Kis türelmet
Az elveszett bárány.
15 Mindenféle vámos és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt: „Ez bűnösökkel társalog és velük eszik”, jegyezték meg. Erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha valakinek közületek száz juha van és elveszít egyet, nem Hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat. Mondom nektek: éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.
Az elveszett drachma.
Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van és elveszt egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki házát s keresi szorgalmasan, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait és azt mondja nekik: örüljetek velem, megtaláltam elveszett drachmámat. Mondom nektek: éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérő bűnösnek.”
A tékozló fiú.
Aztán tovább folytatta: „Egy embernek két fia volt. A fiatalabb így szólt atyjához: atyám, add ki az örökség nekem járó részét. Az elosztotta köztük vagyonát. Néhány nap múlva a fiatalabb
összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát.
Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és szűkölködni kezdett. Fogta magát, beszegődött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senki sem adott neki belőle. Akkor magába szállva így bánkódott: hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek! Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és teellened! Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta. Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és teellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. De atyja megparancsolta a szolgáknak: Vegyétek elő hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk, hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek. Idősebb fia kinn volt a mezőn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot. Hívta az egyik szolgát és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hizlalt borjút, mert egészségben visszakerült. Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nőkre tékozolta, megjött, leöletted a hizlalt borjút. Fiam, válaszolta ő, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd. Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült.”
A hűtlen intéző.
16 Aztán tanítványaihoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta tehát és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a vagyonkezelésről. Nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott: mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy befogadjanak házukba az emberek, mikor elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta ura minden adósát. Az elsőtől megkérdezte: mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal, felelte az. Vedd elő adósleveledet, mondta neki, ülj le hamar és írj ötvenet. Aztán egy másiktól kérdezte: hát te mennyivel tartozol? Száz mérő búzával, volt a válasz. Vedd elő adósleveledet, mondta neki, és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, mert okosan cselekedett. Bizony a világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál. Én is azt mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba. Aki kicsiben hű, az hű a nagyban is; aki pedig hűtlen a kicsiben, a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban hűek nem voltatok, ki bízza rátok azt, ami igazi érték? S ha a máséban hűek nem voltatok, ki fogja odaadni nektek azt, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket s a másikat szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
A farizeusok képmutatása.
Hallották mindezt a kapzsi farizeusok és kicsúfolták. Ő azonban kijelentette: „Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami az emberek előtt kiváló, Isten előtt utálatos. A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Attól kezdve Isten országának örömhíre terjed, és senki se jut be abba erőfeszítés nélkül. Ég és föld könnyebben múlnak el, mint hogy egy pont is elvesszen a törvényből. Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.
A dúsgazdag és a koldus Lázár.
Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött és dúsan lakmározott mindennap. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele. Szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehulló morzsákból is (de senki sem adott neki). Csak a kutyák jöttek és nyalogatták sebeit. Történt, hogy meghalt a koldus és az angyalok Ábrahám ölébe vitték. Meghalt a gazdag is és eltemették. Mikor a pokolban, kínjai között, föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a kebelén Lázárt. Atyám, Ábrahám, kiáltotta, könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban. Fiam, felelte Ábrahám, jusson eszedbe, hogy neked jó dolgod volt az életben, Lázárnak pedig rossz. Ő tehát most itt vigasztalódik, te meg gyötrődöl. Különben is köztünk és köztetek áthághatatlan mélység tátong, úgy, hogy aki innen át akarna menni hozzátok, ne tudjon, sem az, aki odaát van, ide át ne jöhessen. Akkor legalább arra kérlek, atyám, kiáltotta újra, küldd el őt atyai házamba. Van még öt testvérem, figyelmeztesse őket, hogy ne jussanak ők is e gyötrelem helyére. Ábrahám megjegyezte: van Mózesük és prófétáik, hallgassanak rájuk. Ám az erősködött: nem teszik, atyám, Ábrahám. De ha a holtak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor, ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni.”
Intelmek a tanítványokhoz.
17 Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő, de jaj a botránkoztatónak! Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák, mintsem hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki. Ha napjában hétszer vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád és azt mondja: sajnálom, bocsáss meg neki.” Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedni fog nektek.
Hasonlat a szolgáról.
Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezőről: gyere ide tüstént, és ülj le! Nem azt mondja-e inkább: készíts vacsorát! Gyürkőzz neki és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz-ihatsz magad is. Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolnám.) Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.”
A tíz leprás.
Amint Jeruzsálem felé tartott, átment Szamaria és Galilea határvidékén. Mikor betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje. Megálltak és már messziről kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk.” Rájuk tekintett és így szólt: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak.” Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult. Hangos szóval áldotta Istent és lába elé borulva hálálkodott. Ez szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Azzal hozzáfordult: „Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged.”
Isten országának eljövetele.
A farizeusok megkérdezték tőle, mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: nézd, itt van vagy amott. Isten országa köztetek van.” Aztán tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni. Mondják majd nektek: nézzétek, itt van vagy amott! Oda ne menjetek és ne kövessétek. Mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig villan, így jön el az Emberfia is azon a napon. Előbb azonban sokat kell szenvednie és megvetésben kell részesülnie e nemzedéktől. Mint ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is: ettek-ittak, házasodtak és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is: ettek-ittak, adtak-vettek, ültettek és építettek. De azon a napon, amikor Lót elhagyta Szodomát, tüzes kénkő esett az égből és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon, amikor az Emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn van, és holmija a házban, le ne jöjjön, hogy elvigye. Aki a mezőn van, ne térjen vissza. Gondoljatok Lót feleségére! Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt az életre. Mondom nektek: azon az éjjelen ketten lesznek egy ágyban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt fog őrölni, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn, egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” „Hol, Uram?” – kérdezték. „Ahol hulla van, felelte, oda gyűlnek a keselyűk.”
Példabeszéd az igazságtalan bíróról.
18 Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. „Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: noha Istent nem félem, embertől nem tartok, mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot szolgáltatok neki, hogy végül is vissza ne térjen és meg ne verjen.” Aztán hozzáfűzte az Úr: „Hallottátok, mit mondott az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?”
A farizeus és a vámos.
Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte: „Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos. A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is. Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, csak mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz. Mondom nektek: ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”
Jézus és a gyermekek.
Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították őket. Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda.”
A gazdag ifjú.
Egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak?” – kérdezte Jézus. „Senki sem jó, csak egyedül Isten. Ismered a parancsokat: ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld.” Ő kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.” Ennek hallatára Jézus így felelt: „Valami még hiányzik neked. Add el amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem.” E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
A gazdagság veszélyei.
Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.” Hallgatói erre megkérdezték: „Akkor hát ki üdvözülhet?” Ő kijelentette: „Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges.”
Az önkéntes szegénység jutalma.
Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért,
Jézus működése Júdeában és Jeruzsálemben.
Jézus Jeruzsálemhez közeledik.
anélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet.”
Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.
Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik. Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad.” Ők azonban mit sem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani.
A jerikói vak.
Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen. Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz tőlem?” „Uram, kérte, hogy lássak.” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent.

Minden fejezet...
1 0