat!
104 (103). ZSOLTÁR. A TEREMTÉS HIMNUSZA
10411 Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, 22 a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort, 33 lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova. 44 A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá. 55 A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán. 66 Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították. 77 De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra. 88 A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál. 99 Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet. 1010 Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek. 1111 Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük. 1212 Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük. 1313 A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod. 1414 Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen, 1515 a szívét meg borral vidíthassa hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki. 1616 Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett. 1717 A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik. 1818 A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik. 1919 Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le. 2020 Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak. 2121 Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat. 2222 De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban. 2323 Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig. 2424 Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele. 2525 Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege. 2626 Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék. 2727 Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben. 2828 Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. 2929 De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. 3030 Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét. 3131 Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek! 3232 Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek. 3333 Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok. 3434 Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm.
105 (104). ZSOLTÁR
3535 A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat!
AZ ÜDVTÖRTÉNET ESEMÉNYEI
10511 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, szólítsátok nevét, 22 hirdessétek műveit a népek között! Daloljatok, zenéljetek neki, hirdessétek minden csodáit! 33 Dicsekedjetek szent nevében! Akik keresik az Urat, azoknak örüljön a szívük! 44 Tekintsetek az Úrra és erejére, keressétek mindig tekintetét! 55 Gondoljatok csodáira, amelyeket művelt, a jelekre és ajka szavaira! 66 Ti, fiai Ábrahámnak, az Úr szolgájának, fiai Jákobnak, az ő választottjának! 77 Az Úr a mi Istenünk, ítéletei az egész világon érvényesek. 88 Mindvégig emlékezik szövetségére, ígéretére, amelyet ezernyi nemzedékre adott, 99 a szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött, az esküre, amelyet Izsáknak esküdött, 1010 s amelyet Jákobnak szilárd törvényül adott, örök kötésül Izraelnek. 1111 Így nyilatkozott: Kánaánt neked adom osztályrészül és örökségedül. 1212 Amikor még kis számban és kevesen, jövevényként éltek azon a földön, 1313 az egyik törzstől a másikig, s az egyik országból a másik néphez vándoroltak, 1414 akkor sem engedte, hogy elnyomják őket, királyokat büntetett miattuk: 1515 „Fölkentjeimet ne érintsétek, prófétáimnak ne ártsatok!” 1616 Aztán éhínséget hozott a földre, összetörte botjukat, a kenyeret. 1717 De előreküldött egy férfit számukra, Józsefet, akit szolgaként eladtak. 1818 Lábát bilincsbe verték, nyakát vasjáromba kényszerítették, 1919 amíg be nem teljesedett, amit előre megmondott, amíg az Úr szava nem igazolta őt. 2020 A király maga küldött, hogy oldják le bilincsét, a népek fejedelme tette szabaddá. 2121 Megtette házának urává, minden javának intézőjévé, 2222 hogy akarata szerint vezesse nagyjait, és bölcsességre tanítsa véneit. 2323 Aztán Izrael átvonult Egyiptomba, Jákob jövevény lett Kám földjén. 2424 Az Úr megsokasította népét, erősebbé tette elnyomóinál. 2525 Majd megváltoztatta szívüket, és meggyűlölték népét, s álnokul bántak szolgáival. 2626 Akkor Mózest küldte, a szolgáját, és küldte Áront, a választottját. 2727 Ők jeleit mutatták előttük, nagy csodáit Kámnak földjén. 2828 Sötétséget támasztott, sötét lett, de ellenálltak parancsainak. 2929 Vizüket vérré változtatta, halaikat kipusztította. 3030 Békákkal borította a földet, egészen a király lakhelyéig. 3131 Szólt, és légyrajok törtek elő, és szúnyogok minden határukon. 3232 Eső helyett jégverést küldött, és pusztító tűz hullott országukra. 3333 Tönkretett szőlőt és fügefát, minden mezejükön letörte a fákat. 3434 Szólt, és sáskák jöttek, meg számtalan pusztító bogár. 3535 Felfaltak mindent, ami zöldellt a földön, felfalták földjeik termését. 3636 Lesújtott minden elsőszülöttre, a férfierő minden zsengéjére. 3737 Majd kivezette őket arannyal s ezüsttel rakodva, gyengélkedő nem volt törzseikben. 3838 Az egyiptomiak örültek kivonulásuknak, mert rettegésben éltek miattuk. 3939 Felhőt terített az égre, hogy bevonja őket, éjjel pedig tűzzel világított nekik. 4040 Áhítozásukra fürjeket küldött, és égi kenyérrel lakatta jól őket. 4141 Sziklát nyitott meg és víz tört elő, patakban folyt a pusztán végig. 4242 Mert megemlékezett szent ígéretéről, amit Ábrahámnak, a szolgájának tett. 4343 Ujjongás közt vezette ki népét, örömrivalgás közepette választottait. 4444 Nekik adta a pogányok földjeit, s ők hozzászerezték a népek kincseit, 4545 hogy megtartsák törvényeit, hogy teljesítsék parancsait.