15
A vámszedők és a bűnösök mind egyre jöttek Jézushoz, hogy hallgassák.
A farizeusok és az írástudók viszont így zúgolódtak egymás között:
– Ez bűnösöket fogad magához, és velük eszik.
Erre ezt a példabeszédet mondta nekik:
– Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? S ha megtalálta, örvendezve a vállára veszi, hazamegy, összehívja a barátait és a szomszédait, majd így szól hozzájuk:
„Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.” Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen bűnös megtérésén, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja a barátnőit és a szomszédasszonyait, és így szól:
„Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amit elveszítettem.” Mondom nektek, így fognak örülni Isten angyalai egyetlen bűnös megtérésének.
Azután így folytatta:
– Valakinek volt két fia. A fiatalabbik így szólt apjához: „Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét.” Ő pedig megosztotta köztük javait.
Néhány nap múlva a fiatalabbik fiú összeszedett mindent, elköltözött messze földre, és ott eltékozolta vagyonát, mert szertelen életet élt. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, ő pedig nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött egy helybeli polgárhoz, aki kiküldte őt a földjeire disznókat őrizni. Szívesen megtöltötte volna a gyomrát azzal az eleséggel, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
Ekkor magába szállt, és ezt mondta: „Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen pusztulok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: »Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Fogadj be béreseid közé!«”
Útra kelt, és elment apjához.
Még messze járt, amikor apja meglátta, megesett a szíve rajta, eléje futott, a nyakába borult, és megcsókolta.
A fiú ekkor így szólt: „Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. Nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.” Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a régi ruháit, és öltöztessétek fel! Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok a hizlalt borjút, vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez a fiam halott volt, és újra életre kelt; elveszett, és megkerült!” És elkezdtek vigadozni.
Az idősebbik fiú a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, meghallotta a zenét és az énekszót. Magához hívott egy szolgát, és tudakolta tőle, hogy mi történt. Mire a szolga így felelt: „Testvéred jött meg, és apád levágatta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.” Ekkor ő haragra lobbant, és nem akart bemenni. De apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta neki: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked!? Soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskét sem, hogy barátaimmal vigadozhassak.
Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkre tékozolta el vagyonodat, levágattad a hizlalt borjút.” Ő azonban így válaszolt: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. Ünnepelni és örvendezni kellett, mert ez a te testvéred halott volt, és életre kelt; elveszett, és megkerült.”
16 Majd szólt tanítványaihoz is:
– Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Hívatta, és így szólt hozzá: „Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár!” Erre a sáfár így gondolkodott magában:
„Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogad a házába.” Egyenként magához hívatta ura adósait. Megkérdezte az elsőtől:
„Mennyivel tartozol uramnak?” Az így felelt: „Száz kanna olajjal.” Erre azt mondta neki: „Itt van az adósleveled, ülj le gyorsan, és írj ötvenet!” Azután a másiknak azt mondta: „Te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: „Száz mérő búzával.” Erre így szólt hozzá: „Itt van az adósleveled, írj nyolcvanat!” Az úr megdicsérte a hamis sáfárt, hogy eszesen járt el. E világ fiai egymás között eszesebbek, mint a világosság fiai. Mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!
Aki a legkisebb dologban megbízható, megbízható a nagyban is, és aki a legkisebb dologban hamis, az hamis a nagyban is. Ha tehát a hamis mammonnal nem voltatok megbízhatók, ki bíz rátok igaz értéket? És ha a máséval nem voltatok megbízhatók, ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták. Ezt mondta nekik:
– Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.
A Törvény és a próféták Jánosig. Azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével be akar oda jutni. Hamarabb elmúlik ég és föld, mint hogy a Törvényből egyetlen vessző is elveszne.
Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.
Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű, fekélyekkel tele koldus ott feküdt a kapuja előtt. Szívesen jóllakott volna azzal, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek, és nyaldosták sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint a pokolban kínok között felemelte tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: „Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!” De Ábrahám így válaszolt: „Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben éppen úgy, mint Lázár a rosszat! Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődöl. Ezenfelül közöttünk és közöttetek nagy szakadék tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.” Ő pedig így szólt: „Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt atyám házához! Ugyanis van öt testvérem. Figyelmeztesse őket, nehogy ők is idekerüljenek a gyötrelem helyére!” Ábrahám így válaszolt: „Ott van nekik Mózes, és ott vannak a próféták, hallgassanak azokra!” De az erre ezt mondta: „Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy el valaki hozzájuk, akkor majd megtérnek.” Erre ezt felelte neki: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”
17 Így szólt tanítványaihoz:
– Lehetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak ne történjenek; de jaj annak, aki által megtörténnek!
Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék, mintsem egyet is bűnre vezessen a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra!
Ha vétkezik ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és így szól: „Megbántam” –, bocsáss meg neki!
Az apostolok így szóltak az Úrhoz:
– Növeld bennünk a hitet!
Az Úr ezt válaszolta:
– Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez az eperfához: „Szakadj ki gyökerestül, és gyökerezz meg a tengerben!” –, engedelmeskedne nektek.
Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: „Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz”? Nem azt mondja-e inkább neki: „Készíts nekem valami ennivalót, övezd fel magad, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!”? Vajon megköszöni a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsoltak? Ugyanígy ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Érdemtelen szolgák vagyunk. Azt tettük, ami a kötelességünk volt.”
Útban Jeruzsálem felé Szamaria és Galilea határvidékén ment át. Amikor beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Megálltak távol, és kiáltozva kérték:
– Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk:
– Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!
Útközben megtisztultak. Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult lába előtt, és hálát adott neki. Ez a férfi szamariai volt. Jézus ekkor így szólt:
– Ugye mind a tíz megtisztult? Hol van a többi kilenc? Senki más nem tért vissza, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?
És így szólt hozzá:
– Kelj fel – mondta neki –, menj, hited megmentett téged!
Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten országa, így válaszolt nekik:
– Isten országa nem úgy érkezik, hogy jövetelét megfigyelhetné az ember. Azt sem mondhatja az ember: „Íme, itt van”, vagy „íme, ott van!” Isten országa ugyanis közöttetek van!
A tanítványoknak pedig ezt mondta:
– Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. Az emberek mondják majd nektek: „Íme, ott”, vagy „íme, itt van!” Ne menjetek oda, s ne fussatok utána! Mert ahogyan a villám cikázva fénylik az ég egyik végétől a másikig, úgy lesz az Emberfia is az ő napján. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és ez a nemzedék elveti. Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába. Akkor jött az özönvíz, és mindenkit elpusztított. Úgy, amint Lót napjaiban történt. Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek és építettek; de azon a napon, amikor Lót elment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított. Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Azon a napon ha valaki a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! Gondoljatok Lót feleségére! Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. Két asszony őröl ugyanott. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. [ 36[]
– Hol, Uram? – kérdezték.
– Ahol a tetem – mondta nekik –, oda gyűlnek a saskeselyűk.
18 Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta:
– Az egyik városban volt egy bíró. Istentől nem félt, az emberektől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki újra meg újra elment hozzá, s ezt mondta neki: „Szolgáltass nekem igazságot vádlómmal szemben!” Sokáig nem volt rá hajlandó, de azután ezt mondta magában: „Ha Istentől nem félek is, és az emberektől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy örökké idejárjon, és zaklasson.”
Az Úr így szólt:
– Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró?! Hát Isten vajon nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán várakoztatja őket? Mondom nektek, késedelem nélkül igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál hitet a földön?
Némely elbizakodott embernek, aki magát igaznak tartotta, a többieket pedig megvetette, ezt a példázatot mondta:
– Két ember ment fel a Templomba imádkozni. Az egyik egy farizeus, a másik egy vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: „Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: harácsoló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámos is. Kétszer egy héten böjtölök, s tizedet adok mindenből, amit szerzek.” A vámos pedig távol állt, még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve így beszélt: „Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!” Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, a másik nem. Mert aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Csecsemőket is vittek hozzá, hogy érintse meg őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, durván rájuk szóltak. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt:
– Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten országa! Bizony, mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy gyermek, semmiképpen nem megy be oda.
