15
Akkor Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz, és ezt mondták:
– Miért szegik meg tanítványaid az atyák hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket.
Így válaszolt nekik:
– Ti miért szegitek meg hagyományotok nevében Isten parancsolatát? Mert Isten ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat! és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék! Ti viszont azt mondjátok: „Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának:
»Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek«, azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját.” Így hagyományotok nevében érvénytelenné tettétek Isten igéjét. Képmutatók, szépen prófétált rólatok Izajás: Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat hirdetnek, amelyek emberi rendelkezések.
Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk:
– Halljátok, és értsétek meg! Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.
Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle:
– Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak szavaid hallatán?
Így válaszolt:
– Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. Ne foglalkozzatok velük! Világtalan vakvezetők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.
Péter ezt mondta neki:
– Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!
Ezt mondta:
– Még mindig értetlenek vagytok ti is? Nem értitek, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? Ami azonban a szájból kijön, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származik minden gonosz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúskodás és istenkáromlás. Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná.
Jézus azután elment onnét, és visszavonult Tirusz és Szidón vidékére. Íme egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kezdett kiáltozni:
– Könyörülj rajtam, uram, Dávid fia! Lányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz lélek!
Egy szót sem válaszolt neki. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérlelték:
– Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!
Így felelt:
– Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek.
Az asszony pedig odaért, leborult előtte, és ezt mondta:
– Uram, segíts rajtam!
Erre így válaszolt:
– Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobni.
Az asszony ezt mondta:
– Így igaz, Uram! Persze a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak.
Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!
És még abban az órában meggyógyult a lánya.
Jézus azután távozott onnét, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. Nagy sokaság jött hozzá, és bénákat, vakokat, nyomorékokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Lába elé tették őket, és meggyógyította őket. A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok meg látnak, és dicsőítette Izrael Istenét.
Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt:
– Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket elbocsátani éhen, nehogy kidőljenek az úton.
Tanítványai így válaszoltak:
– Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora tömeget?
Jézus így szólt hozzájuk:
– Hány kenyeretek van?
– Hét, és néhány kis halunk – felelték.
Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, hét tele kosárral. Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva négyezer ember evett.
Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a bárkába, és Magadán vidékére ment.
16 A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy mutasson nekik mennyei jelet. Így válaszolt nekik:
– [Amikor esteledik, ezt mondjátok: „Szép idő lesz, mert vöröslik az ég.” 3Reggel pedig: „Ma vihar lesz, mert vörös és borús az ég.” Képmutatók! Az ég arcát tudjátok értelmezni, az idők jeleit viszont nem tudjátok?]
E gonosz és parázna nemzedék jelet követel, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.
Ezzel otthagyta őket, és elment.
Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Jézus így szólt hozzájuk:
– Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!
Ők így tanakodtak egymás közt:
– Nem hoztunk kenyeret.
De Jézus észrevette, és ezt mondta:
– Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Sem a négyezer ember hét kenyerére, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Hogyhogy nem értitek, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek, amikor azt mondtam: „Óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!”
Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és a szadduceusok tanításától.
Amikor Jézus Caesarea Philippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait:
– Kinek mondják az emberek az Emberfiát?
Ők így feleltek:
– Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.
Ezt mondta nekik:
– Hát ti kinek mondotok engem?
Simon Péter így felelt:
– Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
Jézus így válaszolt neki:
– Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: te Péter vagy, és én ezen a sziklán építem fel egyházam, és az alvilág erői nem fognak diadalmaskodni rajta.
Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldozva a mennyekben is.
Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.
Ettől fogva kezdte Jézus nyilvánvalóvá tenni tanítványai számára, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, meg kell hogy öljék, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor félrevonta, és ellenkezni kezdett vele:
– Isten mentsen ettől, Uram! Ez nem történhet meg veled.
Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez:
– El innét, sátán! Kísértesz engem, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek.
Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak:
– Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!
Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszíti, aki pedig elveszíti az életét értem, az megtalálja. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete kárt vall? Mit adhat az ember cserébe az életéért? Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor mindenkinek megfizet tettei szerint. Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országával.
17 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és felvitte őket külön egy magas hegyre. Ott előttük elváltozott. Az arca ragyogott, mint a nap, a ruhái pedig olyan fehérek lettek, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak:
– Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.
Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, s íme, a felhőből hang szólt:
– Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!
Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, és nagyon megijedtek. Jézus odament, megérintette őket, és ezt mondta:
– Keljetek fel, és ne féljetek!
Amikor felemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust. Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik:
– Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül!
Erre megkérdezték tőle tanítványai:
– Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie?
Így válaszolt:
– Illés valóban eljön, és helyreállít majd mindent. Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Így fog szenvedni tőlük az Emberfia is.
Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt mondta:
– Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved. Gyakran esik a tűzbe, s gyakran a vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.
Jézus erre így válaszolt:
– Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell hogy elviseljelek még titeket? Hozzátok ide!
Jézus rákiáltott, és kiment belőle a tisztátalan lélek, és még abban az órában meggyógyult a gyermek.
Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték:
– Mi miért nem tudtuk kiűzni?
Ezt mondta nekik:
– A kishitűségetek miatt. Bizony, mondom nektek, ha a hitetek akkora, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: „Menj innen oda!” – oda fog menni, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. 21[] Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus:
– Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de a harmadik napon majd feltámad.
Ekkor nagyon elszomorodtak.
Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle:
– A ti mesteretek nem fizet templomadót?
– De igen – mondta.
Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt:
– Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól, vagy az idegenektől?
– Az idegenektől – felelte. Jézus ezt mondta neki:
– Akkor tehát a fiak mentesek ettől. De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt. Vedd ki, és add oda nekik értem és magadért!
– Miért szegik meg tanítványaid az atyák hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket.
Így válaszolt nekik:
– Ti miért szegitek meg hagyományotok nevében Isten parancsolatát? Mert Isten ezt mondta: Tiszteld apádat és anyádat! és aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék! Ti viszont azt mondjátok: „Ha valaki ezt mondja apjának vagy anyjának:
»Áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek«, azt ebben az esetben nem köti a parancsolat, hogy tisztelje apját.” Így hagyományotok nevében érvénytelenné tettétek Isten igéjét. Képmutatók, szépen prófétált rólatok Izajás: Ez a nép csak az ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat hirdetnek, amelyek emberi rendelkezések.
Ekkor odahívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk:
– Halljátok, és értsétek meg! Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.
Tanítványai ekkor hozzá lépve megkérdezték tőle:
– Tudod-e, hogy a farizeusok megbotránkoztak szavaid hallatán?
Így válaszolt:
– Minden palántát, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fognak gyomlálni. Ne foglalkozzatok velük! Világtalan vakvezetők! Ha pedig vak vezet világtalant, mind a ketten gödörbe esnek.
Péter ezt mondta neki:
– Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!
Ezt mondta:
– Még mindig értetlenek vagytok ti is? Nem értitek, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül? Ami azonban a szájból kijön, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származik minden gonosz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúskodás és istenkáromlás. Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az, hogy mosdatlan kézzel eszik, nem teszi tisztátalanná.
Jézus azután elment onnét, és visszavonult Tirusz és Szidón vidékére. Íme egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kezdett kiáltozni:
– Könyörülj rajtam, uram, Dávid fia! Lányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz lélek!
Egy szót sem válaszolt neki. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérlelték:
– Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!
Így felelt:
– Engem csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldtek.
Az asszony pedig odaért, leborult előtte, és ezt mondta:
– Uram, segíts rajtam!
Erre így válaszolt:
– Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyáknak dobni.
Az asszony ezt mondta:
– Így igaz, Uram! Persze a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak.
Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!
És még abban az órában meggyógyult a lánya.
Jézus azután távozott onnét, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és ott leült. Nagy sokaság jött hozzá, és bénákat, vakokat, nyomorékokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Lába elé tették őket, és meggyógyította őket. A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok meg látnak, és dicsőítette Izrael Istenét.
Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt:
– Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom őket elbocsátani éhen, nehogy kidőljenek az úton.
Tanítványai így válaszoltak:
– Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora tömeget?
Jézus így szólt hozzájuk:
– Hány kenyeretek van?
– Hét, és néhány kis halunk – felelték.
Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Azután összeszedték a maradék kenyérdarabokat, hét tele kosárral. Az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva négyezer ember evett.
Ezek után elbocsátotta a sokaságot, beszállt a bárkába, és Magadán vidékére ment.
16 A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy mutasson nekik mennyei jelet. Így válaszolt nekik:
– [Amikor esteledik, ezt mondjátok: „Szép idő lesz, mert vöröslik az ég.” 3Reggel pedig: „Ma vihar lesz, mert vörös és borús az ég.” Képmutatók! Az ég arcát tudjátok értelmezni, az idők jeleit viszont nem tudjátok?]
E gonosz és parázna nemzedék jelet követel, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.
Ezzel otthagyta őket, és elment.
Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Jézus így szólt hozzájuk:
– Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!
Ők így tanakodtak egymás közt:
– Nem hoztunk kenyeret.
De Jézus észrevette, és ezt mondta:
– Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Sem a négyezer ember hét kenyerére, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Hogyhogy nem értitek, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek, amikor azt mondtam: „Óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!”
Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és a szadduceusok tanításától.
Amikor Jézus Caesarea Philippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait:
– Kinek mondják az emberek az Emberfiát?
Ők így feleltek:
– Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.
Ezt mondta nekik:
– Hát ti kinek mondotok engem?
Simon Péter így felelt:
– Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
Jézus így válaszolt neki:
– Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: te Péter vagy, és én ezen a sziklán építem fel egyházam, és az alvilág erői nem fognak diadalmaskodni rajta.
Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldozva a mennyekben is.
Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.
Ettől fogva kezdte Jézus nyilvánvalóvá tenni tanítványai számára, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, meg kell hogy öljék, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor félrevonta, és ellenkezni kezdett vele:
– Isten mentsen ettől, Uram! Ez nem történhet meg veled.
Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez:
– El innét, sátán! Kísértesz engem, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek.
Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak:
– Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!
Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszíti, aki pedig elveszíti az életét értem, az megtalálja. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete kárt vall? Mit adhat az ember cserébe az életéért? Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor mindenkinek megfizet tettei szerint. Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országával.
17 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és felvitte őket külön egy magas hegyre. Ott előttük elváltozott. Az arca ragyogott, mint a nap, a ruhái pedig olyan fehérek lettek, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak:
– Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.
Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította be őket, s íme, a felhőből hang szólt:
– Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!
Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, és nagyon megijedtek. Jézus odament, megérintette őket, és ezt mondta:
– Keljetek fel, és ne féljetek!
Amikor felemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust. Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik:
– Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halottak közül!
Erre megkérdezték tőle tanítványai:
– Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie?
Így válaszolt:
– Illés valóban eljön, és helyreállít majd mindent. Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Így fog szenvedni tőlük az Emberfia is.
Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt mondta:
– Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved. Gyakran esik a tűzbe, s gyakran a vízbe. Elhoztam tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.
Jézus erre így válaszolt:
– Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell hogy elviseljelek még titeket? Hozzátok ide!
Jézus rákiáltott, és kiment belőle a tisztátalan lélek, és még abban az órában meggyógyult a gyermek.
Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték:
– Mi miért nem tudtuk kiűzni?
Ezt mondta nekik:
– A kishitűségetek miatt. Bizony, mondom nektek, ha a hitetek akkora, mint egy mustármag, és azt mondjátok ennek a hegynek: „Menj innen oda!” – oda fog menni, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. 21[] Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus:
– Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de a harmadik napon majd feltámad.
Ekkor nagyon elszomorodtak.
Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle:
– A ti mesteretek nem fizet templomadót?
– De igen – mondta.
Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt:
– Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól, vagy az idegenektől?
– Az idegenektől – felelte. Jézus ezt mondta neki:
– Akkor tehát a fiak mentesek ettől. De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad! Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt. Vedd ki, és add oda nekik értem és magadért!
Jegyzetek
16,3 Itt és a továbbiakban az NA28 jelölése szerint a []-ben található szavak valószínűleg nem tartoztak az eredeti szöveghez. A jelöléssel a szöveggondozó bizottság tagjai bizonytalanságukról, illetve a szöveg eredetiségét illető pro és contra érvek kényes egyensúlyáról adnak számot.
17,21
Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.