3
Tiberius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszaniasz volt;
Annás és Kaifás főpapok idején Isten szólt Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
Ő elindult, és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára,
ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében:
Egy kiáltó hangja a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!
Minden hasadék töltessék fel, minden hegy és halom tűnjön el! A kanyargós út legyen egyenes, a göröngyös sima!
Akkor majd minden halandó meglátja az Istentől jövő üdvösséget.
A tömegnek, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje őket, ezt mondta:
– Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett benneteket, hogy meneküljetek a közeledő harag elől?
Teremjetek a megtéréshez méltó gyümölcsöt, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: „A mi atyánk Ábrahám!” Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén. Minden fát, ami nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.
A tömeg megkérdezte tőle:
– Akkor hát mit tegyünk?
Így válaszolt nekik:
– Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs; és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék!
Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték:
– Mester, mit tegyünk?
Nekik ezt mondta:
– Csak annyit hajtsatok be, amennyi meg van szabva!
Megkérdezték tőle a katonák is:
– És mi mit tegyünk? Nekik ezt mondta:
– Senkit se félemlítsetek meg vagy vádoljatok hamisan, és elégedjetek meg a zsoldotokkal!
Mivel az emberek tele voltak várakozással, és szívükben egyre azt fontolgatták Jánosról, vajon nem ő-e a Messiás, János ezt mondta mindenkinek:
– Én vízzel keresztellek benneteket. De eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruja szíját megoldjam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. Kezében szórólapát lesz, hogy megtisztítsa szérűjét, és a gabonát csűrébe gyűjtse. A polyvát pedig olthatatlan tűzzel égeti majd el.
Sok másra is buzdítva őket hirdette a népnek az örömhírt. Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet a testvére felesége, Heródiás miatt, és minden gonosz tette miatt, Heródes mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe záratta Jánost.
Történt pedig, hogy az egész nép megkeresztelkedése során Jézus is megkeresztelkedett. Ezután miközben imádkozott, megnyílt az ég, s mint egy galamb leszállt rá a Szentlélek, és hang hallatszott a mennyből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”
Jézus mintegy harmincesztendős volt, amikor megkezdte működését. Köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié; ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé, ez Mattatiásé, ez Ámoszé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié, ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé; ez Jóhanané, ez Részáé, ez Zerubbábelé, ez Szealtielé, ez Nérié, ez Melkié, ez Addié, ez Kószamé, ez Elmadamé, ez Éré; ez Jézusé, ez Eliezeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié, ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljakimé; ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé, ez Jesszéé, ez Óbedé, ez Bóászé, ez Szalmoné, ez Nahszóné, ez Aminadabé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszromé, ez Fáreszé, ez Júdáé; ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nachóré, ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Szelahé, ez Kenáné, ez Arpahsádé, ez Szemé, ez Nóéé, ez Lámeké; ez Metusaelé, ez Hénoché, ez Járedé, ez Mahalaleelé, ez Kenané, ez Enosé, ez Szeté, ez Ádámé; ez pedig Istené.
4 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vezette. Negyven napon át kísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de azután elfogta az éhség. Az ördög így szólt hozzá:
– Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré!
Jézus így válaszolt neki:
– Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember.
Ezután egy magas hegyre vezette, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát, és ezt mondta neki az ördög:
– Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adták, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tiéd lesz mindez.
Jézus így válaszolt neki:
– Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a Templom legmagasabb pontjára állította, és ezt mondta neki:
– Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Meg van írva ugyanis: Angyalainak megparancsolja, hogy őrizzenek téged; és tenyerükön hordoznak, hogy kőbe ne üsd a lábad.
Jézus így válaszolt neki:
– Megmondták: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!
Amikor az ördög minden kísértéssel végzett, bizonyos időre eltávozott tőle.
Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított zsinagógáikban, és mindenki részéről tisztelet övezte.
