Kis türelmet
16 Az Isten ládáját bevitték és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid emelt neki. Azután égőáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be Istennek. Amikor Dávid befejezte az égő­ és közösségi áldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében. Azután minden izraelitának – férfinak és nőnek – kiosztott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot.
A leviták szolgálata a láda körül.
Dávid levitákat állított a láda elé mint szolgálattevőket, hogy az Urat, Izrael Istenét áldják, magasztalják és dicsőítsék: Aszafot mint vezetőt, Zecharját mint másodikat, továbbá Uzielt, Semirámotot, Jechielt, Mattitját, Eliábot, Benajahut, Obed-Edomot és Jejelt. Hárfán és citerán játszottak, Aszaf pedig a cintányért szólaltatta meg. A papok, Benajahu és Jachaziel folytonosan harsonáztak Isten szövetségének ládája előtt. Azon a napon Dávid elsőnek magasztalta az Urat, s ezt a dicsőítő éneket adta át Aszafnak és testvéreinek: Adjatok hálát az Úrnak, dicsérjétek a nevét, hirdessétek tetteit a népek között. Énekeljetek, zenéljetek előtte, beszéljetek csodatetteiről. Dicsekedjetek szent nevével, öröm az a szívnek, amely őt keresi. Keressétek az Urat és az ő erejét, keressétek szüntelen az arcát. Emlékezzetek csodáira, amelyeket művelt, a jelekre, s a szájából elhangzott tanításra. Izrael nemzetsége az ő szolgája, Jákob fiai az ő választottai. Ő, az Úr a mi Istenünk, ítéletei érvényesek az egész földön. Emlékezzetek mindig szövetségére, és szavára, amellyel a nemzedékek ezreihez szólt; Ábrahámmal kötött egyezségére és Izsáknak tett esküjére. Ezt Jákob számára törvénnyé tette, Izrael számára örök szövetséggé. Így szólt ugyanis: neked adom Kánaán földjét örökrészedül, ahol még megszámlálhattak titeket, mint gyér számú idegent az országban. Azután néptől néphez vonultak, egyik országból a másikba. De nem engedte senkinek, hogy szolgaságba vesse őket, királyokat büntetett meg miattuk: „Ne bántsátok fölkentemet, prófétáimat ne zaklassátok.” Az egész föld dicsőítse az Urat, naponta hirdessétek üdvösségét. Beszéljetek fönségéről a népeknek, és csodatetteiről minden nemzetnek. Mert nagy az Úr, dicséretre méltó, és félelmetesebb, mint az összes istenek. A pogányok istenei semmik, az Úr pedig az eget alkotta. Előtte fényesség és fönség, szentélyében hatalom és öröm. Adjátok meg tehát, népek, az Úrnak, adjátok meg az Úrnak a dicséretet és a hódolatot. Adjátok meg a tiszteletet az Úr nevének, hozzatok és mutassatok be neki áldozatot, imádjátok az Urat szentélyének udvarán. Remegjen előtte az egész föld, ő tette szilárddá a mindenséget. Örüljön az ég és ujjongjon a föld, hirdessék a népeknek: Király az Úr! A nagy tenger, és ami benne van, örüljön a föld és minden termése. Az erdő minden fája hangosan ujjongjon az Úr színe előtt, mivel jön, ítélkezni a föld felett. Adjatok hálát az Úrnak, mivel jó, mivel szeretete örökre megmarad. Kiáltsátok: Ments meg minket, ments ki a pogányok közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsekedjünk dicséreteddel. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. És az egész nép mondja: Ámen! Alleluja! Dávid otthagyta Aszafot és testvéreit az Úr szövetségének ládája előtt, hogy állandó szolgálatot teljesítsenek a láda előtt a napi szertartásnak megfelelően, ugyanígy Obed-Edomot és hatvannyolc testvérét is. Obed-Edom, Jedutun fia és Hoza voltak a kapuőrök. Cádokot, a papot és testvéreit, a papokat az Úr hajlékához (rendelte), a Gibeon melletti magaslatra, hogy az égőáldozat oltárán reggel és este állandóan bemutassák az áldozatot aszerint, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek szabott. Velük volt Hemán és Jedutun és más kiválasztottak, akiket név szerint arra rendeltek, hogy dicsőítsék az Urat, mivel a szeretete örök. Hemán és Jedutun azért voltak velük, hogy megszólaltassák a harsonát, a citerát és a hangszereket a szent énekek kísérésére. Jedutun fiainak tiszte volt a kapuőrség. Azután a nép hazatért, ki-ki a maga házába. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.

Minden fejezet...