5454 Akkor elfogták és a főpap házába kísérték. Péter messziről követte. 5555 Ott az udvar közepén tüzet raktak és körülülték. Péter is közéjük ült. 5656 Egy cselédlány meglátta, hogy ott ül a tűznél, szemügyre vette és megjegyezte: „Ez is vele volt.” 5757 De ő tagadta: „Asszony, nem ismerem őt.” 5858 Röviddel ezután meglátta őt egy másik: „Te is közéjük tartozol” – szólt rá. „Ember, tagadta Péter, nem tartozom közéjük.” 5959 Alig telt el egy óra, ismét bizonygatta valaki: „De bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.” 6060 „Ember, tagadta Péter újra, nem tudom mit beszélsz.” Még beszélt máris megszólalt a kakas. 6161 Az Úr erre megfordult és rátekintett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett, hogy mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem.” 6262 Kiment és keserves sírásra fakadt.
Jézus a főtanács előtt.
6363 Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták. 6464 Szemét bekötötték, (arcul ütötték) és így gúnyolták: „Találd el, ki ütött meg?” 6565 Aztán mindenféle szidalommal illették. 6666 Amint megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok és az írástudók, és gyülekezetük elé állították őt. „Ha te vagy a Messiás, szólították föl, mondd meg nekünk.” 6767 Ő azonban így felelt: „Ha állítom, nem hiszitek el. 6868 Ha kérdezlek titeket, nem feleltek (és nem engedtek szabadon). 6969 Mostantól fogva azonban az Emberfia a mindenható Isten jobbján fog ülni.” 7070 Erre egyhangúlag közbevágtak: „Tehát te vagy az Isten fia?” 7171 „Jól mondjátok: én vagyok” – felelte. „Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen magunk hallottuk, saját szájából.”