Akkor egy elöljáró megkérdezte tőle:
– Jó Mester, mit tegyek, hogy részem legyen az örök életben?
Jézus ezt mondta neki:
– Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak Isten. Ismered a parancsolatokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!
– Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva – válaszolta.
Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá:
– Egyvalami hiányzik belőled. Add el minden vagyonod, aztán oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben! Azután jöjj, és kövess engem!
Amikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. Jézus ennek láttán így szólt:
– Milyen nehezen mennek be Isten országába azok, akiknek vagyonuk van! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni.
Akik ezt hallották, így szóltak:
– Akkor ki üdvözülhet?
– Ami az embereknek lehetetlen, az lehetséges Istennek – válaszolta.
Ekkor Péter így szólt:
– Íme, mi mindenünket elhagytunk, és követtünk téged.
Ezt mondta nekik:
– Bizony, mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét vagy testvéreit vagy szüleit vagy gyermekeit Isten országáért, hogy ne kapná vissza sokszorosát már most, a jövendő világban pedig az örök életet.
Azután maga mellé vette a Tizenkettőt, és így szólt hozzájuk:
– Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak: a pogányok kezére kerül, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megkorbácsolták, megölik, de harmadnapon feltámad.
Ők azonban semmit sem fogtak fel ebből. E beszéd rejtély maradt előttük, és nem értették meg, amit mondott.
Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult. A vak ember hallotta, hogy nagy tömeg halad el mellette. Kérdezősködött, hogy mi történik. Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. Ekkor így kiáltott:
– Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
Akik elöl mentek, ráförmedtek, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott:
– Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:
– Mit akarsz, mit tegyek érted?
– Uram, hogy újra lássak! – válaszolta.
Jézus ezt mondta neki:
– Láss újra! Hited megmentett téged.
Nyomban újra látott, és Istent dicsőítve követte őt. Ennek láttán az egész nép dicsőítette Istent.
– Ez bűnösöket fogad magához, és velük eszik.
Erre ezt a példabeszédet mondta nekik:
– Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? S ha megtalálta, örvendezve a vállára veszi, hazamegy, összehívja a barátait és a szomszédait, majd így szól hozzájuk:
„Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.” Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen bűnös megtérésén, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja a barátnőit és a szomszédasszonyait, és így szól:
„Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amit elveszítettem.” Mondom nektek, így fognak örülni Isten angyalai egyetlen bűnös megtérésének.
Azután így folytatta:
– Valakinek volt két fia. A fiatalabbik így szólt apjához: „Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét.” Ő pedig megosztotta köztük javait.
Néhány nap múlva a fiatalabbik fiú összeszedett mindent, elköltözött messze földre, és ott eltékozolta vagyonát, mert szertelen életet élt. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, ő pedig nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött egy helybeli polgárhoz, aki kiküldte őt a földjeire disznókat őrizni. Szívesen megtöltötte volna a gyomrát azzal az eleséggel, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
Ekkor magába szállt, és ezt mondta: „Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen pusztulok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: »Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Fogadj be béreseid közé!«”
Útra kelt, és elment apjához.
Még messze járt, amikor apja meglátta, megesett a szíve rajta, eléje futott, a nyakába borult, és megcsókolta.
A fiú ekkor így szólt: „Apám, szörnyű bűnt követtem el ellened. Nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.” Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a régi ruháit, és öltöztessétek fel! Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Azután hozzátok a hizlalt borjút, vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez a fiam halott volt, és újra életre kelt; elveszett, és megkerült!” És elkezdtek vigadozni.
Az idősebbik fiú a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, meghallotta a zenét és az énekszót. Magához hívott egy szolgát, és tudakolta tőle, hogy mi történt. Mire a szolga így felelt: „Testvéred jött meg, és apád levágatta a hizlalt borjút, mivel egészségben kapta őt vissza.” Ekkor ő haragra lobbant, és nem akart bemenni. De apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta neki: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked!? Soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskét sem, hogy barátaimmal vigadozhassak.
Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkre tékozolta el vagyonodat, levágattad a hizlalt borjút.” Ő azonban így válaszolt: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. Ünnepelni és örvendezni kellett, mert ez a te testvéred halott volt, és életre kelt; elveszett, és megkerült.”
16 Majd szólt tanítványaihoz is:
– Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Hívatta, és így szólt hozzá: „Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár!” Erre a sáfár így gondolkodott magában:
„Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogad a házába.” Egyenként magához hívatta ura adósait. Megkérdezte az elsőtől:
„Mennyivel tartozol uramnak?” Az így felelt: „Száz kanna olajjal.” Erre azt mondta neki: „Itt van az adósleveled, ülj le gyorsan, és írj ötvenet!” Azután a másiknak azt mondta: „Te mennyivel tartozol?” Az így válaszolt: „Száz mérő búzával.” Erre így szólt hozzá: „Itt van az adósleveled, írj nyolcvanat!” Az úr megdicsérte a hamis sáfárt, hogy eszesen járt el. E világ fiai egymás között eszesebbek, mint a világosság fiai. Mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba!
Aki a legkisebb dologban megbízható, megbízható a nagyban is, és aki a legkisebb dologban hamis, az hamis a nagyban is. Ha tehát a hamis mammonnal nem voltatok megbízhatók, ki bíz rátok igaz értéket? És ha a máséval nem voltatok megbízhatók, ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták. Ezt mondta nekik:
– Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos.
A Törvény és a próféták Jánosig. Azóta Isten országának örömhírét hirdetik, és mindenki erőnek erejével be akar oda jutni. Hamarabb elmúlik ég és föld, mint hogy a Törvényből egyetlen vessző is elveszne.
Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő.
Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű, fekélyekkel tele koldus ott feküdt a kapuja előtt. Szívesen jóllakott volna azzal, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek, és nyaldosták sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint a pokolban kínok között felemelte tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: „Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!” De Ábrahám így válaszolt: „Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben éppen úgy, mint Lázár a rosszat! Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődöl. Ezenfelül közöttünk és közöttetek nagy szakadék tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.” Ő pedig így szólt: „Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt atyám házához! Ugyanis van öt testvérem. Figyelmeztesse őket, nehogy ők is idekerüljenek a gyötrelem helyére!” Ábrahám így válaszolt: „Ott van nekik Mózes, és ott vannak a próféták, hallgassanak azokra!” De az erre ezt mondta: „Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy el valaki hozzájuk, akkor majd megtérnek.” Erre ezt felelte neki: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”
17 Így szólt tanítványaihoz:
– Lehetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak ne történjenek; de jaj annak, aki által megtörténnek!
Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék, mintsem egyet is bűnre vezessen a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra!
Ha vétkezik ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és így szól: „Megbántam” –, bocsáss meg neki!
Az apostolok így szóltak az Úrhoz:
– Növeld bennünk a hitet!
Az Úr ezt válaszolta:
– Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez az eperfához: „Szakadj ki gyökerestül, és gyökerezz meg a tengerben!” –, engedelmeskedne nektek.
Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: „Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz”? Nem azt mondja-e inkább neki: „Készíts nekem valami ennivalót, övezd fel magad, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!”? Vajon megköszöni a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsoltak? Ugyanígy ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Érdemtelen szolgák vagyunk. Azt tettük, ami a kötelességünk volt.”
Útban Jeruzsálem felé Szamaria és Galilea határvidékén ment át. Amikor beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Megálltak távol, és kiáltozva kérték:
– Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk:
– Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!
Útközben megtisztultak. Egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult lába előtt, és hálát adott neki. Ez a férfi szamariai volt. Jézus ekkor így szólt:
– Ugye mind a tíz megtisztult? Hol van a többi kilenc? Senki más nem tért vissza, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?
És így szólt hozzá:
– Kelj fel – mondta neki –, menj, hited megmentett téged!
Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el Isten országa, így válaszolt nekik:
– Isten országa nem úgy érkezik, hogy jövetelét megfigyelhetné az ember. Azt sem mondhatja az ember: „Íme, itt van”, vagy „íme, ott van!” Isten országa ugyanis közöttetek van!
