12
Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majdnem eltaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak tanítványaihoz:
– Óvakodjatok a farizeusok kovászától, a képmutatástól!
Nincsen olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, ami ki ne tudódnék. Ezért tehát amit sötétben mondtatok, azt világosban fogják hallani, és amit a belső szobákban fülbe súgva mondtatok, a háztetőkről fogják hirdetni.
Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azon túl nem árthatnak! Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen! Bizony, mondom nektek: tőle féljetek! Ugye két fillérért öt verebet adnak? Isten mégsem feledkezik meg közülük egyről sem. Sőt még a hajatok szála is mind meg van számlálva! Ne féljetek, értékesebbek vagytok sok verébnél!
Mondom nektek, aki elismer engem az emberek előtt, azt az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt megtagadják Isten angyalai előtt.
Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.
Amikor zsinagógákba, uralkodók és hatóság elé visznek benneteket, ne aggódjatok, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok! Ugyanis a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, hogy mit kell mondanotok.
Valaki a tömegből ezt mondta neki:
– Mester, mondd a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!
De ő így válaszolt:
– Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek?
Azután ezt mondta nekik:
– Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét nem a vagyona biztosítja!
Mondott nekik egy példázatot:
– Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. Ekkor így gondolkodott magában: „Mit tegyek? Nincsen hova betakarítanom a termésemet.” Majd így szólt: „A következőt fogom tenni: lebontom csűreimet, nagyobbakat építek, és oda takarítom be minden gabonámat és javamat. Aztán ezt mondom magamnak: »Sok javad van sok évre félretéve. Pihend ki magad, egyél, igyál, vigadozzál!«” Isten azonban így szólt hozzá: „Esztelen, még ez éjjel visszakérik életed. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten mértéke szerint gazdag.
Tanítványaihoz pedig így szólt:
– Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok! Az élet ugyanis több a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek a hollókat! Nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodással melyiktek tudja akár egy arasznyival is meghosszabbítani az életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek! Nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, ami ma van, de holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább benneteket, kicsinyhitűek! Ezért ne kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! Mert mindezeket a világ pogányai hajszolják. A ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Keressétek inkább az ő országát, és ráadásként ezeket is megkapjátok.
Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! Adjátok el vagyonotokat, és osszátok ki alamizsnaképpen! Szerezzetek magatoknak szét nem feslő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, s a moly sem teszi tönkre! Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is. Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva! Legyetek olyanok, mint azok, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki! Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál! Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezik is, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!
Kétségtelen, ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!
Péter ezt kérdezte:
– Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?
Az Úr így válaszolt:
– Ki tehát a hűséges és előrelátó sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel majd, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ebben a munkában talál! Bizony, mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli.
De ha az a szolga ezt mondja szívében: „Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, enni, inni és részegeskedni kezd; azon a napon jön majd meg annak a szolgának az ura, amelyiken nem várja, és abban az órában, amelyikben nem gondolja, és kettévágatja, s a hűtlenek sorsára juttatja.
Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem készült fel vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap. Amelyik viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Mindenkitől, akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! Egy keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, amíg ez végbe nem megy! Úgy gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem – mondom nektek –, hanem meghasonlást. Mert mostantól öten lesznek egy házban, de megosztva: három kettő ellen, és kettő három ellen. Az apa a fia ellen, és a fiú az apja ellen. Az anya a lánya ellen, és a lány az anyja ellen. Az anyós a menye ellen, és a meny az anyósa ellen.
Azután szólt a sokasághoz is:
– Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, itt a vihar, és úgy is lesz. Amikor pedig déli szél fúj, azt mondjátok, hőség jön, és úgy is lesz. Álnokok, a föld és az ég jelenségeit felismeritek. Miért nem vagytok képesek felismerni, hogy itt a sorsdöntő pillanat?
De miért nem ítélitek meg ti magatok, hogy mi a helyénvaló? Amikor ellenfeleddel a bíróságra mégy, még útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen! Mondom neked, nem jössz ki onnét addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.