Elment Názáretbe, ahol nevelkedett. Szombaton szokása szerint elment a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Izajás próféta könyvét adták neki. Szétnyitotta a tekercset, s rátalált arra a helyre, ahol ez áll: Az Úr Lelke rajtam, mert felkent engem, hogy örömhírt hirdessek a szegényeknek. Azért küldött, hogy a foglyoknak szabadulást, a vakoknak szemük megnyílását hirdessem; hogy a meggyötörteket szabadon bocsássam, és hirdessem az Úrtól jövő kedvező idő elérkeztét.
Összegöngyölítette a könyvtekercset, odaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ekkor így kezdte beszédét:
– Ma fületek hallatára teljesedett be ez az írás.
Mindnyájan helyeseltek, és csodálkoztak az ajkáról fakadó szavak erején, és azt kérdezgették:
– Nemde József fia ez?
Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Biztosan ezt a mondást idézitek rám: „Orvos, gyógyítsd meg magad!” Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kafarnaumban, tedd meg itt is, a saját városodban!
Majd így folytatta:
– Bizony, mondom nektek, egyetlen prófétát sem fogadnak szívesen a saját városában. Bizony igaz, sok özvegyasszony élt Izraelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész országban, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Száreptába egy özvegyasszonyhoz. Sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Naamán.
Ennek hallatán mindenki haragra gerjedt a zsinagógában. Felkeltek, kiűzték a városból, és elvitték annak a hegynek a peremére, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombatonként tanította őket. Álmélkodtak tanításán, mert szavának ereje volt.
A zsinagógában volt egy tisztátalan, démoni lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott:
– Jaj, mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!
Jézus azonban ráparancsolt:
– Némulj el, és menj ki belőle!
Erre a démon odavetette az embert közéjük, és kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és ezt mondogatták egymásnak: „Miféle beszéd ez?! Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok menekülnek!”
Elterjedt a híre mindenütt a környéken.
A zsinagógából jövet elment Simon házába. Simon anyósát magas láz gyötörte. Kérték, tegyen valamit érte. Ő fölébe hajolt, ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta. Azonnal felkelt, és szolgált nekik.
Napnyugtakor mindenki hozzá vitte a különféle bajokban szenvedő betegét. Ő mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. Démonok is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Messiás.
Napkeltekor eltávozott, és elment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste. Odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Ő azonban ezt mondta nekik: „A többi városban is hirdetnem kell Isten országának örömhírét, mert ezért küldtek.”
És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.
5 Történt egyszer, hogy a Genezáreti-tó partján állt. Sokaság tolongott körülötte, hallgatták Isten igéjét. Meglátott két partra vont bárkát. A halászok már kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, és megkérte, vigye egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a bárkából tanította a sokaságot. Amikor abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak:
– Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat!
Simon így felelt:
– Mester, egész éjszaka keményen dolgoztunk, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálókat.
Amikor ezt megtették, oly sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik. Intettek hát társaiknak, akik a másik bárkában voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek. Azok odamentek, és annyira megtöltötték mind a két bárkát, hogy azok már-már elsüllyedtek. Ezt látva Simon Péter leborult Jézus lába elé, és így szólt:
– Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!
Rémület fogta el ugyanis őt és azokat, akik vele voltak a halfogásnál. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz:
– Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!
Erre kivonták a bárkákat a partra, és mindent otthagyva követték.
Történt pedig, hogy amikor az egyik városban egy leprával borított ember meglátta őt, arcra borult, és kérte:
– Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.
Erre kinyújtotta a kezét, megérintette, és így szólt:
– Akarom, tisztulj meg!
És azonnal letisztult róla a lepra. Megparancsolta neki, hogy senkinek se mondja el:
– Menj, mutasd meg magad a papnak, és tisztulásodért vidd el áldozatodat, ahogy Mózes elrendelte, bizonyságul számukra!
A híre egyre jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő azonban vissza szokott húzódni, hogy imádkozzék.
Amikor az egyik nap tanított, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók, akik Galilea és Júdea valamennyi falujából, illetve Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította. És íme, férfiak egy béna embert hoztak az ágyán, és be akarták vinni, hogy elébe tegyék. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és cserepeket leszedve eresztették le ágyastul Jézus elé. Hitük láttán így szólt:
– Barátom, megbocsáttattak bűneid.
Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?” Jézus kitalálta gondolataikat, s így válaszolt nekik:
– Miről tanakodtok szívetekben? Mi könnyebb? Ezt mondani: „Megbocsáttattak bűneid”, vagy pedig ezt: „Kelj fel és járj”!? De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön: mondom neked – így szólt a bénához –, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!
Ez szemük láttára azonnal felkelt. Fogta a fekhelyét, és Istent dicsőítve hazament. Ámulat fogta el mindnyájukat. Dicsőítették Istent, és félelemmel telve ezt mondták: „Ma hihetetlen dolgokat láttunk!”
Ezután kiment. Meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az otthagyott mindent, felkelt, és követte. Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott. Vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. A farizeusok és a közülük való írástudók zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak:
– Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel együtt?
Jézus így válaszolt nekik:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.
Azok ezt mondták neki:
– János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak. Ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid pedig esznek és isznak.
Jézus így válaszolt:
– Rá tudjátok venni a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt. Azokban a napokban majd böjtölni fognak.
Egy példázatot is mondott nekik:
– Senki sem tép ki új ruhából foltot, hogy régi ruhára varrja, mert így az új is elszakad. Az új ruhából való folt nem illik a régihez. Senki sem tölt újbort régi tömlőkbe, mert az újbor szétrepeszti a tömlőket, elfolyik, és a tömlők is tönkremennek. Újbor új tömlőkbe való! Aki óbort ivott, nem akar újat, mert ezt mondja: „Jobb az óbor!”
Egy kiáltó hangja a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!
Minden hasadék töltessék fel, minden hegy és halom tűnjön el! A kanyargós út legyen egyenes, a göröngyös sima!
Akkor majd minden halandó meglátja az Istentől jövő üdvösséget.
A tömegnek, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje őket, ezt mondta:
– Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett benneteket, hogy meneküljetek a közeledő harag elől?
Teremjetek a megtéréshez méltó gyümölcsöt, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: „A mi atyánk Ábrahám!” Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén. Minden fát, ami nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.
A tömeg megkérdezte tőle:
– Akkor hát mit tegyünk?
Így válaszolt nekik:
– Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs; és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék!
Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték:
– Mester, mit tegyünk?
Nekik ezt mondta:
– Csak annyit hajtsatok be, amennyi meg van szabva!
Megkérdezték tőle a katonák is:
– És mi mit tegyünk? Nekik ezt mondta:
– Senkit se félemlítsetek meg vagy vádoljatok hamisan, és elégedjetek meg a zsoldotokkal!
Mivel az emberek tele voltak várakozással, és szívükben egyre azt fontolgatták Jánosról, vajon nem ő-e a Messiás, János ezt mondta mindenkinek:
– Én vízzel keresztellek benneteket. De eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruja szíját megoldjam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. Kezében szórólapát lesz, hogy megtisztítsa szérűjét, és a gabonát csűrébe gyűjtse. A polyvát pedig olthatatlan tűzzel égeti majd el.
Sok másra is buzdítva őket hirdette a népnek az örömhírt. Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet a testvére felesége, Heródiás miatt, és minden gonosz tette miatt, Heródes mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe záratta Jánost.
