És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja.
(Mát 14,22-36; Ján 6,15-21)
Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.
(2Móz 20,12-16)
És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.
És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
(Márk 8,34; Mát 10,38)
Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
(Ésa 65,13.14)
Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
(Márk 4,39)
Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.
(Róm 12,14-17;Csel 7,60)