2
Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más fölött ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel!
Tudjuk, hogy Isten ítélete igazságos azokkal, akik ilyeneket cselekszenek.
Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok fölött, akik ilyeneket cselekszenek, holott magad is ugyanazokat teszed, hogy megmenekülsz Isten ítéletétől?
Vagy megveted jóságának, engedékenységének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy Isten jósága megtérésre ösztönöz téged?
Megátalkodásoddal és megtérésre nem hajló szíveddel haragot gyűjtesz magadnak a harag és Isten igaz ítélete megnyilvánulásának napjára.
Mert mindenkinek tettei szerint fog megfizetni.
Azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad;
azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a gonoszságnak engedelmeskednek, majd haraggal és dühvel fizet.
Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki a rosszat cselekszi, zsidónak – elsősorban – és görögnek egyaránt;
viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi, zsidónak – elsősorban – és görögnek egyaránt!
Mert Isten előtt nincs személyválogatás.
Akik ugyanis a Törvény nélkül vétkeztek, a Törvény nélkül vesznek el. Akik a Törvény alatt vétkeztek, azok a Törvény alapján kapják meg majd az ítéletet. Isten előtt ugyanis nem a Törvény hallgatói igazak, hanem a Törvény megtartói fognak igaznak bizonyulni. Mert amikor a pogányok, akiknek nincs Törvényük, a természet rendje szerint teljesítik a Törvény bizonyos előírásait, akkor ezek, jóllehet nincs Törvényük, önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a Törvény szabta tett be van írva a szívükbe. Erről tanúskodik lelkiismeretük és értelmük, amely hol vádolja, hol felmenti őket azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek rejtett dolgait – evangéliumom szerint – Krisztus Jézus által.
Ha pedig te – aki zsidónak nevezed magadat, a Törvényre hagyatkozol, Istennel dicsekszel, ismered akaratát, és meg tudod ítélni, mi a fontos, mert megtanultad a Törvényből – meg vagy győződve arról, hogy a vakok vezetője, a sötétben járók világossága, 20az oktalanok nevelője és az éretlenek tanítója vagy, mivel tiéd a Törvényben az ismeret és az igazság teljessége…
Ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Te, aki hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? Te, aki azt mondod, ne törj házasságot, házasságot törsz? Te, aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? Te, aki a Törvénnyel dicsekszel, a Törvény megszegésével gyalázod Istent? Bizony miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között, amint meg van írva.
A körülmetélkedés hasznos, ha megtartod a Törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a Törvény rendelkezéseit, vajon nem tekinti Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? És aki – noha természet szerint körülmetéletlen – teljesíti a Törvényt, el fog ítélni téged, aki az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az az igazi zsidó, aki közismerten az, és nem az az igazi körülmetélés, ami a testen látható. Az a zsidó, aki nem mutatja, akinek a szíve van körülmetélve, a lélek, és nem a betű szerint: ez részesül dicséretben, nem az emberektől, hanem Istentől.
3 Akkor hát mi a zsidó előnye, és mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok.
Először is, Isten igéi rájuk lettek bízva. Mi van akkor, ha egyesek hűtlenné váltak? Vajon hűtlenségük semmivé teszi Isten hűségét? Szó sincs róla! Isten igaz, s az emberek valamennyien hazugok, amint meg van írva: Hogy igaznak bizonyulj beszédeidben, és győzz, amikor ítélkeznek rólad. Ha pedig a mi gonoszságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, akkor mit mondjunk? Igazságtalan az Isten – emberi módon szólok –, hogy kiönti ránk haragját? Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítéli meg majd Isten a világot? De ha Isten igazsága az én hazugságom által gyarapodott az ő dicsőségére, akkor én miért esem még mindig ítélet alá mint bűnös? Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak minket, és amit állítanak némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk:
„Tegyük a rosszat, hogy a jó következzék belőle”? Az ilyeneket méltán sújtja az ítélet.
Mire jutottunk hát? Különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Hiszen előbb már kimondtuk a vádat, hogy mindannyian – zsidók is, görögök is – a bűn uralma alatt vannak, amint meg van írva:
Nincs igaz egyetlenegy sem, nincsen, aki értsen, nincs, aki keresse Istent.
Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem.
A torkuk nyitott sír, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon;
szájuk átokkal és keserűséggel van tele.
Lábuk gyors a vérontásra,
rombolás és nyomorúság jár a nyomukban,
és nem ismerik a békesség útját.
Isten félelme nincs a szemük előtt.
Tudjuk, hogy amit a Törvény mond, a Törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ bűnösnek találtassék Isten előtt. Mert a Törvény cselekedeteiből egyetlen halandó sem fog megigazulni előtte. A Törvényből ugyanis csak a bűn felismerése adódik.
Most viszont a Törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amiről tanúságot tesznek a Törvény és a Próféták: Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által mindenkinek, aki hisz, mert nincs különbség. Mindannyian vétkeztek, és híjával vannak Isten dicsőségének, de megigazultak ingyen, Isten kegyelméből, Krisztus Jézus megváltása által. Mert Isten őt tette nyilvánosan az engesztelés eszközévé tulajdon vérével – a hit által –, hogy megmutassa igazságát. Megbocsátotta a korábban elkövetett bűnöket, melyeket Isten türelme megengedett, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: hogy igaz, és igazzá teszi azt, aki Jézusban hisz.
Hol van akkor a dicsekvés? Ki van zárva. Milyen törvény által? A tettek törvénye által? Nem, a hit törvénye által. Azt tartjuk ugyanis, hogy hit által igazul meg az ember, a Törvény tetteitől függetlenül. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nemde a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is! Mert egy az Isten, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hit alapján, a körülmetéletlent pedig hit által. Vajon érvénytelenné tesszük tehát a Törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább megerősítjük a Törvényt.