Történt pedig, hogy az egész nép megkeresztelkedése során Jézus is megkeresztelkedett. Ezután miközben imádkozott, megnyílt az ég, s mint egy galamb leszállt rá a Szentlélek, és hang hallatszott a mennyből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”
Jézus mintegy harmincesztendős volt, amikor megkezdte működését. Köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié; ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé, ez Mattatiásé, ez Ámoszé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié, ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé; ez Jóhanané, ez Részáé, ez Zerubbábelé, ez Szealtielé, ez Nérié, ez Melkié, ez Addié, ez Kószamé, ez Elmadamé, ez Éré; ez Jézusé, ez Eliezeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié, ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljakimé; ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé, ez Jesszéé, ez Óbedé, ez Bóászé, ez Szalmoné, ez Nahszóné, ez Aminadabé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszromé, ez Fáreszé, ez Júdáé; ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nachóré, ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Szelahé, ez Kenáné, ez Arpahsádé, ez Szemé, ez Nóéé, ez Lámeké; ez Metusaelé, ez Hénoché, ez Járedé, ez Mahalaleelé, ez Kenané, ez Enosé, ez Szeté, ez Ádámé; ez pedig Istené.
4 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vezette. Negyven napon át kísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de azután elfogta az éhség. Az ördög így szólt hozzá:
– Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré!
Jézus így válaszolt neki:
– Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember.
Ezután egy magas hegyre vezette, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát, és ezt mondta neki az ördög:
– Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adták, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tiéd lesz mindez.
Jézus így válaszolt neki:
– Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a Templom legmagasabb pontjára állította, és ezt mondta neki:
– Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Meg van írva ugyanis: Angyalainak megparancsolja, hogy őrizzenek téged; és tenyerükön hordoznak, hogy kőbe ne üsd a lábad.
Jézus így válaszolt neki:
– Megmondták: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!
Amikor az ördög minden kísértéssel végzett, bizonyos időre eltávozott tőle.
Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított zsinagógáikban, és mindenki részéről tisztelet övezte.
Elment Názáretbe, ahol nevelkedett. Szombaton szokása szerint elment a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Izajás próféta könyvét adták neki. Szétnyitotta a tekercset, s rátalált arra a helyre, ahol ez áll: Az Úr Lelke rajtam, mert felkent engem, hogy örömhírt hirdessek a szegényeknek. Azért küldött, hogy a foglyoknak szabadulást, a vakoknak szemük megnyílását hirdessem; hogy a meggyötörteket szabadon bocsássam, és hirdessem az Úrtól jövő kedvező idő elérkeztét.
Összegöngyölítette a könyvtekercset, odaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ekkor így kezdte beszédét:
– Ma fületek hallatára teljesedett be ez az írás.
Mindnyájan helyeseltek, és csodálkoztak az ajkáról fakadó szavak erején, és azt kérdezgették:
– Nemde József fia ez?
Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Biztosan ezt a mondást idézitek rám: „Orvos, gyógyítsd meg magad!” Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kafarnaumban, tedd meg itt is, a saját városodban!
Majd így folytatta:
– Bizony, mondom nektek, egyetlen prófétát sem fogadnak szívesen a saját városában. Bizony igaz, sok özvegyasszony élt Izraelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész országban, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Száreptába egy özvegyasszonyhoz. Sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Naamán.
Ennek hallatán mindenki haragra gerjedt a zsinagógában. Felkeltek, kiűzték a városból, és elvitték annak a hegynek a peremére, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombatonként tanította őket. Álmélkodtak tanításán, mert szavának ereje volt.
A zsinagógában volt egy tisztátalan, démoni lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott:
– Jaj, mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!
Jézus azonban ráparancsolt:
– Némulj el, és menj ki belőle!
Erre a démon odavetette az embert közéjük, és kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és ezt mondogatták egymásnak: „Miféle beszéd ez?! Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok menekülnek!”
Elterjedt a híre mindenütt a környéken.
A zsinagógából jövet elment Simon házába. Simon anyósát magas láz gyötörte. Kérték, tegyen valamit érte. Ő fölébe hajolt, ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta. Azonnal felkelt, és szolgált nekik.
Napnyugtakor mindenki hozzá vitte a különféle bajokban szenvedő betegét. Ő mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. Démonok is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Messiás.
Napkeltekor eltávozott, és elment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste. Odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Ő azonban ezt mondta nekik: „A többi városban is hirdetnem kell Isten országának örömhírét, mert ezért küldtek.”
És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.
5 Történt egyszer, hogy a Genezáreti-tó partján állt. Sokaság tolongott körülötte, hallgatták Isten igéjét. Meglátott két partra vont bárkát. A halászok már kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, és megkérte, vigye egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a bárkából tanította a sokaságot. Amikor abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak:
– Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat!
Simon így felelt:
– Mester, egész éjszaka keményen dolgoztunk, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálókat.
Amikor ezt megtették, oly sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik. Intettek hát társaiknak, akik a másik bárkában voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek. Azok odamentek, és annyira megtöltötték mind a két bárkát, hogy azok már-már elsüllyedtek. Ezt látva Simon Péter leborult Jézus lába elé, és így szólt:
– Menj el tőlem, Uram, mert bűnös ember vagyok!
Rémület fogta el ugyanis őt és azokat, akik vele voltak a halfogásnál. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz:
– Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!
Erre kivonták a bárkákat a partra, és mindent otthagyva követték.
Történt pedig, hogy amikor az egyik városban egy leprával borított ember meglátta őt, arcra borult, és kérte:
– Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.
Erre kinyújtotta a kezét, megérintette, és így szólt:
– Akarom, tisztulj meg!
És azonnal letisztult róla a lepra. Megparancsolta neki, hogy senkinek se mondja el:
– Menj, mutasd meg magad a papnak, és tisztulásodért vidd el áldozatodat, ahogy Mózes elrendelte, bizonyságul számukra!
A híre egyre jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő azonban vissza szokott húzódni, hogy imádkozzék.
Amikor az egyik nap tanított, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók, akik Galilea és Júdea valamennyi falujából, illetve Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította. És íme, férfiak egy béna embert hoztak az ágyán, és be akarták vinni, hogy elébe tegyék. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és cserepeket leszedve eresztették le ágyastul Jézus elé. Hitük láttán így szólt:
– Barátom, megbocsáttattak bűneid.
Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: „Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Ki bocsáthat meg bűnöket Istenen kívül?” Jézus kitalálta gondolataikat, s így válaszolt nekik:
– Miről tanakodtok szívetekben? Mi könnyebb? Ezt mondani: „Megbocsáttattak bűneid”, vagy pedig ezt: „Kelj fel és járj”!? De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön: mondom neked – így szólt a bénához –, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!
Ez szemük láttára azonnal felkelt. Fogta a fekhelyét, és Istent dicsőítve hazament. Ámulat fogta el mindnyájukat. Dicsőítették Istent, és félelemmel telve ezt mondták: „Ma hihetetlen dolgokat láttunk!”
Ezután kiment. Meglátott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az otthagyott mindent, felkelt, és követte. Lévi nagy vendégséget készített neki a házában, és nagy sokaság volt ott. Vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. A farizeusok és a közülük való írástudók zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak:
– Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel együtt?
Jézus így válaszolt nekik:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.
Azok ezt mondták neki:
– János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak. Ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid pedig esznek és isznak.
Jézus így válaszolt:
– Rá tudjátok venni a násznépet, hogy böjtöljön, amíg velük a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt. Azokban a napokban majd böjtölni fognak.
Egy példázatot is mondott nekik:
– Senki sem tép ki új ruhából foltot, hogy régi ruhára varrja, mert így az új is elszakad. Az új ruhából való folt nem illik a régihez. Senki sem tölt újbort régi tömlőkbe, mert az újbor szétrepeszti a tömlőket, elfolyik, és a tömlők is tönkremennek. Újbor új tömlőkbe való! Aki óbort ivott, nem akar újat, mert ezt mondja: „Jobb az óbor!”