13 Abban az időben jöttek néhányan, és hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. Így válaszolt nekik:
– Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ez történt velük? Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian hasonlóképpen vesztek el! Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloámnál rádőlt a torony, és megölte őket, vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian ugyanúgy vesztek el!
Azután ezt a példázatot mondta:
– Egy embernek volt a szőlőjében egy fügefája. Kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: „Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért élősködjék itt a földön?” De az így válaszolt neki: „Uram, hagyd meg még ebben az évben! Körülásom, és megtrágyázom, hátha jövőre terem; ha pedig nem, akkor vágasd ki!”
Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve a betegség lelke lakott. Görnyedten járt, és nem tudott teljesen felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odaszólt, és ezt mondta neki:
– Asszony, megszabadultál betegségedből!
Rátette a kezét, mire az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Istent. A zsinagógai elöljáró azonban méltatlankodott, hogy Jézus szombaton gyógyított, és így szólt a jelenlévőkhöz:
– Hat nap van, amikor dolgozni kell! Azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne szombaton!
Az Úr így válaszolt neki:
– Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki, hogy megitassa? Ezt az asszonyt, Ábrahám lányát, akit tizennyolc éve tartott megkötözve a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a béklyóból szombaton?
Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, viszont az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket véghezvitt.
Azután így szólt:
– Mihez hasonló Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amit fogott egy ember, és elvetett a kertjében. Az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az ég madarai fészket raktak az ágain.
Majd ismét szólt:
– Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amit fogott egy asszony, és belekevert három mérő lisztbe, míg végül az egész megkelt.
Jeruzsálembe tartva városról városra, faluról falura mindenütt tanított.
Egyszer valaki ezt kérdezte tőle:
– Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek? Erre ő így felelt nekik:
– Igyekezzetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor felkel a ház ura, és bezárja az ajtót, megálltok majd kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: „Uram, nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszol majd nektek: „Nem tudom, honnét valók vagytok.” Akkor kezditek majd mondani: „Veled ettünk, ittunk, s az utcáinkon tanítottál.” Erre majd ezt mondja nektek: „Mondom nektek, nem tudom, honnét valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!” Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és valamennyi prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnét. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. Íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek!
Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak:
– Menj, távozz innét, mert Heródes meg akar ölni!
– Menjetek – válaszolta –, mondjátok meg annak a rókának: „Íme, ma és holnap démonokat űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésem. Viszont ma, holnap és a következő napon tovább kell mennem, mert lehetetlen, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.” Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme, házatok elhagyatott lesz. S mondom nektek, nem láttok engem addig, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!
14 Amikor egyszer szombaton bement az egyik vezető farizeus házába étkezni, a farizeusok figyelték. Íme, egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól:
– Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?
De azok hallgattak. Megfogta a beteget, meggyógyította, és elküldte. S így szólt hozzájuk:
– Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre szombaton kútba esik, vajon nem húzza-e ki azonnal?
Erre nem tudtak mit felelni.
Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, mert észrevette, hogyan válogatják a fő helyeket:
– Ha valaki menyegzőre hív, ne ülj a fő helyre, mert lehet, hogy meghívott nálad rangosabb embert is! És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: „Engedd át neki a helyet!” –, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Ellenkezőleg, ha meghívnak, menj, ülj az utolsó helyre, hogy amikor jön, aki meghívott, így szóljon hozzád: „Barátom, ülj feljebb!” Akkor valamennyi asztaltársad előtt tisztelet övez. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatásban lesz része, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Ekkor azt mondta annak, aki meghívta:
– Ha ebédet vagy vacsorát adsz, ne barátaidat hívd meg, ne is testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat! Nehogy viszonzásul ők is meghívjanak, s ez legyen jutalmad! Ellenkezőleg, ha vendégséget rendezel, hívj meg szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat! Boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk, te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
Ezt hallva az egyik vendég így szólt hozzá:
– Boldog, aki Isten országának vendége!
