16
Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
(2Sám 6,17)
És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
(1Kir 8,55-61)
És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
(2Sám 6,19)
És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
(1Krón 15,19)
Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
(4Móz 10,8)
Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
(1Krón,16 8-36. Zsolt. 105,1.)
Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
(Ésa 12,4.5)
Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
(Zsolt 78,12-27)
Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
(1Móz 25,23-26)
Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
(1Móz 15,1-21;17,9-14)
A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
(1Móz 17,9-24.1Móz;13,14-17;1Móz 26,2.3)
Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
(1Móz 28,13)
Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
(1Móz 34,30)
Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
(1Móz 20,1;26,1;35,1)
Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
(1Móz 35,5;1Móz 20,3.18)
Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
(1Móz 20,7)
Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
(Zsolt 96,1)
Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
(Ésa 42,5)
Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
(Zsolt 29,1)
Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
(Zsolt 107,1;118,1)
És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
(1Krón 15,13)
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
(1Krón 16,5)
Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
(1Krón 13,13.14)
Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;
(1Krón 29,22.2Sám;8,17;1Kir 3,4)
Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
(2Móz 29,38-43)
Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
(1Krón 15,19)
És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.
(2Sám 6,20-23)