2311 Erre Jób válaszolt és így szólt: 22 Panaszom még ma is keserűen hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra. 33 Ó, legalább tudnám, merre találok rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé! 44 Magam képviselném előtte ügyemet, s bizonyítékokkal volna tele a szám. 55 Legalább megtudnám, mit válaszol, és amit mond, azt elfogadnám. 66 Egész hatalmával perelne velem? Nem! De legalább meghallgatna. 77 Igaz ember szállna vele perbe, a magam perében győzelmet aratnék. 88 Ha keletre nézek, akkor nincsen ott, s ha nyugatra megyek, arra sem látom. 99 Akkor sem látom, ha északon keresem, s ha délre fordulok, nem látom ott sem. 1010 De hisz ismeri mind az útjaimat, és ha próbára tesz, aranynak minősít. 1111 Lépésről lépésre követte a lábam, megtartottam útját, nem tértem el tőle. 1212 Nem távolodtam el ajka parancsától, szájának szózatát keblemben őriztem. 1313 Amit határoz, ki tud azon változtatni? Keresztülvisz mindent, amit csak akar. 1414 Így a sorsomat is beteljesíti. Sok efféle dolgot forgat elméjében, 1515 azért rettegek úgy a színe előtt. Ha csak rágondolok, máris megborzadok. 1616 Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni, félelemmel töltött el a Mindenható. 1717 Mert elrejt előle a sötétség, előlem meg homály fedi el a jelenlétét. 2411 Miért nem ad időt a Mindenható, és miért nem látják meg barátai a napjait? 22 A gonoszok eltolják a mezsgyekövet, a pásztort és a nyájat megrabolják. 33 Az árvától elhajtják a szamarát, s elviszik zálogba az özvegy tehenét. 44 A szegény embert leszorítják az útról, mindnyájan elbújnak a föld szegényei. 55 Mint a vadszamarak, mennek a pusztába – gyermekük éhsége űzi őket oda –, kiaszott pusztában élelmet keresnek. 66 A mihaszna ember földjét learatják, ők szüretelik le a gonosz szőlejét. 77 Meztelen alusznak, minden ruha nélkül, és ha hideg van is, nincsen takarójuk. 88 Rájuk zúdul az eső a hegyekből, jobb menedék híján sziklához lapulnak. 99 Az árváktól is elrabolják földjüket, elveszik zálogba a szegény köntösét. 1010 Mezítelen járnak, szinte ruha nélkül, és éhesek, mikor kévéket vonszolnak. 1111 Malomkövük sincsen olajat préselni, kádakat taposnak, mégis szomjúhoznak. 1212 A városból égig hatol a félholtak szava, és a meggyötörtek lelke fölkiált, de az Isten néma marad panaszukra. 1313 Mások is ellene vannak a világosságnak, azok, akik nem ismerik az útjait, és nem maradnak meg az ösvényein. 1414 Fölkel a gyilkos a sötét éjszakában, s megöli a szegényt és a nyomorultat. Tolvaj ólálkodik éjszaka idején, betör a házakba, amikor sötét van. 1515 Az alkonyatot lesi a házasságtörő. „Nem lát meg senki sem” – gondolja magában, s eltakarja arcát, fátyolt borít rá. 1616 Mikor nappal van, akkor bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. 1717 Mindnyájuknak borzalom a reggel, mert a félelmeit megtapasztalják. 1818 A világosság elől gyorsan elmenekül, s nem veszi az irányt a magaslatok felé. Átkozott a birtokrésze a földön. 1919 Hőség és szárazság nyeli el a vizét, maradék búzáját az aszály emészti meg. 2020 Felejtse el még az anyja méhe is! A nevére úgysem gondol többé senki. Törjön ketté, mint a fa, vesszen a gonoszság! 2121 Gyötörte a meddőt, ki nem szült gyermeket, és nem tett jót sose az özveggyel. 2222 Hatalma hosszú életet ad az erősnek, talpára áll újra, ki élni nem remélt. 2323 Biztonságot ad, ha bízik benne, a szeme őrködik ösvényei fölött. 2424 Egyszer emelkedik, aztán meg letűnik, elhervad, mint a sósfű, amelyet gyűjtenek, éppen úgy levágják, mint a kalászt. 2525 Vagy talán nem így van? Ki tud megcáfolni? Ki tudja semmivé tenni beszédemet?
A Mindenható dicsőítése
2511 A suachi Bildád válaszolt és így szólt: 22 Annál a hatalom, annál a borzalom, ki a magas égben fenntartja a békét. 33 Van-e szám számba venni a seregét, s van-e menekvés a támadása elől? 44 Isten előtt lehet-e embernek igaza, asszonynak szülötte ragyoghat-e tisztán? 55 Nézd, a hold sem fénylik elég fényesen, még a csillagok sem tiszták a szemében. 66 Még sokkal kevésbé az ember, a pondró, embereknek fia, ez a féreg!