Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak bárkába, és menjenek át előre a túlsó partra Betszaida felé, amíg ő elbocsátja a sokaságot.
Miután elvált tőlük, felment a hegyre imádkozni.
Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül.
Amikor meglátta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, a negyedik éjszakai őrváltás idején a tengeren járva közeledett feléjük, és el akart menni mellettük.
Amikor meglátták, amint a tengeren jár, úgy gondolták, hogy kísértet, és felkiáltottak.
Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő azonban rögtön megszólította őket, és ezt mondta nekik: „Bátorság, én vagyok, ne féljetek!”
Beszállt hozzájuk a hajóba. A szél elült, ők pedig szerfölött álmélkodtak. Nem értettek meg ugyanis semmit a kenyerekből, s a szívük is kemény volt.
Beszállt hozzájuk a hajóba. A szél elült, ők pedig szerfölött álmélkodtak. Nem értettek meg ugyanis semmit a kenyerekből, s a szívük is kemény volt.