Ő pedig ezt mondta neki:
– Egy ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: „Gyertek, mert már minden kész!” De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta neki: „Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, bocsáss meg!” A másik ezt mondta: „Öt iga ökröt vettem, megyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, bocsáss meg!” Egy másik ezt mondta: „Most nősültem, ezért nem tudok menni.” Amikor a szolga visszatért, mindezt jelentette urának. A ház ura haragra lobbant, és ezt mondta szolgájának: „Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!” A szolga aztán jelentette: „Uram, amit parancsoltál, megtörtént, de még van hely. Akkor az úr így szólt a szolgához: „Menj el az utakra és az ösvényekre, és kényszeríts mindenkit arra, hogy bejöjjön, hogy megteljék a házam! Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem ízleli meg a vacsorámat.”
Nagy tömeg ment vele. Megfordult, és így szólt hozzájuk:
– Ha valaki hozzám jön, de nálam fontosabbnak tartja apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit vagy a saját életét, nem lehet a tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.
Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, ugye előbb leül, és kiszámítja a költséget, vajon futja-e a befejezésig? Különben – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdi mindenki, aki látja: „Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” Vagy ha egy király hadba akar indulni egy másik király ellen, ugye előbb leül, s fontolóra veszi, vajon tízezer emberrel szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene? Amennyiben nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megtudakolja a békefeltételeket. Ugyanígy, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet a tanítványom.
Jó a só, de ha elveszti az ízét, mivel lehet neki visszaadni? Sem a földnek, sem a trágyának nem használ, tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
– Óvakodjatok a farizeusok kovászától, a képmutatástól!
Nincsen olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, ami ki ne tudódnék. Ezért tehát amit sötétben mondtatok, azt világosban fogják hallani, és amit a belső szobákban fülbe súgva mondtatok, a háztetőkről fogják hirdetni.
Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azon túl nem árthatnak! Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen! Bizony, mondom nektek: tőle féljetek! Ugye két fillérért öt verebet adnak? Isten mégsem feledkezik meg közülük egyről sem. Sőt még a hajatok szála is mind meg van számlálva! Ne féljetek, értékesebbek vagytok sok verébnél!
Mondom nektek, aki elismer engem az emberek előtt, azt az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt megtagadják Isten angyalai előtt.
Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.
Amikor zsinagógákba, uralkodók és hatóság elé visznek benneteket, ne aggódjatok, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok! Ugyanis a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, hogy mit kell mondanotok.
Valaki a tömegből ezt mondta neki:
– Mester, mondd a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!
De ő így válaszolt:
– Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá köztetek?
Azután ezt mondta nekik:
– Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét nem a vagyona biztosítja!
Mondott nekik egy példázatot:
– Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje. Ekkor így gondolkodott magában: „Mit tegyek? Nincsen hova betakarítanom a termésemet.” Majd így szólt: „A következőt fogom tenni: lebontom csűreimet, nagyobbakat építek, és oda takarítom be minden gabonámat és javamat. Aztán ezt mondom magamnak: »Sok javad van sok évre félretéve. Pihend ki magad, egyél, igyál, vigadozzál!«” Isten azonban így szólt hozzá: „Esztelen, még ez éjjel visszakérik életed. Kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten mértéke szerint gazdag.
Tanítványaihoz pedig így szólt:
– Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok! Az élet ugyanis több a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek a hollókat! Nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis táplálja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodással melyiktek tudja akár egy arasznyival is meghosszabbítani az életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek! Nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, ami ma van, de holnap a kemencébe vetik, Isten így öltözteti, mennyivel inkább benneteket, kicsinyhitűek! Ezért ne kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! Mert mindezeket a világ pogányai hajszolják. A ti Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Keressétek inkább az ő országát, és ráadásként ezeket is megkapjátok.
Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! Adjátok el vagyonotokat, és osszátok ki alamizsnaképpen! Szerezzetek magatoknak szét nem feslő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, s a moly sem teszi tönkre! Mert ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is. Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva! Legyetek olyanok, mint azok, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki! Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál! Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezik is, és virrasztva találja őket: boldogok azok a szolgák!
Kétségtelen, ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!
Péter ezt kérdezte:
– Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?
Az Úr így válaszolt:
– Ki tehát a hűséges és előrelátó sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel majd, hogy idejében kiadja élelmüket? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ebben a munkában talál! Bizony, mondom nektek, hogy egész vagyona fölé rendeli.
De ha az a szolga ezt mondja szívében: „Késik az én uram”, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, enni, inni és részegeskedni kezd; azon a napon jön majd meg annak a szolgának az ura, amelyiken nem várja, és abban az órában, amelyikben nem gondolja, és kettévágatja, s a hűtlenek sorsára juttatja.
Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem készült fel vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap. Amelyik viszont nem ismerte ura akaratát, és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat, az kevés verést kap. Mindenkitől, akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! Egy keresztséggel kell azonban még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, amíg ez végbe nem megy! Úgy gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem – mondom nektek –, hanem meghasonlást. Mert mostantól öten lesznek egy házban, de megosztva: három kettő ellen, és kettő három ellen. Az apa a fia ellen, és a fiú az apja ellen. Az anya a lánya ellen, és a lány az anyja ellen. Az anyós a menye ellen, és a meny az anyósa ellen.
Azután szólt a sokasághoz is:
– Amikor látjátok, hogy felhő támad nyugatról, mindjárt azt mondjátok, itt a vihar, és úgy is lesz. Amikor pedig déli szél fúj, azt mondjátok, hőség jön, és úgy is lesz. Álnokok, a föld és az ég jelenségeit felismeritek. Miért nem vagytok képesek felismerni, hogy itt a sorsdöntő pillanat?
De miért nem ítélitek meg ti magatok, hogy mi a helyénvaló? Amikor ellenfeleddel a bíróságra mégy, még útközben igyekezz megegyezni vele, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig tömlöcbe vessen! Mondom neked, nem jössz ki onnét addig, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.
13 Abban az időben jöttek néhányan, és hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette. Így válaszolt nekik:
– Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ez történt velük? Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian hasonlóképpen vesztek el! Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloámnál rádőlt a torony, és megölte őket, vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian ugyanúgy vesztek el!
Azután ezt a példázatot mondta:
– Egy embernek volt a szőlőjében egy fügefája. Kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: „Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért élősködjék itt a földön?” De az így válaszolt neki: „Uram, hagyd meg még ebben az évben! Körülásom, és megtrágyázom, hátha jövőre terem; ha pedig nem, akkor vágasd ki!”
Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton. Íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve a betegség lelke lakott. Görnyedten járt, és nem tudott teljesen felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odaszólt, és ezt mondta neki:
– Asszony, megszabadultál betegségedből!
Rátette a kezét, mire az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Istent. A zsinagógai elöljáró azonban méltatlankodott, hogy Jézus szombaton gyógyított, és így szólt a jelenlévőkhöz:
– Hat nap van, amikor dolgozni kell! Azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne szombaton!
Az Úr így válaszolt neki:
– Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki, hogy megitassa? Ezt az asszonyt, Ábrahám lányát, akit tizennyolc éve tartott megkötözve a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a béklyóból szombaton?
Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, viszont az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket véghezvitt.
Azután így szólt:
– Mihez hasonló Isten országa, mihez hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz, amit fogott egy ember, és elvetett a kertjében. Az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az ég madarai fészket raktak az ágain.
Majd ismét szólt:
– Mihez hasonlítsam Isten országát? Hasonló a kovászhoz, amit fogott egy asszony, és belekevert három mérő lisztbe, míg végül az egész megkelt.