A tanítványoknak pedig ezt mondta:
– Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok. Az emberek mondják majd nektek: „Íme, ott”, vagy „íme, itt van!” Ne menjetek oda, s ne fussatok utána! Mert ahogyan a villám cikázva fénylik az ég egyik végétől a másikig, úgy lesz az Emberfia is az ő napján. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és ez a nemzedék elveti. Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába. Akkor jött az özönvíz, és mindenkit elpusztított. Úgy, amint Lót napjaiban történt. Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek és építettek; de azon a napon, amikor Lót elment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított. Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Azon a napon ha valaki a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza! Gondoljatok Lót feleségére! Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. Két asszony őröl ugyanott. Az egyiket felveszik, a másikat pedig otthagyják. [ 36[]
– Hol, Uram? – kérdezték.
– Ahol a tetem – mondta nekik –, oda gyűlnek a saskeselyűk.
18 Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta:
– Az egyik városban volt egy bíró. Istentől nem félt, az emberektől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki újra meg újra elment hozzá, s ezt mondta neki: „Szolgáltass nekem igazságot vádlómmal szemben!” Sokáig nem volt rá hajlandó, de azután ezt mondta magában: „Ha Istentől nem félek is, és az emberektől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy örökké idejárjon, és zaklasson.”
Az Úr így szólt:
– Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró?! Hát Isten vajon nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán várakoztatja őket? Mondom nektek, késedelem nélkül igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál hitet a földön?
Némely elbizakodott embernek, aki magát igaznak tartotta, a többieket pedig megvetette, ezt a példázatot mondta:
– Két ember ment fel a Templomba imádkozni. Az egyik egy farizeus, a másik egy vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: „Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: harácsoló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámos is. Kétszer egy héten böjtölök, s tizedet adok mindenből, amit szerzek.” A vámos pedig távol állt, még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve így beszélt: „Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!” Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, a másik nem. Mert aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Csecsemőket is vittek hozzá, hogy érintse meg őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, durván rájuk szóltak. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt:
– Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten országa! Bizony, mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy gyermek, semmiképpen nem megy be oda.
Akkor egy elöljáró megkérdezte tőle:
– Jó Mester, mit tegyek, hogy részem legyen az örök életben?
Jézus ezt mondta neki:
– Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak Isten. Ismered a parancsolatokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!
– Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva – válaszolta.
Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá:
– Egyvalami hiányzik belőled. Add el minden vagyonod, aztán oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben! Azután jöjj, és kövess engem!
Amikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. Jézus ennek láttán így szólt:
– Milyen nehezen mennek be Isten országába azok, akiknek vagyonuk van! Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni.
Akik ezt hallották, így szóltak:
– Akkor ki üdvözülhet?
– Ami az embereknek lehetetlen, az lehetséges Istennek – válaszolta.
Ekkor Péter így szólt:
– Íme, mi mindenünket elhagytunk, és követtünk téged.
Ezt mondta nekik:
– Bizony, mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét vagy testvéreit vagy szüleit vagy gyermekeit Isten országáért, hogy ne kapná vissza sokszorosát már most, a jövendő világban pedig az örök életet.
Azután maga mellé vette a Tizenkettőt, és így szólt hozzájuk:
– Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak: a pogányok kezére kerül, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megkorbácsolták, megölik, de harmadnapon feltámad.
Ők azonban semmit sem fogtak fel ebből. E beszéd rejtély maradt előttük, és nem értették meg, amit mondott.
Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult. A vak ember hallotta, hogy nagy tömeg halad el mellette. Kérdezősködött, hogy mi történik. Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. Ekkor így kiáltott:
– Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
Akik elöl mentek, ráförmedtek, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott:
– Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:
– Mit akarsz, mit tegyek érted?
– Uram, hogy újra lássak! – válaszolta.
Jézus ezt mondta neki:
– Láss újra! Hited megmentett téged.
Nyomban újra látott, és Istent dicsőítve követte őt. Ennek láttán az egész nép dicsőítette Istent.
Jegyzetek
17,36 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.