15
Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt.
(Mát 9,10.11; Márk 2,15.16)
És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik.
(Luk 7,39)
Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
(1Thess 5,5.6)
Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
(Mát 18,12-14;Luk 19,10)
És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
(Luk,15 31.)
És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala.
(1Pét 2,25)
Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.
(Mát 26,3-5; Ján 11,47-50)
Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja?
(Ján 11,27)
És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala!
(Mát 26,14.15; Márk 14,10)
Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.
(Luk 4,14)
Monda pedig: Egy embernek vala két fia;
(2Sám 1,16)
És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont.
(2Móz 12,6)
Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
(Mát 26,17-20; Márk 14,12-17)
Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
(Luk 3,13)
Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
(Luk 8,18; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25)
És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
(Márk 10,32)
Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened.
(Márk 16,19; Luk 24,51; Csel 1,9)
És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
(Mát 27,1.2; Márk 11,1.2; Ján 12,1)
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
(Luk 2,25;Luk 13,11)
És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam!
(Luk 22,13)
Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk.
(Márk 14,25)
Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni.
(2Kir 9,13; Ján 12,12-14)
Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot.
(Mát 16,16; Márk 8,29; Luk 9,20)
És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?
(Mát 26,21-23)
Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
(Zsolt 118,26)
Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt.
Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak.
(Józs 24,27)
Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot.
(Mát 20,25-27; Márk 10,42-44)
Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!
Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.
(Mát 20,28)
16
Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja.
(Luk 21,6.1Kir;9,7.8; Mik 3,12; Mát 24,2; Márk 13,2;Mát 23,37; Ján 1,11)
Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár.
(Mát 21,12; Márk 11,11)
Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek!
(Ésa 56,7; Jer 7,11)
Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.
(Márk 11,18; Ján 7,19)
És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?
Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent.
(Mát 21,23-27; Márk 11,27-33)
Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat.
(Csel 4,7-10)
És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.
(Eféz 5,8.1Thess;5,5)
Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.
(1Tim 6,18.19)
A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.
(Luk 19,16.17)
Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset?
(Mát 14,5)
És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek?
(Mát 26,36-46; Márk 14,32-42; Ján 18,1.2)
Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.
(Mát 6,24)
Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretők valának; és csúfolák őt.
(Ésa 5,1-7; Mát 21,33-46; Márk 12,1-12)
És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos.
(Luk 18,9;Zsolt 7,10)
A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig valának: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba.
(Mát 11,12.13;Malak 3,1)
Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből egy pontocskának elesni.
(Mát 5,18;1Pét 1,25.2Pét;3,10)
Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik.
(Mát 5,32;19,9; Márk 10,11.12)
Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván:
(Zsid 1,2)
És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.
(Luk 23,33; Zsid 13,12)
És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit.
(Luk 21,6.22-24; Mát 23,37.38;Mát 21,42)
Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték.
(Zsolt 118,22)
És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.
(Ésa 8,14.15)
És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.
(Márk 9,43.44; Ésa 66,24)
Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.
(Mát 22,15-22; Márk 12,13-17)
És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.
(Luk 19,45.47;Luk 18,31-33)
Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához;
(Mát 26,57.58)
Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak.
(Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27)
Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat.
(Ésa 8,20)
Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek!
(Róm 13,7)
Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad. 17
Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek.
(Mát 18,7)
Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
(Mát 18,6; Márk 9,42)
Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
(Mát 18,15-17)
És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki.
(Mát 18,22)
És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
(Mát 26,57-75; Márk 14,53-72; Ján 18,13-27;Ésa 50,6)
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
(Mát 17,20;21,21; Márk 11,23)
Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?
(Luk 9,16;10,19)
Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
(Mát 27,1.2)
Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.
(Fil 3,11.2Thess;1,5)
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
(1Kor 9,16)
És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.
(2Móz 3,6)
És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
(3Móz 13,2)
És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
(Luk,17 67.)
És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
(3Móz 14,2-32; Mát 8,4)
Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;
(Mát 22,42-45; Márk 12,35-37)
És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
(Zsolt 110,1)
Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?
Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
(Mát 23,5-7; Márk 12,38-39)
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el.
(Róm 14,7)
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
(Mát 23,14; Márk 12,40)
Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
(Márk 12,41-44)
És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
(Mát 23,24; Márk 13,21)
Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján.
(Mát 24,27.30)
De előbb sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtől.
(Luk 9,22;22,63.64;23,33;24,7; Mát 16,21;17,24;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33)
És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
(1Móz 6,5-7;7,7.1Pét;3,20)
Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
(Luk 19,43.44)
Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
(Luk,17 7. 8.)
De a mely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett:
(1Móz 19,23-25)
Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
(Mát 27,15)
Az nap, a ki a háztetőn lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra.
(Mát 24,37.38)
Emlékezzetek Lót feleségére!
(1Móz 19,26)
Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
(Luk 9,24; Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Ján 12,25)
Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
(Mát 24,40.41)
Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
(Luk 12,11; Mát 10,19.20; Márk 13,14)
Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
(2Móz 4,12; Csel 4,7.8)
És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda gyűlnek a saskeselyűk.
(Mát 24,28)
18
Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni;
(Róm 12,12.1Thess;5,17)
Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.
(Mát 10,22)
Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.
(Luk 3,31)
Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;
(Luk 19,43.44)
Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.
(Luk 19,43.44;21,23.24)
Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!
(Dán 9,16; Mát 24,15.21.22)
Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?
(Luk,18 14. 15.)
Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?
(Róm 11,25.26; Jel 11,2)
Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá:
(Péld 30,12.13)
Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
(Mát 23,5;Luk 5,30)
A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.
(Dán 7,13; Mát 24,30;25,31;26,64; Márk 13,26;14,62)
Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
(Luk,18 31.)
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
(Mát 24,32; Márk 13,28)
Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
(Mát 23,12.1Pét;5,5; Luk 14,16)
Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat.
(Mát 19,13-15; Márk 10,13)
De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.
Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.
(Mát 18,3; Márk 10,15)
És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
(Mát 19,16-20; Márk 10,17-31)
Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.
(Mát 24,42-44)
A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.
(2Móz 20,12-17)
Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.
(Ján 8,12)
Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.
(Mát 19,20-22)
Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.
(2Móz 12,2-20; Mát 26,1.2; Márk 14,1.2; Ján 11,55-57)
És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
(Márk 10,23-26)
Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
(Ján 11,27)
A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?
(Mát 26,14.15; Márk 14,10)
Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
(Jer 32,17)
És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!
(Mát 19,27-29)
Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
(Márk 10,29.30)
A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.
(Mát 26,17-20; Márk 14,12-17)
És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak.
(Luk 9,22;22,54.64;23,33.35; Dán 9,26; Ésa 53,2-12)
Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik;
(Luk 23,1;24,4-6)
És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.
(2Móz 35,2)
Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.
(Mát 28,1-10; Márk 16,1-10; Ján 20,1-18)
Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.
(Mát 20,29-34; Márk 10,46-52)
És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?
(Mát 26,20-30; Márk 14,17-26; Ján 13,21-26)
Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.
És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
(Márk 16,5.6)
A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
(Mát 17,22.23)
És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,
(Márk 14,25)
Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.
(1Kor 11,24.25)
És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.
(Luk 7,50;8,48;17,19; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52)
És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.
(Mát 26,21-23)