1. RÉSZLETES JÖVENDÖLÉSEK
46 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához a népek ellen.Fenyegető jövendölés Egyiptom ellen. A karkemisi vereség.
Egyiptomról: Nechó fáraónak, Egyiptom királyának az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél állomásozó serege ellen, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya megvert, Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében. Öltsetek vértet és pajzsot, és induljatok harcba! Nyergeljétek föl a lovakat, és szálljatok föl, ti lovasok! Sorakozó! Tegyétek fel a sisakot, élesítsétek meg a lándzsákat, öltözzetek páncélba! De mit látok? Megriadva meghátrálnak; megvert harcosaik futásnak erednek, még csak hátra sem néznek. Rémület támad mindenfelől – mondja az Úr. A fürge lábú sem menekül meg, a legbátrabb sem tudja megmenteni életét, mert ott északon, az Eufrátesz folyó mellett vereséget szenvednek, elesnek. Ki az ott, aki megáradt, mint a Nílus, akinek az örvényei háborognak, mint a folyam. Nos, Egyiptom áradt meg, mint a Nílus, és mint a folyam, háborognak örvényei. „Kiáradok – mondta –, és elborítom a földet; elsöpröm városait és lakóit!” Vágtassatok, lovak! Száguldjatok, harci szekerek! Vonuljatok ki, harcosok, ti pajzzsal fölvértezett kusiták és putiták, ti Ludból való, íjat feszítő férfiak! Ám ez a nap Istennek, az Úrnak napja; a bosszúnak a napja, hogy bosszút álljon ellenségein; kardja megemészti őket és jóllakik, megrészegül vérüktől. Igen, Isten, a Seregek Ura áldozati lakomát tart észak földjén, az Eufrátesz mentén. Menj fel Gileádba, s keress balzsamot Egyiptomnak szűzi leánya! De hiába szerzel sokféle orvosságot, nincsen számodra gyógyulás. Meghallják a nemzetek gyalázatodat, jajszavad betölti a földet, mert harcosaid egymásnak esnek, és együtt vesznek el mind a ketten.Egyiptom meghódítása.
Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiás prófétához, amikor Babilon királya, Nebukadnezár elindult Egyiptom földjét meghódítani. Hirdessétek ezt Migdolban, és harsogjátok Nofban; mondjátok: „Rajta! Légy készen!” Mert a kard már körülötted öldököl. Mi ez? Ápisz megfutamodott? Hősöd nem tud megállni a lábán? Igen, az Úr sújtotta le ennyire, megingott, s most ott hever a földön. Akkor azt mondják majd egymásnak: „Rajta! Térjünk vissza népünkhöz, vissza szülőföldünkre, el az öldöklő kardtól!” Ezt a nevet adjátok a fáraónak: „Tombol, de az alkalmat elszalasztja.” Amint igaz, hogy élek – mondja a Király, akinek a Seregek Ura a neve –, mint a Tábor a hegyek között, és mint a Kármel a tengerpart fölött, úgy vonul ki ellene valaki. Szedd össze holmidat a fogságra, Egyiptom leánya, aki még nyugton vagy otthonodban. Nofot ugyanis pusztává teszik, elhagyatottá és lakatlanná, Gyönyörű üsző volt Egyiptom, de északról lódarázs telepedett rá. Még zsoldosai is, akik földjén éltek, hizlalt borjakhoz voltak hasonlók. De ők is megfutamodnak, hogy meg sem tudnak állni, mert elérkezett számukra a pusztulás napja, bűnhődésük ideje. Halljátok? Mint a kígyó sziszegése! Jönnek, előrenyomulnak nagy erővel, hogy lecsapjanak fejszéjükkel Egyiptomra, akár a favágók, és kivágják erdejét – mondja az Úr. Igen, számuk tömérdek, a sáskánál is többen vannak, meg sem lehet őket számolni. Egyiptom leányát gyalázat éri, észak népének kezébe kerül. Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nos, megbüntetem a Nóból való Ámont, a fáraóval s mindazokkal együtt, akik benne bíznak. És azok kezére adom őket, akik életére törnek, vagyis Nebukadnezárnak, Babilon királyának és szolgáinak kezére. De azután újra lakott föld lesz Egyiptom, úgy mint az elmúlt időkben – mondja az Úr. De te ne félj, szolgám, Jákob, és ne rettegj, Izrael! Mert kiszabadítalak a távoli országokból és utódaidat a fogság földjéről. Jákob nyugalmat élvez újra, békében él majd, senki sem háborgatja. Ne félj hát, szolgám, Jákob – mondja az Úr –, mert veled vagyok. Azoknak a népeknek mind véget vetek, amelyek közé szétszórtalak; de neked nem vetek véget, csak megfenyítelek igazság szerint, mert nem hagyhatlak teljesen büntetlenül.
Minden fejezet...