4545 Ezután mindjárt sürgette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába s keljenek át a túlsó partra, Betszaidával szembe, addig ő elbocsátja a tömeget. 4646 Aztán elküldte őket, és fölment a hegyre imádkozni. 4747 Közben besötétedett. A bárka mélyen bent járt a tavon. Ő ott maradt egyedül a parton. 4848 Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – mert ellenszelük volt –, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni. 4949 Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni, 5050 mert mindnyájan látták és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!” 5151 Aztán beszállt ő is a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól nem tudtak hová lenni, 5252 mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt.