Kis türelmet
Jézus nyilvános működésének előkészítése.
Keresztelő János föllépése.
3 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében történt. Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes Galileának, testvére, Fülöp, Itúreának és Trachonitisz tartománynak, Lizániás pedig Abilínának volt negyedes fejedelme. Annás és Kajafás voltak a főpapok. Akkor elhangzott az Úr szava Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Bejárta a Jordán egész vidékét és bűnbánati keresztséget hirdetett a bűnök bocsánatára, amint Izajás beszédeinek könyvében olvassuk:
„A pusztában kiáltónak ez a szava:
készítsétek elő az Úr útját!
Egyengessétek ösvényeit!
Töltsenek föl minden völgyet,
minden hegyet és halmot hordjanak le,
ami egyenetlen, legyen egyenessé,
ami göröngyös, legyen sima úttá,
s meglátja majd minden ember az Isten üdvösségét.”
A Keresztelő bűnbánatot hirdet.
Így beszélt a tömeghez, amely kivonult hozzá, hogy megkeresztelkedjék: „Viperák fajzata! Ki tanított arra, hogy fussatok a fenyegető megtorlás elől? Teremjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét. Ne emlegessétek magatokban: Abrahám a mi atyánk! – mert mondom nektek: tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökeréhez ért. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem.” A nép megkérdezte: „Mit tegyünk tehát?” Mire ő így felelt: „Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek egy sincs, és akinek ennivalója van, tegyen hasonlóképen.” Jöttek vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek. „Mester, mi mit tegyünk?” – kérdezték. „Ne követeljetek többet, mint amennyi jogos”, válaszolta. Katonák is fordultak hozzá: „Hát mi mit tegyünk?” „Senkit se bántsatok és meg ne zsaroljatok, felelte, s elégedjetek meg zsoldotokkal.”
A Keresztelő tanúsága Jézusról.
A nép nagyon nyugtalan volt. Mindnyájan azt gondolták, hogy talán János a Messiás. (János) azonban kijelentette: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön az, aki hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapáttal kezében kitakarítja szérűjét, és csűrbe gyűjti búzáját, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégeti.” Aztán még sok más tanítással hirdette a népnek az üdvösséget. Heródest, a negyedes fejedelmet is megfeddte Heródiásért, testvérének feleségéért és minden más elkövetett gonoszságáért. Heródes mindezt azzal tetézte, hogy börtönbe vetette Jánost.
Jézus megkeresztelkedése.
Mikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és galambhoz hasonló testi alakban leszállt rá a Szentlélek. A mennyből ez a szózat hangzott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”
Jézus nemzetségtáblája.
Jézus mintegy harmincesztendős volt, mikor föllépett. József fiának tartották, akinek ősei: Éli, Máté, Lévi, Melki, Jannész, József, Matatiás, Ámosz, Heszli, Hagge, Mahát, Matatiás, Szemei, József, Júda, Johanna, Réza, Zorobábel, Szalátiel, Néri, Melki, Addi, Kósz, Elmadám, Hér, Jézus, Eliézer, Jórim, Máté, Lévi, Simeon, Júda, József, Jónám, Eliakim, Melea, Mennán, Mattata, Nátán, Dávid, Jessze, Obed, Boáz, Szalmón, Nachszon, Aminadab, Admin, Árni, Ezron, Fáresz, Júda, Jákob, Izsák, Ábrahám, Táré, Náchor, Szerach, Ragau, Fáleg, Héber, Szála, Kainám, Arfaxád, Szem, Noé, Lámek, Matuzsálem, Hénok, Járed, Mahalalél, Kainán, Enos, Szet és Ádám, aki Istentől származik.
Jézus megkísértése.
4 Jézus Szentlélekkel eltelve visszatért a Jordántól. A Lélek a pusztába vitte negyven napra. Ott megkísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de mihelyt azok leteltek, megéhezett. Az ördög akkor így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!” Jézus azt felelte: „Írva van: nem csak kenyérrel él az ember, (hanem Istennek minden igéjével).” Ezután fölvitte őt (az ördög egy magas hegyre). Egy szempillantás alatt megmutatta neki a világ minden országát. „Minden hatalmat és dicsőséget neked adok, mondta, mert én kaptam meg és annak adom, akinek akarom. Ha imádsz engem, minden a tiéd lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Végül Jeruzsálembe vitte őt és a templomépület párkányára állította: „Ha Isten Fia vagy, mondta, vesd le magadat! Írva van:
Angyalainak parancsolt felőled,
hogy oltalmazzanak.
Tenyerükön fognak hordozni téged,
hogy kőbe ne üssed lábadat.”
De Jézus így válaszolt: „Az is írva van: ne kísértsd uradat, Istenedet.”
Jézus nyilvános működése Galileában
Jézus működésének kezdete
Mikor ezek a kísértések mind véget értek, egy időre elhagyta őt az ördög.
A názáreti zsinagógában.
Jézus a Lélek erejével eltelve visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított az ottani zsinagógákban és mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába és olvasásra jelentkezett. Izajás könyvét adták neki. Kinyitotta a könyvet és éppen arra a helyre talált, ahol ez van írva: „Az Úr lelke rajtam:
ő kent föl engem,
hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
ő küldött engem,
hogy (meggyógyítsam a megtört szívűeket),
szabadulást hirdessek a raboknak,
és a vakoknak megvilágosodást,
hogy felszabadítsam az elnyomottakat,
hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét,
(és bosszújának napját).”
