12
Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás;
(Mát 16,6.12; Márk 8,15;Mát 23,5)
Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.
(Luk 8,17; Préd 12,16; Mát 10,26; Márk 4,22)
Annakokáért a mit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és a mit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.
(Luk 6,14; Luk 7,16;24,19)
Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.
(Ján 15,12;Mát 10,28)
De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, a ki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.
Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve.
(Mát 10,29.30)
De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.
Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt;
(Mát 10,32.33)
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.
(Luk 9,26; Márk 8,38)
És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik.
(Mát 12,31.32; Márk 3,29)
Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, mimódon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;
(Mát 10,18-20; Csel 4,7.8)
Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.
Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy oszsza meg velem az örökséget.
(Mát 25,12; Márk 13,34)
Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá?
Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete.
(1Tim 6,6-11)
És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje.
(1Tim 6,18.19)
Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet.
(Luk 19,16.17)
És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat.
(1Kor 4,2)
És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!
(Zsolt 49,7.12.13)
Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek?
(Zsolt 39,7)
Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.
(1Tim 6,18.19; Jel 3,17.18)
Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek.
(Zsolt 55,23; Mát 6,25-33)
Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet.
(Mát 11,12.13;Malak 3,1)
Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál?
(Jób 39,3; Zsolt 147,9)
Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?
(Mát 6,27)
Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől?
Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.
(Luk 8,18; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25)
Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!
(Mát 13,57; Márk 6,4; Luk 4,24)
Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek.
(Mát 6,31-34; Jak 1,5-7)
Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.
(Luk 1,2-11)
Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek.
(Mát 6,33;1Tim 4,8)
Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.
(Luk 22,28-30; Jel 3,21)
Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, a hol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti.
(Mát 6,20;19,21;Csel 2,45)
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
(Mát 6,21)
Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva;
(Eféz 6,14)
Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, a kik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki.
(Mát 24,44.46.47)
Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik.
(Ján 13,4;Mát 24,46.47)
És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák!
Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön.
(Mát 24,43)
Ti is azért legyetek készek: mert a mely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia.
(Mát 24,44;25,13; Márk 13,33.1Thess;5,2)
Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is?
(Mát 18,15-17)
Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében?
(Mát 24,45-47)
Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!
Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt.
(Mát 17,20;21,21; Márk 11,23)
Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni:
(Luk 21,6.1Kir;9,7.8; Mik 3,12; Mát 24,2; Márk 13,2;Mát 23,37; Ján 1,11)
Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.
(Mát 24,51;25,41.46)
És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
(Jak 4,17)
A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle.
(Róm 2,12)
Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett?
(Mát 10,34-39)
De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik.
(Mát 20,22; Márk 10,38;Luk 22,43.44; Mát 26,37.38)
Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást.
(Mát 10,34.35)
Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, a kik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen.
(3Móz 14,2-32; Mát 8,4)
Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.
(Mik 7,6; Mát 10,21)
Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz.
(Mát 16,2.3)
És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz.
(Mát 14,5)
Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni?
(Dán 9,25; Malak 3,1)
És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?
(Luk,12 30.;Luk 8,38)
Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöczbe ne vessen téged.
(Mát 5,25.26)
Mondom néked, hogy nem jősz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig.
(Márk 12,2)
13
Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.
(Mát 24,31-37)
És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?
(Mát 23,24; Márk 13,21)
Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.
(Mát 24,27.30)
Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél?
(Luk 9,22;22,63.64;23,33;24,7; Mát 16,21;17,24;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33)
Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek.
(Luk 19,42-44; Mát 3,8-10)
És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
(Luk 21,6.22-24; Mát 23,37.38;Mát 21,42)
És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
(Zsolt 118,22)
Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
(1Móz 19,23-25)
És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
(Luk,13 19.;Luk 6,38)
Tanít vala pedig szombatnapon egy zsinagógában.
(Mát 24,37.38)
És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.
(1Móz 19,26)
És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből!
(Luk 9,24; Mát 10,39;16,25; Márk 8,35; Ján 12,25)
És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.
(Mát 24,40.41)
Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.
Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni?
(Mát 12,11)
Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon?
(Mát 24,28)
És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, a melyek ő általa lettek.
(Luk,13 12. 13.)
Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?
(Márk 4,30)
Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.
(Mát 13,31.32; Márk 4,31)
És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
(Luk,13 18.)
Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
(Mát 13,33)
És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve.
(Mát 9,35; Márk 6,6)
Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik:
(Luk 12,43; Róm 2,29)
Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.
(Mát 7,13.14;Mát 5,22-48;10,37-39)
Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti;
(Mát 25,10-12;Mát 7,21;25,42.43)
Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál;
(Mát 7,22.23)
De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!
(2Móz 3,6)
Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.
(Mát 8,11.12; Ésa 65,13)
És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek.
(Róm 15,14.18.19.24)
És ímé vannak utolsók, a kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.
(Mát 19,30)
Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.
(Mát 19,13-15; Márk 10,13)
És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem.
(Luk 18,31-33)
Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
(Mát 18,3; Márk 10,15)
Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok!
(Luk 19,42-44; Mát 23,37.38;Ján 11,47-53; Luk 19,47)
Ímé pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!
(Mik 3,12; Luk 19,43.44;Luk 19,38; Mát 23,38.39)
14
És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána.
(2Móz 20,12-17)
És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte.
(Mát 23,14; Márk 12,40)
És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani?
(Mát 12,10)
Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá.
És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon?
(Mát 12,11)
És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre.
És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
(Mát 24,1-42; Márk 13,1-37)
Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
(Péld 25,6.7)
És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
(Mát 19,27-29)
Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek.
(Márk 10,29.30)
Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.
(Luk 18,14; Jób 22,29; Máté 23,12)
Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked.
(Luk 6,33)
Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat:
(Máté 25,34-36.40)
És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.
(Luk 12,11)
Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.
Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva;
(Mát 22,2-10; Jel 19,7-9; Péld 9,2-5)
És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész!
(Mát 15,24;10,5.6; Csel 13,46)
És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!
(Mik 7,5-7;Csel 7,59;12,2)
És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!
(Mát 10,30)
A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.
(Mát 10,22)
Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.
(Mát 12,38;16,1; Márk 8,11; Luk 11,29.1Kor;1,22)
És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely.
(Luk 19,43.44)
Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
(Luk 7,50;8,48;17,19; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52)
Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.
(4Móz 13,3.26.32.34;14,1.4.21.23;Luk,14 17.)
Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:
(Józs 6,2.20.26.1Kir;16,34)
Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
(Mát 10,37.38)
És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.
(Luk 9,23; Mát 10,38; Márk 8,34)
Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?
Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja,
(Ján 10,3)
Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!
(Luk,14 31.)
Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött?
(Mát 24,32; Márk 13,28)
Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket.
Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.
(Mát 13,55; Márk 6,3; Luk 4,22)
Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg?
(Mát 5,13; Márk 9,50)
Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.
(Mát 11,15)