Boldogtalan ember imája
102 1A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.
Uram, hallgasd meg imádságomat,
és kiáltásom jusson eléd.
Ne fordítsd el tőlem arcodat soha,
amikor engem szorongatás ér;
Hajtsd hozzám füledet,
amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.
Mert füstként enyésznek el napjaim,
és csontjaim szárazak, mint a forgács.
A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna,
még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.
Annyit jajveszékel szavam,
hogy a bőr már a csontomra szárad.
A puszta pelikánjához hasonlítok,
olyan lettem, mint a bagoly a romok között.
Virrasztok és olyan vagyok,
mint a magános veréb a háztetőn.
Ellenségeim szüntelenül gyaláznak,
gyűlölőim összeesküdtek ellenem.
Bizony kenyér gyanánt hamut eszem
és könnyel vegyítem italomat
haragod és bosszúságod miatt,
mert felemeltél s a földre sújtottál engem.
Napjaim hanyatlanak mint az árnyék,
magam pedig mint a széna száradok.
De te, Uram, megmaradsz örökre,
és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon,
mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta,
valóban itt az ideje!
Hisz szolgáid szeretik köveit,
és romjait fájdalommal látják.
De félik majd nevedet a nemzetek, Uram,
s a föld minden királya fölségedet.
Mert felépíti az Úr Siont,
és megnyilvánul dicsőségében.
Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát,
és nem veti meg könyörgésüket.
Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek,
hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.
Mert letekint szent magasságából,
lenéz az Úr a mennyből a földre,
hogy meghallja a foglyok jajgatását,
és megmentse azokat, akiket halálra szántak;
Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét
és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok,
hogy az Úrnak szolgáljanak.
24 Megtörte erőmet az úton,
rövidre szabta életemet. Így szóltam:
»Istenem, ne ragadj el engem életem közepén,
hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.
Kezdetben megteremtetted a földet,
s a te kezed művei az egek.
Azok elmúlnak, de te megmaradsz;
Mint a ruha, mind elavulnak,
váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.
Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk,
és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«
Dicsőítő ének a jóságos és megbocsátó Istenről
103 1Dávidtól. Áldjad, lelkem, az Urat,
s egész bensőm az ő szent nevét.
Áldjad, lelkem, az Urat,
és ne feledd el jótéteményeit.
Ő megbocsátja minden gonoszságodat,
ő meggyógyítja minden betegségedet;
Ő megóvja életed a pusztulástól,
ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged.
Ő kielégíti javaival kívánságodat:
mint a sasé, visszatér ifjúságod.
6 Igaz dolgokat cselekszik az Úr,
és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.
Megismertette Mózessel útjait,
Izrael fiaival cselekedeteit.
Irgalmas és könyörületes az Úr,
hosszan tűrő és nagyirgalmú.
Nem tartja meg haragját mindvégig,
és nem fenyeget örökké.
Nem bűneink szerint bánt velünk,
és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért.
Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött,
olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik.
Amilyen messze van kelet a nyugattól,
olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat.
Mint ahogy az atya könyörül fiain,
úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.
Mert ő ismeri létrejöttünket,
és megemlékezik arról, hogy porból vagyunk.
Olyan az ember élete, mint a fűé:
kivirul, mint a mező virága,
de ráfúj a szél, és nincs többé,
s a helyét sem ismerik.
De az Úr kegyelme öröktől fogva
és örökké kíséri azokat, akik őt félik,
s igazsága azok unokáit,
akik megtartják szövetségét,
és gondosan teljesítik parancsolatait.
Az Úr az égben állította fel trónusát,
és királysága mindenen uralkodik.
Áldjátok az Urat, angyalai mind,
ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát,
mihelyt parancsának hangját meghalljátok.
Áldjátok az Urat, seregei mind,
szolgái, akik akaratát megteszitek.
Áldjátok az Urat, művei mind,
mindenütt, ahol uralkodik.
Áldjad lelkem az Urat!
Dicsőítő ének a Teremtőről
104
1 Áldjad, én lelkem, az Urat!
Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy!
Fenségbe és ékességbe öltöztél,
a fényességet, mint köntöst vetted magadra.
Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,
és az égi vizek fölé építed hajlékodat.
Szekereddé teszed a fellegeket,
a szelek szárnyain jársz.
Követeiddé teszed a szeleket,
szolgáiddá a perzselő tüzet.
Biztos alapra állítottad a földet,
hogy meg ne inogjon sohasem.
Az örvénylő mélység mint ruha takarta,
vizek borították a hegyeket.
