12Mindazok ugyanis, akik törvény nélkül vannak és vétkeztek, elvesznek a törvény nélkül is; mindazokat pedig, akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítélik el, mert nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói nyernek megigazulást. Amikor ugyanis a pogányok, kiknek nincs törvényük, természettől vezérelve megteszik a törvényben foglaltakat, akkor – noha törvényük nincsen, ők maguk a törvény maguknak, és így megmutatják, hogy a törvény követése a szívükbe van írva. Lelkiismeretük tesz nekik erről tanúságot, és a gondolataik, amelyek hol vádolják őket, hol pedig felmentik azon a napon, amikor Isten ítélkezni fog Jézus Krisztus által az emberek rejtett dolgairól az én evangéliumom szerint.
A zsidók és a törvény Ha tehát zsidó a neved, s megnyugvást találsz a törvényben, és dicsekvésed az Isten, ismered az akaratát, felismered, mi a helyes, mert a törvény által oktatást nyertél, és azt hiszed, hogy a vakoknak vezetője, a sötétségben levők világossága, az oktalanok oktatója, a kisdedek nevelője vagy, aki megkaptad a törvényben a tudás és az igazság formáját; nos tehát te, aki mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki másnak hirdeted, hogy nem szabad lopni, te lopsz? Aki azt mondod, hogy nem szabad házasságot törni, házasságot törsz? Aki utálod a bálványokat, templomokat rabolsz ki? Aki kérkedsz a törvénnyel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent? »Miattatok káromolják Isten nevét a nemzetek között«, amint írva van. (Iz 52,5) A körülmetélkedés használ ugyan, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt áthágod, körülmetéltséged körülmetéletlenséggé válik. 26Ha viszont a körülmetéletlen megtartja a törvény rendelkezéseit, nem számít körülmetéltségnek a körülmetéletlensége? S az, aki a természet szerint körülmetéletlen, ha teljesíti a törvényt, megítél majd téged, aki az Írás és a körülmetéltség mellett törvényszegő vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, és nem az a körülmetéltség, ami kívül, a testen látható, hanem az a zsidó, aki bensejében az. Ez a szív körülmetéltsége a lélek szerint és nem a betű szerint. Az ilyen ember nem az emberektől nyer dicséretet, hanem Istentől.
Mindenki vétkezett 3 Mi előnye van tehát a zsidónak? Vagy mi haszna a körülmetélkedésnek?
2Sok, minden tekintetben. Éspedig először az, hogy Isten rájuk bízta igéit.
Mit számít az, hogy közülük egyesek hitetlenek voltak? Vajon azoknak a hitetlensége megszünteti-e Isten hűségét? Bizony nem!
Ellenkezőleg, Isten igaz, legyen bár minden ember hazug, amint meg van írva: »Hogy elismerjenek igaznak beszédeidben, és győztes légy, mikor perbe szállnak veled«. (Zsolt 116,11;Zsolt 51,6)
De mit mondjunk arra, ha a mi igaztalanságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Nem igazságtalan-e Isten, amikor haragjával sújt? – Emberi módon szólok.
Semmiképpen sem. Különben hogyan ítélné meg Isten ezt a világot?
De ha Isten igazsága az én hazugságom révén bővelkedik az ő dicsőségére, akkor miért sújt engem az ítélet, mint bűnöst? És miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belőle, amivel rágalmaznak is minket egyesek, s ránk fogják, hogy mi így beszélünk? Az ilyen embereket méltón sújtja az ítélet.
Hogyan áll tehát a dolog? Különbek vagyunk-e náluk? Semmiképpen sem. Az imént bizonyítottuk be, hogy a zsidók és a görögök mind alá vannak vetve a bűnnek, amint írva van:
»Nincs egy igaz ember sem;
nincs, aki értene, nincs, aki keresse Istent;
mindnyájan eltévedtek, s egyaránt haszontalanok lettek,
nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem.
(Préd 7,20; Zsolt 14,1-3)
A torkuk tátongó sír,
nyelvüket álnokul forgatják,
kígyók mérge van az ajkuk alatt.
(Zsolt 5,10;Zsolt 140,4)
Átkozódással és keserűséggel van tele a szájuk. (Zsolt 10,7)
Csapás és szerencsétlenség van útjaikon,
s a békesség útját nem ismerik, (Iz 59,7-8)
Isten félelme nincs a szemük előtt«. (Zsolt 36,2)
Mi pedig tudjuk, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, s így minden száj némuljon el, és az egész világ kerüljön Isten ítélete alá! Mert nincs az az ember, aki megigazul előtte a törvény tettei által. Hiszen a törvény csak megismerteti a bűnt. (Zsolt 143,2)Megigazulás és új élet: 3,21-8,39
Megigazulás a hit által Most azonban Isten igazvolta nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla. Istennek ez az igazvolta pedig a Jézus Krisztusba vetett hit által irányul mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen. Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét. Ingyen igazulnak meg az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, akit Isten rendelt vére által történő engesztelésül, a hit révén, hogy így kimutassa a maga igazvoltát, miután eltűrte az előző idő bűneit Isten béketűrésével, hogy kimutassa – mondom – a maga igazvoltát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s megigazulttá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való.Lehet-e akkor dicsekedni? Ki van zárva! Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által. Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény cselekedetei nélkül. Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is! Mert ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitből, és a körülmetéletlent a hit által. 31Lerontjuk tehát a törvényt a hit által? Dehogyis! Ellenkezőleg: megerősítjük a törvényt.
Jegyzetek
2,1 Te ember: zsidó embert tart szem előtt. Pál kidomborítja a kortárs-zsidók felelősségét, hiszen ők a természeti törvényen kívül az Isten által adott mózesi törvényt is ismerik.
2,12 Mózesi törvény nélkül: a pogányok. A törvény alatt: a zsidók. Isten nem a gondolat, hanem a cselekedet alapján ítél, amely a lelkiismeretből fakad; a lelkiismeretet és a cselekedeteket a törvénynek kell alakítania: a pogányok esetében a természeti törvénynek, a zsidók esetében a mózesi törvénynek.
2,26 A körülmetélést Ábrahám és leszármazottai azért kapták, hogy jele legyen a választott néphez való tartozásuknak. Ez a külső jel azonban nem elegendő ahhoz, hogy valaki Isten népének tagja legyen; ehhez Isten akaratának megvalósítása szükséges.
3,2 Isten igéi: a Szentírás egésze, amely bemutatja az üdvtörténetet a Teremtés könyvének ígéreteitől a próféták által adott ígéretekig.
3,31 Megerősítjük a törvényt: a törvényből még akkor sem származhatott megigazulás, ha betartották, mert a megigazulás Isten ajándéka. Mindenesetre, ha a törvényt betartották, ahogyan kellett, vagyis az ígéreteket adó Isten iránti engedelmességből, akkor mégis értékes volt. Isten ugyanis, bár a megigazulást nem a törvények betartásáért adja meg, megadja a hit miatt, amellyel a törvényt fogadják és teljesítik.