Akik ugyanis a Törvény nélkül vétkeztek, a Törvény nélkül vesznek el. Akik a Törvény alatt vétkeztek, azok a Törvény alapján kapják meg majd az ítéletet. Isten előtt ugyanis nem a Törvény hallgatói igazak, hanem a Törvény megtartói fognak igaznak bizonyulni. Mert amikor a pogányok, akiknek nincs Törvényük, a természet rendje szerint teljesítik a Törvény bizonyos előírásait, akkor ezek, jóllehet nincs Törvényük, önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a Törvény szabta tett be van írva a szívükbe. Erről tanúskodik lelkiismeretük és értelmük, amely hol vádolja, hol felmenti őket azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek rejtett dolgait – evangéliumom szerint – Krisztus Jézus által.
Ha pedig te – aki zsidónak nevezed magadat, a Törvényre hagyatkozol, Istennel dicsekszel, ismered akaratát, és meg tudod ítélni, mi a fontos, mert megtanultad a Törvényből – meg vagy győződve arról, hogy a vakok vezetője, a sötétben járók világossága, 20az oktalanok nevelője és az éretlenek tanítója vagy, mivel tiéd a Törvényben az ismeret és az igazság teljessége…
Ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Te, aki hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? Te, aki azt mondod, ne törj házasságot, házasságot törsz? Te, aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? Te, aki a Törvénnyel dicsekszel, a Törvény megszegésével gyalázod Istent? Bizony miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között, amint meg van írva.
A körülmetélkedés hasznos, ha megtartod a Törvényt; de ha törvényszegő vagy, akkor körülmetéltséged körülmetéletlenséggé lett. Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a Törvény rendelkezéseit, vajon nem tekinti Isten a körülmetéletlenségét körülmetéltségnek? És aki – noha természet szerint körülmetéletlen – teljesíti a Törvényt, el fog ítélni téged, aki az Írás és a körülmetélés ellenére törvényszegő vagy. Mert nem az az igazi zsidó, aki közismerten az, és nem az az igazi körülmetélés, ami a testen látható. Az a zsidó, aki nem mutatja, akinek a szíve van körülmetélve, a lélek, és nem a betű szerint: ez részesül dicséretben, nem az emberektől, hanem Istentől.
3 Akkor hát mi a zsidó előnye, és mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok.
Először is, Isten igéi rájuk lettek bízva. Mi van akkor, ha egyesek hűtlenné váltak? Vajon hűtlenségük semmivé teszi Isten hűségét? Szó sincs róla! Isten igaz, s az emberek valamennyien hazugok, amint meg van írva: Hogy igaznak bizonyulj beszédeidben, és győzz, amikor ítélkeznek rólad. Ha pedig a mi gonoszságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, akkor mit mondjunk? Igazságtalan az Isten – emberi módon szólok –, hogy kiönti ránk haragját? Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítéli meg majd Isten a világot? De ha Isten igazsága az én hazugságom által gyarapodott az ő dicsőségére, akkor én miért esem még mindig ítélet alá mint bűnös? Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak minket, és amit állítanak némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk:
„Tegyük a rosszat, hogy a jó következzék belőle”? Az ilyeneket méltán sújtja az ítélet.
Mire jutottunk hát? Különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Hiszen előbb már kimondtuk a vádat, hogy mindannyian – zsidók is, görögök is – a bűn uralma alatt vannak, amint meg van írva:
Nincs igaz egyetlenegy sem, nincsen, aki értsen, nincs, aki keresse Istent.
Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem.
A torkuk nyitott sír, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon;
szájuk átokkal és keserűséggel van tele.
Lábuk gyors a vérontásra,
rombolás és nyomorúság jár a nyomukban,
és nem ismerik a békesség útját.
Isten félelme nincs a szemük előtt.
Tudjuk, hogy amit a Törvény mond, a Törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ bűnösnek találtassék Isten előtt. Mert a Törvény cselekedeteiből egyetlen halandó sem fog megigazulni előtte. A Törvényből ugyanis csak a bűn felismerése adódik.
Most viszont a Törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amiről tanúságot tesznek a Törvény és a Próféták: Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által mindenkinek, aki hisz, mert nincs különbség. Mindannyian vétkeztek, és híjával vannak Isten dicsőségének, de megigazultak ingyen, Isten kegyelméből, Krisztus Jézus megváltása által. Mert Isten őt tette nyilvánosan az engesztelés eszközévé tulajdon vérével – a hit által –, hogy megmutassa igazságát. Megbocsátotta a korábban elkövetett bűnöket, melyeket Isten türelme megengedett, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: hogy igaz, és igazzá teszi azt, aki Jézusban hisz.
Hol van akkor a dicsekvés? Ki van zárva. Milyen törvény által? A tettek törvénye által? Nem, a hit törvénye által. Azt tartjuk ugyanis, hogy hit által igazul meg az ember, a Törvény tetteitől függetlenül. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nemde a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is! Mert egy az Isten, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hit alapján, a körülmetéletlent pedig hit által. Vajon érvénytelenné tesszük tehát a Törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább megerősítjük a Törvényt.
Jegyzetek
2,20 Több mértékadó kommentár szerint Pálnál néhányszor előfordul, hogy az érvek résein felszínre törő indulat miatt megbicsaklik a mondatszerkezet, vagy befejezetlenül marad a mondat (vö. Róm 5,12; 15,24; 1Kor 9,15; Gal 2,4.6). Ezt jelöli a három pont.