De a te fenyegetésedre megfutamodtak,
szerteriadtak mennydörgésed szavától.
A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek
arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.
Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át,
hogy el ne borítsák ismét a földet.
A forrásokat a völgyekbe ereszted,
hogy folyjanak a hegyek között.
Belőlük iszik a mező minden vadja,
s oltják szomjukat a vadszamarak.
Fölöttük tanyáznak az égi madarak,
és az ágak közül hallatják hangjukat.
Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket,
és műveid gyümölcséből táplálod a földet.
Füvet sarjasztasz az állatoknak,
és növényeket az ember szolgálatára,
kenyeret adsz a földből,
és bort, hogy vidámítsa az ember szívét;
Hogy ragyogjon arca az olajtól,
és a kenyér erősítse az ember szívét.
Jóllaknak az Úr fái,
s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.
Fészket raknak rajtuk a verebek,
és fölöttük tanyázik a gólya.
A magas hegyek a szarvasok,
a szirtek a borzok menedéke.
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére,
a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka:
ebben mozognak az erdő vadjai,
prédáért ordítanak az oroszlánkölykök,
s eledelt kérnek maguknak Istentől.
Ha felkél a nap, összegyűlnek,
nyugalomra térnek tanyájukon.
Az ember kimegy dolgozni,
és munkáját végzi egészen estig.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid!
Bölcsességgel teremtetted valamennyit,
és alkotásaid betöltötték a földet.
Itt a tenger: nagy és tágas,
nyüzsög benne a számtalan hüllő,
apró és nagy állat egyaránt.
Itt hajók szelik át,
amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.
Mindezek tőled várják,
hogy idejében megadd nekik eledelüket.
Ha adsz nekik, felszedik,
ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
De ha elfordítod arcodat, megrémülnek,
ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek,
és porrá lesznek ismét.
Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek,
és megújítod a föld színét.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké,
örvendezzen műveinek az Úr,
akinek a tekintetére megremeg a föld,
s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
Énekelek az Úrnak, amíg élek,
amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
Beszédem legyen kedves előtte,
én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
Vesszenek el a bűnösök a földről,
és ne legyenek többé az istentelenek!
Áldjad, én lelkem, az Urat!
Dicsőítő ének a történelem Uráról
105
1 ALLELUJA!
Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét,
hirdessétek a nemzetek közt műveit!
Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki,
beszéljétek el minden csodatettét.
Dicsekedjetek szent nevével,
örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik.
Keressétek az Urat és erejét,
keressétek szüntelenül arcát.
Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt,
jeleiről és szája ítéleteiről,
ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai,
választottjának, Jákobnak fiai.
Ő, az Úr, a mi Istenünk,
az egész földön ő ítélkezik.
8 Örökké gondol szövetségére,
szavára, amelyet ezer nemzedékre adott,
arra, amit Ábrahámmal megkötött,
amire megesküdött Izsáknak.
Amit Jákobnak törvényül hagyott,
örök szövetségül Izraelnek,
mondván: »Neked adom Kánaán földjét,
mint kötéllel kimért örökségteket.«
Pedig csekély számmal voltak
igen kevesen és jövevények azon a földön,
és nemzettől nemzethez vándoroltak,
egyik országból a másikba.
Nem engedte, hogy bárki is ártson nekik,
sőt királyokat fenyített meg miattuk:
»Fölkentjeimhez ne nyúljatok,
ne bántsátok prófétáimat!«
16 Amikor éhséget bocsátott az országra,
s összetörte kenyértartó botjukat.
Elküldött előttük egy férfit,
rabszolgának adták el Józsefet.
Béklyóba szorították lábát,
vas került a nyakára,
amíg szava be nem teljesedett:
az Úr igéje ugyanis igazolta őt.
A király elküldött és megszabadíttatta,
a népek fejedelme szabadon engedte;
Háza urává tette őt
és minden jószágának parancsolójává,
hogy főembereit tetszése szerint kormányozza,
és bölcsességre tanítsa véneit.
23 Erre Izrael Egyiptomba költözött,
és Jákob jövevény lett Kám földjén.
Nagyon elszaporította népét az Úr,
erősebbé tette ellenségeinél.
Majd megváltoztatta azok szívét, úgyhogy meggyűlölték népét,
szolgáival álnokul bántak.
Erre elküldte szolgáját, Mózest
és Áront, a választottját,
és végbevitette velük beszédes jeleit
és csodatetteit Kám földjén.
Sötétséget küldött és homályt támasztott,
mert lázongtak szava ellen.
29 Vizüket vérré változtatta,
halaikat megölte.
