4545 Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. 4646 Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. 4747 Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. 4848 Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az éjszaka negyedik őrváltása idején a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. 4949 Amint meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet, és elkezdtek kiáltozni, mert mindnyájan látták őt és megrémültek. 5050 Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” 5151 Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, 5252 mert nem okultak a kenyérszaporításból, s szívük még érzéketlen volt.