Miután elfogták, elvitték, és bekísérték a főpap házába.
Péter távolról követte őket. Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt:
– Ez is vele volt!
Ő azonban tagadta:
– Asszony, nem ismerem!
Röviddel ezután másvalaki látta meg, és rászólt:
– Te is közülük való vagy!
– Ember, nem vagyok! – válaszolta Péter.
Körülbelül egy órával később még valaki erősködni kezdett:
– Bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való!
Péter így szólt:
– Ember, nem tudom, mit beszélsz!
Abban a pillanatban, amikor még beszélt, megszólalt a kakas. Ekkor az Úr megfordult, és rátekintett Péterre. Péter visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
Azok a férfiak, akik őrizték, gúnyolták és verték. Bekötötték a szemét, és ezt kérdezték tőle:
„Prófétálj! Ki ütött meg?” És sok más szidalmat is szórtak rá.
Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, bekísértették a nagytanács elé, s ezt mondták:
– Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk! Ezt mondta nekik:
– Ha megmondom nektek, nem hiszitek, ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok. De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.
Erre mindannyian ezt mondták:
– Akkor hát te vagy Isten Fia?!
– Ti mondjátok, hogy az vagyok – mondta nekik. Azok pedig ezt mondták:
– Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk az ő szájából.
Péter távolról követte őket. Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt:
– Ez is vele volt!
Ő azonban tagadta:
– Asszony, nem ismerem!
Röviddel ezután másvalaki látta meg, és rászólt:
– Te is közülük való vagy!
– Ember, nem vagyok! – válaszolta Péter.
Körülbelül egy órával később még valaki erősködni kezdett:
– Bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való!
Péter így szólt:
– Ember, nem tudom, mit beszélsz!
Abban a pillanatban, amikor még beszélt, megszólalt a kakas. Ekkor az Úr megfordult, és rátekintett Péterre. Péter visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.
Azok a férfiak, akik őrizték, gúnyolták és verték. Bekötötték a szemét, és ezt kérdezték tőle:
„Prófétálj! Ki ütött meg?” És sok más szidalmat is szórtak rá.
Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, bekísértették a nagytanács elé, s ezt mondták:
– Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk! Ezt mondta nekik:
– Ha megmondom nektek, nem hiszitek, ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok. De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.
Erre mindannyian ezt mondták:
– Akkor hát te vagy Isten Fia?!
– Ti mondjátok, hogy az vagyok – mondta nekik. Azok pedig ezt mondták:
– Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Hiszen magunk hallottuk az ő szájából.