Íme, tanítványai közül ketten még aznap egy Emmausz nevű faluba igyekeztek, amely Jeruzsálemtől mintegy kétórányi járásra feküdt.
A történtekről beszélgettek.
Aztán miközben így beszélgettek és vitatkoztak, maga Jézus szegődött oda hozzájuk, és velük együtt ment.
Látásukat azonban valami akadályozta. Nem ismerték fel.
Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Miről beszélgettek egymással útközben?
Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleofás, és ezt mondta neki:
– Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.
– Mi? – kérdezte tőlük. Azok így válaszoltak neki:
– Az, ami a Názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt. Hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették keresztre.
Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik hajnalban a sírnál jártak, és nem találták ott a testét. Visszatérve azt beszélték, hogy angyalok megjelenését is látták, akik azt hirdették, hogy él. El is mentek néhányan a mieink közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték. Őt azonban nem látták.
Akkor így szólt hozzájuk:
– Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!
Hát nem ezt kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?
És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami valamennyi Írásban róla szólt.
Így értek el ahhoz a faluhoz, ahová igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.
De azok erősködtek, és kérték:
– Maradj velünk, mert esteledik, sőt a nap is lehanyatlott már!
Betért hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték. Ő azonban eltűnt előlük.
Ekkor így szóltak egymáshoz:
– Ugye hevült a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?
Még abban az órában útra keltek hát, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és övéiket.
Azok ezt mondták:
– Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel, amikor megtörte a kenyeret.
– Miről beszélgettek egymással útközben?
Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleofás, és ezt mondta neki:
– Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.
– Mi? – kérdezte tőlük. Azok így válaszoltak neki:
– Az, ami a Názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt. Hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették keresztre.
Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik hajnalban a sírnál jártak, és nem találták ott a testét. Visszatérve azt beszélték, hogy angyalok megjelenését is látták, akik azt hirdették, hogy él. El is mentek néhányan a mieink közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték. Őt azonban nem látták.
Akkor így szólt hozzájuk:
– Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!
Hát nem ezt kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?
És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami valamennyi Írásban róla szólt.
Így értek el ahhoz a faluhoz, ahová igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni.
De azok erősködtek, és kérték:
– Maradj velünk, mert esteledik, sőt a nap is lehanyatlott már!
Betért hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték. Ő azonban eltűnt előlük.
Ekkor így szóltak egymáshoz:
– Ugye hevült a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?
Még abban az órában útra keltek hát, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és övéiket.
Azok ezt mondták:
– Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.
Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel, amikor megtörte a kenyeret.