És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
(Márk 16,12)
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
(Luk 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40)
És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
(Mát 24,9)
De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.
(1Kir 16,24)
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
(1Móz 33,19;48,22; Józs 24,32)
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:
(Zsolt 69,5)
És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.
(Luk 14,26;16,7; Luk 24,49)
Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
(Luk 9,52.53)
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
(Luk,24 10. Mát. 28,8.)
És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
(Luk,24 40. 54. Luk 4,14.;Luk 5,37;8,18; Mát 3,17;17,5; Márk 1,11;9,7; Luk 3,22;9,35.2Pét;1,17)
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
(Luk,24 12.)
És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
(1Ján 3,23)
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?
(Zsolt 110,7)
És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.
(Dán 9,26; Csel 4,28)
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.
(Luk 14,26;15,26)
De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.
(Luk 6,14; Luk 7,16;24,19)
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
(Luk,24 27.)
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
(1Kor 15,5)
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.
(Luk 10,28;17,12;18,9)