Jeruzsálembe tartva városról városra, faluról falura mindenütt tanított.
Egyszer valaki ezt kérdezte tőle:
– Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek? Erre ő így felelt nekik:
– Igyekezzetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor felkel a ház ura, és bezárja az ajtót, megálltok majd kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: „Uram, nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszol majd nektek: „Nem tudom, honnét valók vagytok.” Akkor kezditek majd mondani: „Veled ettünk, ittunk, s az utcáinkon tanítottál.” Erre majd ezt mondja nektek: „Mondom nektek, nem tudom, honnét valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!” Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és valamennyi prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnét. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. Íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek!
Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak:
– Menj, távozz innét, mert Heródes meg akar ölni!
– Menjetek – válaszolta –, mondjátok meg annak a rókának: „Íme, ma és holnap démonokat űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésem. Viszont ma, holnap és a következő napon tovább kell mennem, mert lehetetlen, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.” Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! Íme, házatok elhagyatott lesz. S mondom nektek, nem láttok engem addig, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!
14 Amikor egyszer szombaton bement az egyik vezető farizeus házába étkezni, a farizeusok figyelték. Íme, egy vízkóros ember került elébe. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól:
– Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?
De azok hallgattak. Megfogta a beteget, meggyógyította, és elküldte. S így szólt hozzájuk:
– Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre szombaton kútba esik, vajon nem húzza-e ki azonnal?
Erre nem tudtak mit felelni.
Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, mert észrevette, hogyan válogatják a fő helyeket:
– Ha valaki menyegzőre hív, ne ülj a fő helyre, mert lehet, hogy meghívott nálad rangosabb embert is! És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: „Engedd át neki a helyet!” –, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Ellenkezőleg, ha meghívnak, menj, ülj az utolsó helyre, hogy amikor jön, aki meghívott, így szóljon hozzád: „Barátom, ülj feljebb!” Akkor valamennyi asztaltársad előtt tisztelet övez. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatásban lesz része, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
Ekkor azt mondta annak, aki meghívta:
– Ha ebédet vagy vacsorát adsz, ne barátaidat hívd meg, ne is testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat! Nehogy viszonzásul ők is meghívjanak, s ez legyen jutalmad! Ellenkezőleg, ha vendégséget rendezel, hívj meg szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat! Boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk, te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
Ezt hallva az egyik vendég így szólt hozzá:
– Boldog, aki Isten országának vendége!
Ő pedig ezt mondta neki:
– Egy ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott. A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: „Gyertek, mert már minden kész!” De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta neki: „Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, bocsáss meg!” A másik ezt mondta: „Öt iga ökröt vettem, megyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, bocsáss meg!” Egy másik ezt mondta: „Most nősültem, ezért nem tudok menni.” Amikor a szolga visszatért, mindezt jelentette urának. A ház ura haragra lobbant, és ezt mondta szolgájának: „Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!” A szolga aztán jelentette: „Uram, amit parancsoltál, megtörtént, de még van hely. Akkor az úr így szólt a szolgához: „Menj el az utakra és az ösvényekre, és kényszeríts mindenkit arra, hogy bejöjjön, hogy megteljék a házam! Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem ízleli meg a vacsorámat.”
Nagy tömeg ment vele. Megfordult, és így szólt hozzájuk:
– Ha valaki hozzám jön, de nálam fontosabbnak tartja apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit vagy a saját életét, nem lehet a tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.
Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, ugye előbb leül, és kiszámítja a költséget, vajon futja-e a befejezésig? Különben – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdi mindenki, aki látja: „Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” Vagy ha egy király hadba akar indulni egy másik király ellen, ugye előbb leül, s fontolóra veszi, vajon tízezer emberrel szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene? Amennyiben nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megtudakolja a békefeltételeket. Ugyanígy, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet a tanítványom.
Jó a só, de ha elveszti az ízét, mivel lehet neki visszaadni? Sem a földnek, sem a trágyának nem használ, tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!