Azután összetekerte az Írást, visszaadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Akkor megszólalt: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a magasztos igéken, amik ajkáról elhangzottak. „Nem József fia ez?” – kérdezgették egymástól. Ő azonban így folytatta: „Bizonyára ezt a közmondást fogjátok nekem szegezni: orvos, gyógyítsd önmagadat! Tedd idehaza is azt, amit hallomásunk szerint Kafarnaumban tettél. Bizony mondom nektek, folytatta, sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a saját hazájában. Igaz, amit mondok nektek: sok özvegy élt Izraelben Illés napjaiban, amikor három évre és hat hónapra bezárult az ég, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. Azok közül egyhez sem volt küldetése Illésnek, csak egy özvegyasszonyhoz a Szidon-földi Száreptába. Leprás is sok élt Izraelben Elizeus próféta idejében. De azok közül sem tisztult meg más, csak a szíriai Naamán.” Ennek hallatára mindnyájan haragra gerjedtek a zsinagógában. Fölugráltak és kiűzték a városból. Fölvitték a hegy tetejére, ahol a városuk épült, hogy onnan letaszítsák. Ő azonban áthaladt közöttük és elment.
Jézus meggyógyít egy ördögtől megszállt embert.
Lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába és szombatonként ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Talált a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt embert, aki így kiáltozott: „El innen! Mi bajod velünk, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten szentje.” Jézus ráparancsolt: „Hallgass és takarodj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre földre sújtotta őt és kiment belőle, anélkül hogy ártott volna neki. Csodálkozás fogta el mindnyájukat. „Mi ez? – kérdezték egymástól. Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszálltakból?” Híre egyszerre elterjedt az egész környéken.
Péter házában.
Elhagyva a zsinagógát, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki érdekében. Ő föléje hajolt, parancsolt a láznak és az elhagyta. Mindjárt föl is kelt és szolgálni kezdett nekik. Napnyugta után odavitték hozzá különböző bajban szenvedő betegeiket. Mindegyikükre rátette kezét és meggyógyította őket. Sokból ördögök mentek ki hangos kiáltozással: „Te vagy az Isten Fia.” Rájuk parancsolt, hogy hallgassanak. Azok ugyanis tudták, hogy ő a Messiás.
Kafarnaum környékén.
Mikor megvirradt, kiment egy puszta helyre. A nép addig kereste, míg meg nem találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. De ő így felelt nekik: „A többi városban is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát. Ez a küldetésem.” Aztán hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.
A csodálatos halfogás.
5 Mikor egyszer Genezáret tavának partján állt, odasereglett hozzá a nép, hogy Isten igéjét hallgassa. Látta, hogy a tó szélén két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak és hálóikat mosogatták. Beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Aztán leült és a bárkából tanította a sokaságot. Mikor befejezte tanítását, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót.” „Mester, válaszolta Simon, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” Meg is tették, és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett. Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy majdnem elmerültek. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábához vetette magát és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” A sikeres halfogás miatt ugyanis félelem szállta meg őt és a többi vele lévőt, köztük Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait is, akik Simon társai voltak. De Jézus bátorította Simont: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Azok szárazra vonták a bárkákat és, elhagyva mindenüket, nyomába szegődtek.
Jézus meggyógyít egy leprást.
Mikor később egy városban tartózkodott, talált ott egy leprával borított férfit. Mihelyt meglátta Jézust, arcra borult előtte és kérlelte: „Uram ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Ő feléje nyújtotta a kezét, megérintette és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre azonnal elhagyta őt a lepra. Meghagyta neki, hogy senkinek se szóljon. „Menj inkább, mondta, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl tisztulásodért az áldozatot, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.” Híre mégis egyre jobban elterjedt. A nép nagy tömegben tódult hozzá, hogy hallgassa és betegségeiből gyógyulást nyerjen. Ő azonban inkább magányos helyekre vonult vissza, hogy imádkozzék.
Jézus meggyógyít egy bénát.
Amikor egyik nap tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek ott, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította, hogy gyógyítson. Néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni, hogy eléje tegyék. Mivel a tömeg miatt nem találtak helyet, ahol bevihették volna, fölmentek a tetőre és a cserepeken át lebocsátották ágyastul a középre, Jézus elé. Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.” Erre az írástudók és farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nem egyedül az Isten?” De Jézus gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban? Mi könnyebb, ha azt mondom: bocsánatot nyertek bűneid? – vagy, ha azt: kelj föl és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd meg az ágyadat és menj haza.” Az szemük láttára tüstént fölkelt, fogta ágyát, amin feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre valamennyien szinte magukon kívül dicsőíteni kezdték Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma!”
Lévi meghívása.
Ezután kiment. Odakinn látott egy Lévi nevű vámost a vámnál. „Kövess engem!” – szólította meg. Az fölkelt és mindenét elhagyva csatlakozott hozzá. Lévi otthon nagy lakomát adott tiszteletére. Sok vámos és más ember telepedett asztalhoz vele. A farizeusok és írástudók zúgolódtak emiatt. „Miért esztek-isztok vámosokkal és bűnösökkel?” – kérdezték tanítványaitól. Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek.”
Jézus tanítványai és a böjt.
Akkor szemére vetették: „János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, a farizeusok tanítványai is, de a tieid csak esznek-isznak.” Jézus így felelt: „Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele a vőlegény? Eljön majd a nap, amikor elviszik a vőlegényt: attól a naptól fogva majd böjtölnek.” Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye, különben az újat is elszakítja és az ócskához sem illik az új folt. Senki sem tölti az új bort régi tömlőkbe, különben az új bor kiszakítja a tömlőket, kifolyik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való (akkor mindkettő megmarad). Aki óbort iszik, nem kívánja az újat. Azt mondja: jobb az ó.”

Minden fejezet...
1 0