19
Ezután történt, hogy Nachas, az ammoniták királya meghalt. Helyette a fia lett a király.
Dávid így szólt: „Barátságot akarok mutatni Nachas fia, Hanun iránt, mivel apja is szívélyes volt irántam.” Követeket küldött tehát Dávid hozzá, hogy vigasztalják atyja miatt. Dávid szolgái el is mentek az ammoniták földjére Hanunhoz, hogy vigasztalják.
De az ammoniták főemberei így beszéltek Hanunhoz: „Véleményed szerint Dávid atyádat akarja megtisztelni, azért küld hozzád vigasztalókat? Nem inkább azért jöttek a szolgái, hogy az országot szemügyre vegyék, elpusztítsák és kikémleljék?”
Ezért Hanun elfogatta Dávid szolgáit, megnyíratta őket, ruhájukat pedig félig, az ágyékukig levágatta, s úgy küldte el őket.
Dávidnak azonban megvitték a hírt, hogy mi történt ezekkel az emberekkel. Erre eléjük küldött, mivel embereit megszégyenítették, s a király ezt üzente nekik: „Maradjatok Jerikóban, amíg kinő a szakállatok, s akkor gyertek vissza.”
Amikor az ammoniták rájöttek, hogy gyűlöletessé tették magukat Dávid előtt, Hanun és az ammoniták ezer ezüsttalentumot küldtek, hogy Aram Naharaimból, Aram Maachából és Cobából szekereket és lovasokat szerződtessenek.
Fel is fogadtak harminckétezer harci szekeret, és Maacha királyát népével együtt. Kivonultak, és Metba előtt tábort vertek. Az ammoniták is összegyűltek városaikból és hadba vonultak.
Amikor Dávid ezt meghallotta, elküldte Joábot az egész sereggel és a tisztekkel.
Az ammoniták kivonultak, és a város előtt csatarendbe álltak. Az odaérkező királyok külön a mezőn helyezkedtek el.
Joáb látta, hogy előtte és mögötte csatarend alakul ki, azért kiválasztotta egész Izraelből a legbátrabb embereket, és felállította őket az arámokkal szemben.
A nép többi részét testvérének, Abisájnak a vezetésére bízta, s azok az ammonitákkal szemben sorakoztak fel.
S azt mondta: „Ha az arámok felülkerekednek, gyere segítségemre. Ha pedig az ammoniták az erősebbek, én segítek neked.
Légy bátor, álljunk helyt férfiasan népünkért és Istenünk városaiért! Az Úr azt tegye, ami jónak látszik szemében.”
Joáb azután embereivel megtámadta az arámok vonalát, s ezek megfutamodtak előle.
Az ammoniták látták, hogy az arámok elfutottak, ezért ők is menekülni kezdtek Abisáj, Joáb testvére elől, és visszahúzódtak a városba. Joáb hazatért Jeruzsálembe.
Amikor az arámok látták, hogy Izraeltől vereséget szenvedtek, követeket küldtek, és elhozták a folyón túl lakó arámokat. Sofach, Hadadezer vezére állt az élükön.
Dávidnak megvitték a hírt, ő azonnal összegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, eléjük nyomult, és csatarendbe állt velük szemben. Dávid megindította a harcot az arámok ellen, és azok küzdöttek ellene.
Az arámok megfutamodtak Izrael elől, s Dávid megsemmisítette az arámok hétezer harci szekerét és negyvenezer gyalogosát. A vezért, Sofachot is megölte.
Amikor Hadadezer szolgái látták, hogy Izraeltől vereséget szenvedtek, békét kötöttek Dáviddal és meghódoltak előtte. Az arámok ezután nem segítették többé az ammonitákat.