Jób hetedik válasza: Bízik Isten igazságos ítéletében
2311 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 22 Most is csak lázongás, ha panaszkodom, kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat. 33 Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig, 44 eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással, 55 hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol, és hogy megértsem, mit is mond nekem: 66 teljes erővel perel-e majd velem, vagy meghallgat figyelmesen? 77 Becsületes emberként vitatkoznék vele, és végleg fölmentene engem a bírám. 88 De ha kelet felé megyek, nincsen ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. 99 Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. 1010 De ő tudja, milyen úton járok: ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok. 1111 Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla. 1212 Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait. 1313 De ő hajthatatlan – ki is téríthetné el a szándékától? Véghezviszi, amit lelke kíván. 1414 Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám. Ilyesfélét gyakran szokott tenni. 1515 Ezért rémület fog el színe előtt, ha csak rágondolok is, megrettenek tőle. 1616 Mert Isten csüggesztette el a szívemet, a Mindenható rémített meg engem. 1717 Mert nem a sötétség miatt kell elnémulnom, nem az arcomat borító sűrű homály miatt.
A gonosz emberek vétkei
2411 Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik? 22 Elmozdítják a határokat, nyájakat rabolnak el, és azt legeltetik. 33 Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét elviszik zálogul. 44 Lekergetik az útról a szegényeket, minden elesettnek meg kell lapulnia az országban. 55 Úgy élnek, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek. 66 A bűnösök mezejéről szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek. 77 Meztelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk. 88 Zivatar áztatja őket a hegyekben, a sziklához lapulnak, mert nincs más menedékük. 99 Letépik az emlőről az árvát, és a szegény csecsemőjét elviszik zálogul. 1010 Meztelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét. 1111 Mások házánál préselnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak. 1212 A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel. 1313 Vannak, akik a világosság ellenségei lettek, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein. 1414 Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje az elesettet és a szegényt, a tolvaj pedig éjjel. 1515 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre – gondolja, és lepellel takarja el arcát. 1616 Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. 1717 Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
Jön a méltó büntetés
1818 Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe. 1919 Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek. 2020 Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa. 2121 Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót. 2222 Isten erejéből nyer időt az erős; ha most még áll is, nem marad majd így egész életében. 2323 Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait. 2424 Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, alászállnak, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat. 2525 Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?
Bildád harmadik beszéde: Isten előtt senki sem igaz
2511 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 22 Istené a hatalom és a rettegés, ő szerez békességet fenn a magasságban. 33 Csapatait nem lehet megszámolni; kire ne ragyogna világossága? 44 Isten előtt lehet-e igaz a halandó, lehet-e tiszta az, aki asszonytól született? 55 Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó, szemében még a csillagok sem fényesek. 66 Hát még a halandó, ez a féreg, és az ember fia, ez a pondró?