Földjük békákat ontott
királyaik szobáira.
Szavára legyek támadtak,
szúnyogok lepték el egész határukat.
Esőjüket jégesővé tette,
égő tüzet bocsátott földjükre.
Elverte szőlőjüket, fügefáikat,
összetörte földjükön a fákat.
Szavára szöcskék nyüzsögtek,
és megszámlálhatatlan vándorsáska,
és megemésztett földjükön minden növényt,
megette földjük minden gyümölcsét.
Megölte országuk minden elsőszülöttét,
erejük minden zsengéjét.
Aztán kivezette őket ezüsttel-arannyal megrakottan,
törzseikben senki sem volt beteg.
Egyiptom örült, hogy kivonultak,
mert rájuk nehezedett a tőlük való félelem.
Oltalmukra felhőt terjesztett föléjük
és tűzzel világított nekik éjszaka.
Kérésükre fürjek jöttek,
és mennyei kenyérrel lakatta jól őket.
Megnyitotta a sziklát és vizek fakadtak,
folyók eredtek a sivatagban.
42 Mert megemlékezett szent szaváról,
amelyet szolgájához, Ábrahámhoz intézett.
Kivezette népét ujjongásban,
választottait vigasságban.
Nekik adta a nemzetek országait,
elfoglalták a népek tulajdonát,
hogy megtartsák rendeleteit,
és kövessék törvényeit.
Alleluja!
Jegyzetek
102,1 Egyéni panaszdal (az ötödik bűnbánati zsoltár).
102,14 Himnikus rész, feltételezhetően egy Sion-ének részlete, amely a fogság idejéből való. Az imádkozó a lerombolt szentélyt siratja, és imádkozik annak helyreállításáért. Bizonyos benne, hogy az örökkévaló Isten (vö. 13.v.) meghallgatja imáját és megszabadítja őt.
102,24 Személyes könyörgés Istenhez (a 12. vers folytatása).
102,29 A zsoltár a bizalom szavaival fejeződik be.
103,1 Egyéni hálaének a fogság utáni időkből. Az imádkozó arról elmélkedik, hogy mindenki megtapasztalja Isten irgalmát.
103,6 Izrael az egyiptomi kivonuláskor a pusztában töltött idő alatt ismerte meg Istenét. A nép ekkor tapasztalta meg azt, hogy állhatatlan, gyorsan megtagadja saját hitét, lázad és a bűnös dolgokba veti bizalmát; de egyben megtapasztalja Isten megbocsátását is.
104,1 A negyedik teremtés-himnusz (vö. Zsolt 8; 19,1-7; 29). Hasonlóságokat mutat az Izrael előtti teremtés-himnuszokkal (Ekhnaton Napéneke, kánaáni dalok), ószövetségi motívumokat is tartalmaz (Ter 1; Jób). A keletkezési időt nehéz meghatározni. A zsoltáros dicsőíti Istent, aki nemcsak megteremtette a világot és meghatározta annak törvényeit, a világot létének minden pillanatában fenn is tartja.
104,1 Isten rendet teremt a káoszban, legyőzi a (az alvilág isteneiként tisztelt) kozmikus hatalmakat. – A korabeli világkép: az égbolt szilárd kupola a vizek fölött, a boltozat fölött van Isten mennyei lakóhelye.
104,19 A teremtés ritmusa megfelel az emberek és az állatok életritmusának.
104,24 Leviatán: a mítikus, ijesztő viziállat (sárkány, krokodil, tengeriszörny, istentagadó).
104,31 Befejezés.
105,1 Tanító jellegű himnusz a fogság utáni idők szertartásából. Izrael saját múltjának nagy állomásait ünnepli, és azt mint ígéretekkel teli szent történelmet jeleníti meg. Felidézi az eseményeket az ősatyáktól Józsefen keresztül Egyiptomig, majd a kivonuláson keresztül a pusztába (a Sínai szövetségkötést nem!).
105,1 Vö. 1 Krón 16,8-22.
105,8 A kiválasztás története az Ábrahámmal kötött szövetséggel kezdődik és arra épül (vö. Ter 17,1-21). A megvalósult ígéret Kánaán elfoglalása (vö. Ter 12,7).
105,16 József története (vö. Ter 37; 39-47. fej.) tanúskodik Isten előrelátó gondoskodásáról.
105,23 Kám földje: Egyiptom költői neve (az egyiptomiak Kám utódai, vö. Ter 10,6. 13.)
105,29 Az egyiptomi csapások (vö. Kiv 7,14-12,36)
105,42 Befejező rész.