102
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
(Zsolt 50,15)
Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
(Jób 7,6.7)
Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
(Jób 19,20)
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
(Zsolt 109,23)
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
(Jer 29,10.11; Dán 9,25)
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
(Ezsdr 3,10-13)
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
(Zsolt 72,10.11)
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
(Zsolt 126,1-3; Jer 23,7.8)
Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
(Zsolt 126,1-3)
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
(Zsolt,102 14. Jer. 29,10. 11.)
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
(Zsolt 8,4)
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
(Zsid 1,10-12)
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
(Jer 33,6-26)
103
A Dávidé.
Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. (2Sám 23,1) Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. (Zsolt 18,1.51) A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. (Zsolt 32,5.2Sám;12,13) A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. (Zsolt 86,13) A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. (Ésa 40,31) Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. (Zsolt 146,7; Róm 2,6-11) Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit. (Zsolt 147,19.20) Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. (2Móz 34,6) Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. (Jer 3,12.15) Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. (Siral 3,22) Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. (Malak 3,17) Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. (1Móz 2,7) Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. (Péld 20,30) Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. (Zsolt 19,10.11) De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; (Zsolt 84,12.13; Luk 1,50) Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. (1Kir 9,4-9) Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat. (Zsolt 68,34) Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. (Zsid 1,14) Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat! 104 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! (Zsolt 146,1) A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; (1Tim 6,16;Ésa 40,22) A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; (Ésa 18,2) A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. (Zsolt 24,2) Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. (1Móz 1,9.10;7,19.24) Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. (1Móz 1,9;8,1.3; Jób 37,4.5) Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. (Jób 38,20.21; Jer 50,22) A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. (Préd 1,4) A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. (Jób 38,26.27) A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, (Jer 15,16) És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét. (Péld 31,6.7;2Sám 14,2) Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. (Péld 30,24.26) Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. (1Móz 1,14-16) Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket. (Ésa 31,4) Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. (Ésa 6,3) Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. (Zsolt 19,11) Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. (Jób 25,13;41,12-33) Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. (Zsolt 145,15) Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. (Nehem 10,29) Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. (Jób 34,14.15) Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. (Zsolt 19,15) Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; (Zsolt,104 24.) A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. (2Móz 19,18; Zsolt 18,8) Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! 105 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit! (Zsolt 47,2-4.1Krón;16,8-10) Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét. Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat. (Zsolt 33,1.2;89,17) Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen. (Zsolt 27,8.9) Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről. (Zsolt 78,3-6.13-27) Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai! (Malak 1,2.3) Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete. Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről. (1Móz 17,2;26,3) És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, (1Móz 28,13-15) Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül. (1Móz 13,15) Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban, És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez: (1Móz 12,13;20,26) Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván: (1Móz 20,3.7.1Krón;16,22) Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok! (Zsolt 26,5) Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré, (1Móz 42,2) Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el; (1Móz 27,28;39,20;45,7) A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala, Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt. Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt; (1Móz 41,14) Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán; (1Móz 41,40) Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá. (Zsolt 4,7) És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék. (1Móz 46,6) És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál. (2Móz 1,7-10) Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival. (2Móz 1,10.16) Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala. (2Móz 3,10) Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén. (2Móz 7,9) Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek. (2Móz 10,21-23) Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat. (2Móz 7,20) Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is. (2Móz 8,3.6) Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon. Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre. (2Móz 9,23) És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit. Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár. (2Móz 10,13) És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté. És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét. (2Móz 12,29) És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges. (2Móz 12,35) Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket. (2Móz 12,31-33) Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel. (2Móz 13,21) Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket. (2Móz 16,13) Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon. (Zsolt 78,15) Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának. (1Móz 15,14-16) Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal. (2Móz 14,8) És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét. (5Móz 6,10.11) Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat! (5Móz 6,12.18)
Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. (2Sám 23,1) Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. (Zsolt 18,1.51) A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. (Zsolt 32,5.2Sám;12,13) A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. (Zsolt 86,13) A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé. (Ésa 40,31) Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. (Zsolt 146,7; Róm 2,6-11) Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit. (Zsolt 147,19.20) Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. (2Móz 34,6) Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. (Jer 3,12.15) Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. (Siral 3,22) Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt. (Malak 3,17) Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. (1Móz 2,7) Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. (Péld 20,30) Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé. (Zsolt 19,10.11) De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain; (Zsolt 84,12.13; Luk 1,50) Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. (1Kir 9,4-9) Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat. (Zsolt 68,34) Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára. (Zsid 1,14) Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői! Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat! 104 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! (Zsolt 146,1) A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; (1Tim 6,16;Ésa 40,22) A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; (Ésa 18,2) A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. (Zsolt 24,2) Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. (1Móz 1,9.10;7,19.24) Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. (1Móz 1,9;8,1.3; Jób 37,4.5) Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. (Jób 38,20.21; Jer 50,22) A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. (Préd 1,4) A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. (Jób 38,26.27) A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, (Jer 15,16) És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét. (Péld 31,6.7;2Sám 14,2) Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. (Péld 30,24.26) Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. (1Móz 1,14-16) Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket. (Ésa 31,4) Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. (Ésa 6,3) Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. (Zsolt 19,11) Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. (Jób 25,13;41,12-33) Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. (Zsolt 145,15) Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. (Nehem 10,29) Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. (Jób 34,14.15) Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. (Zsolt 19,15) Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; (Zsolt,104 24.) A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. (2Móz 19,18; Zsolt 18,8) Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! 105 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit! (Zsolt 47,2-4.1Krón;16,8-10) Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét. Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat. (Zsolt 33,1.2;89,17) Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen. (Zsolt 27,8.9) Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről. (Zsolt 78,3-6.13-27) Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai! (Malak 1,2.3) Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete. Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről. (1Móz 17,2;26,3) És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, (1Móz 28,13-15) Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül. (1Móz 13,15) Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban, És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez: (1Móz 12,13;20,26) Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván: (1Móz 20,3.7.1Krón;16,22) Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok! (Zsolt 26,5) Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré, (1Móz 42,2) Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el; (1Móz 27,28;39,20;45,7) A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala, Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt. Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt; (1Móz 41,14) Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán; (1Móz 41,40) Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá. (Zsolt 4,7) És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék. (1Móz 46,6) És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál. (2Móz 1,7-10) Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival. (2Móz 1,10.16) Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala. (2Móz 3,10) Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén. (2Móz 7,9) Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek. (2Móz 10,21-23) Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat. (2Móz 7,20) Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is. (2Móz 8,3.6) Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon. Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre. (2Móz 9,23) És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit. Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár. (2Móz 10,13) És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté. És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét. (2Móz 12,29) És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges. (2Móz 12,35) Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket. (2Móz 12,31-33) Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel. (2Móz 13,21) Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket. (2Móz 16,13) Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon. (Zsolt 78,15) Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának. (1Móz 15,14-16) Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal. (2Móz 14,8) És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét. (5Móz 6,10.11) Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat! (5Móz 6,12.18)