Kis türelmet
Az igazi tisztaság.
15 Akkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből és megkérdezték: „Miért térnek el tanítványaid az ősök hagyományától? Étkezés előtt ugyanis nem mosnak kezet.” Ő megfelelt nekik: „Hát ti miért hágjátok át Isten parancsát hagyományotok miatt? Isten ugyanis kijelentette: Tiszteld atyádat és anyádat! És: aki atyját vagy anyját átkozza, halállal lakoljon! Ti pedig azt mondjátok: aki atyjához vagy anyjához így szól: legyen Istennek szánt ajándék az, amivel téged kellene segítenem, – annak nem kell atyját, és anyját tisztelnie. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok Isten parancsát. Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás: Ez a nép ajkával tisztel engem,
de szíve távol marad tőlem.
Hamisan tisztelnek engem,
tanításuk csak emberi parancs.”
Akkor magához hívta a népet és így szólt: „Hallhassátok és értsétek meg: nem az szennyezi be az embert, ami szájába jut, hanem az szennyezi be, ami a száját elhagyja.” Erre odamentek hozzá tanítványai és megjegyezték: „Tudod, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?” Mire ő így felelt: „Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. Hagyjátok őket! Világtalanok vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik.” Erre Péter így szólt hozzá: „Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet.” „Még mindig nem értitek ti sem?” – kérdezte. „Nem értitek, hogy mindaz, ami szájba kerül, a gyomorba jut és onnan a félreeső helyre? De ami a szájat elhagyja, a szívből származik, és ez az, ami beszennyezi az embert. A szívből ered ugyanis minden rossz gondolat, gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság és káromlás. Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert.”
A kánaáni asszony.
Onnan tovább indulva Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Ott egy kánaáni asszony jött a környékről és így kiáltozott utána: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Küldd haza, mert kiabál utánunk.” Ő így felelt: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” De az odajött és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” Ő visszautasította: „Nem helyes, ha elveszik a gyerekek kenyerét s a kutyáknak dobják.” Az viszont erősítgette: „De bizony Uram! Hiszen a kiskutyák is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.” Erre Jézus így szólt: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod.” Még abban az órában meggyógyult a leány.
A második kenyérszaporítás.
Jézus eltávozott onnan és a galileai tengerhez tartott. Fölment a hegyre és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat, meg sok más beteget, és lába elé rakták őket. Meggyógyította valamennyit. Mikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „Honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk”, felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. Az asszonyokon és a gyermekeken kívül mintegy négyezer férfi evett. Aztán elbocsátotta a népet, bárkába szállt és Magadán vidékére ment.
Az idők jele.
16 Ott farizeusok és szadduceusok jöttek hozzá, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy égi jelet mutasson nekik. De ő így felelt: „Napszálltakor azt mondjátok: jó idő ígérkezik, mert vöröslik az ég. Reggel pedig: ma zivatar lesz, mert a borús ég vöröslik. Az ég színéből tehát tudtok következtetni, az idők jeleit azonban nem ismeritek? A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónásét (a prófétáét)”. Ezzel otthagyta őket és elment.
A farizeusok kovásza.
A tengeren átjövet a tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától ! Azok így tanakodtak egymás közt: „Nem hoztunk kenyeret.” Jézus észrevette ezt és így szólt: „Kicsinyhitűek, mit tanakodtok egymás közt, hogy nincs kenyeretek ? Még mindig nem értitek s nem jut eszetekbe az ötezer ember öt kenyere, és hogy hány kosarat szedtetek tele? Sem a négyezer ember hét kenyere s hogy ott is hány kosárral szedtetek föl? Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről mondtam nektek: óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?” Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.
Az egyház sziklaalapja.
Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait : „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Jézus tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. S én azt mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz.” Azután lelkére kötötte tanítványainak, senkinek se mondják, hogy ő a Messiás.
Jézus megjövendöli szenvedését.
Ettől fogva Jézus többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, megölik, de harmadnapon föltámad. Péter akkor félrevonta és ezekkel a szavakkal tett neki szemrehányást: „Ments Isten, Uram! Ilyesmi nem történhetik veled!” De ő elfordult és így korholta Pétert: „Takarodj előlem, sátán! Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol.”
Jézus követése.
Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért? Az Emberfia ugyanis el fog jönni angyalaival Atyja dicsőségében és akkor megfizet mindenkinek tetteihez mérten. Bizony mondom nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az uralmával elérkező Emberfiát.
Urunk színeváltozása.
17 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét Jánost, és egyedül őket vitte föl egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük. Arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig tündökölt, mint a fény. Egyszerre csak megjelent nekik Mózes és Illés, amint beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó, nekünk itt! Ha akarod, csinálok itt három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Szavai közben fényes felhő takarta el őket és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. De Jézus hozzájuk lépett és megérintette őket: „Keljetek föl, ne féljetek!” Föltekintve senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
Illés eljövetele.
A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek el ne mondjátok a látomást, amíg az Emberfia halottaiból föl nem támad.” A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?” Ő így felelt: „Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl s kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Akkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt.
A holdkóros fiú.
Mikor visszatértek a néphez, egy ember lépett hozzá és ezekkel a szavakkal hullott térdre előtte : „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide!” Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle és a gyermek attól az órától fogva egészséges lett. Erre a tanítványok Jézushoz mentek, mikor egyedül volt és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni azt?” Ő így felelt: „Mert gyönge a hitetek. Bizony mondom nektek: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag s azt mondjátok e hegynek itt: menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen. De ez a fajzat nem űzhető ki másképp, csak imádsággal és böjttel.”
Jézus ismét megjövendöli szenvedését.
Miközben Galileában vándoroltak, Jézus azt mondta nekik : „Az Emberfiának emberek kezébe kell kerülnie. Megölik, de harmadnapra föltámad.” Erre igen elszomorodtak.
A templomadó.
Mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak és megkérdezték : „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” „De igen”, felelte. Mikor hazaért, Jézus megelőzte őt kérdésével. „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől? „Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot s az első rákapó halat húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztatért. Vedd ki és add oda nekik magamért és érted.”

Minden fejezet...
1 0