1
Mivel már sokan vállalkoztak arra, hogy elbeszéljék a körünkben beteljesedett eseményeket
aszerint, ahogy ránk hagyományozták azok, akik kezdettől fogva szemtanúik voltak, és az ige szolgái lettek,
számomra is helyénvalónak látszott, hogy – miután elejétől fogva mindent figyelmesen nyomon követtem – minden részletre kiterjedően és sorrendben megírjam neked, nagyra becsült Teofil,
hogy azokra a dolgokra vonatkozóan, amelyekről tanítást kaptál, megismerd a teljes bizonyosságot.
Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, aki Abija papi rendjéhez tartozott; felesége pedig Áron leszármazottja volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korban voltak.
Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr szentélyébe, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat idején a nép egész sokasága odakint imádkozott. Ekkor megjelent neki az Úrnak egy angyala, és megállt a tömjénáldozati oltár mellett jobb felől. Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem fogta el. De az angyal így szólt hozzá:
– Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örülni és ujjongani fogsz, és sokan örvendenek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt. Bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva Szentlélek tölti el. Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. Őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, az engedetleneket pedig az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.
Zakariás így szólt az angyalhoz:
– Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú.
Az angyal így válaszolt:
– Én Gábriel vagyok, aki Isten színe előtt áll. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De íme, mivel nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni, megnémulsz, és egészen addig nem tudsz majd megszólalni, amíg mindezek be nem következnek.
A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy ilyen sokáig időz a szentélyben. Amikor kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből megértették, hogy látomása volt a szentélyben. Ő pedig csak a kezével jelzett nekik, de néma maradt. Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. E napok után felesége, Erzsébet fogant, de öt hónapig titkolta, mondván: „Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.” A hatodik hónapban elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki egy Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve. Az angyal belépett, és így szólt hozzá:
– Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!
Ezekre a szavakra Mária megdöbbent, és azt fontolgatta, vajon mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal így folytatta:
– Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak nevezel. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának hívják majd. Az Úristen neki adja majd atyjának, Dávidnak a trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz vége.
Mária erre ezt mondta az angyalnak:
– Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?
Az angyal így válaszolt neki:
– Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendő szent lesz, és Isten Fiának hívják majd. Íme, rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van. Ő, akit meddőnek tartottak. Istennek ugyanis semmi sem lehetetlen.
Mária így szólt:
– Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!
Ekkor eltávozott tőle az angyal. Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmoccant a magzat a méhében. Erzsébet eltelt Szentlélekkel, és hangos szóval így kiáltott:
– Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amint meghallottam köszöntésed hangját, ujjongva moccant meg méhemben a magzat. Boldog, aki hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.
Mária pedig ezt mondta:
Szívem magasztalja az Urat,
és lelkem ujjong Isten, az én Szabadítóm előtt,
mert rátekintett szolgálója megalázottságára.
Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas.
Szent az ő neve,
és irgalma nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
Megmutatta karjának erejét,
szétszórta a szívükben gőgösöket.
A hatalmasokat ledöntötte trónjukról,
és a megalázottakat felemelte.
Az éhezőket ellátta javakkal,
és üres kézzel küldte el a bővelkedőket.
Felkarolta szolgáját, Izraelt
megemlékezvén irgalmáról,
amint megígérte atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre.
Mária vele maradt mintegy három hónapig, aztán visszatért otthonába.
Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Szomszédai és rokonai meghallották, milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja után Zakariásnak akarták nevezni. Anyja azonban így szólt:
– Nem, hanem János lesz a neve.
Mire ezt mondták neki:
– Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnak.
Intettek hát az apjának, hogy minek akarja nevezni. Ő táblát kért, és ráírta: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. Abban a pillanatban megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta Istent. Félelem szállta meg a környék lakóit, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. Akik hallottak róla, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.
Apja, Zakariás, eltelt Szentlélekkel, és így prófétált:
Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta népét, és megszabadította.
69Nyilvánvalóvá tette szabadítását szolgájának, Dávidnak házában,
ahogy megígérte szent prófétái által régen:
szabadulást ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
hogy irgalmas lesz atyáinkhoz,
és megemlékezik szent szövetségéről,
az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak tett.
Megadja nekünk, hogy ellenségeink kezéből megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt
szentségben és igazságban
színe előtt életünk minden napján.
Téged pedig, gyermek, a Magasságos
prófétájának neveznek majd.
Az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,
hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére
bűneik bocsánata által.
Istenünk könyörülő irgalma folytán
meglátogat minket a magasságból felkelő Nap,
hogy világosság legyen azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak;
hogy lábunkat a békesség útján vezesse.
A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izraelben.
2 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: tartsanak népszámlálást az egész birodalomban.
Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíria helytartója Quirinius volt. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. József is felment a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek neveznek – ugyanis Dávid házából és nemzetségéből való volt –, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki gyermeket várt.
Történt pedig, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. Az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal azonban ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, ami az egész nép öröme lesz. Ma Üdvözítő született néktek Dávid városában: az Úr Krisztus. Ez lesz számotokra a jel: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” Hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, és így dicsérték Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret.”
Mikor eltávoztak tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről hírt adott nekünk az Úr!”
Sietve elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Amikor meglátták, elmondták, amit erről a gyermekről mondtak nekik. Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok elbeszéltek. Mária őrizte szívében ezeket a dolgokat, és kereste értelmüket. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy előre hírül vitték nekik.
Amikor eltelt nyolc nap, és körül kellett metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
Amikor leteltek a tisztulásuknak Mózes Törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak – amint meg van írva az Úr Törvényében: minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve –, és hogy áldozatot mutassanak be az Úr Törvényének előírása szerint: egy pár gerlicét vagy két fiatal galambot.
Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és istenfélő ember volt, várta Izrael vigasztalását, és Szentlélek volt rajta. Azt a kinyilatkoztatást kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a Templomba ment, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a Törvény előírásainak, karjába vette, és így áldotta Istent:
Most elbocsátod, Uram,
szolgádat szavad szerint békességben,
mert meglátta szemem üdvösséged,
amit minden nép szeme láttára megvalósítottál:
a fényt, ami a pogányoknak kinyilatkoztatás,
és népednek, Izraelnek dicsőség.
Apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott, Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak bukására vagy felemelkedésére rendeltetett Izraelben: jelül, amelynek ellene mondanak. A te lelkedet is kard járja majd át. Így lesz nyilvánvalóvá sok szív szándéka.”
Volt egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon idős volt. Hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegy volt. Nem hagyta el a Templomot. Böjttel és imával teljesített szolgálatot éjjel-nappal. Abban az órában ő is odajött, hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem szabadulását.
Miután mindent elvégeztek az Úr Törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el, és Isten kegyelme volt rajta.
Szülei minden évben fel szoktak menni Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek az ünnepi szokás szerint. Az ünnep elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, szülei azonban nem vették észre. Azt gondolták ugyanis, hogy útitársaik között van. Elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. Mivel nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, és ott tovább keresték. Három nappal később találtak rá a Templomban. Rabbik körében ült, hallgatta és kérdezgette őket. Aki csak hallotta, csodálkozott értelmén és válaszain. Amikor szülei meglátták, elcsodálkoztak. Anyja így szólt hozzá:
– Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk.
Mire ő így válaszolt:
– Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyámnál kell lennem?
Ők azonban nem értették, amit mondott nekik. Lement velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Mindezeket a szavakat anyja őrizgette a szívében. Jézus pedig növekedett. Gyarapodott bölcsességben. Isten és az emberek örömüket találták benne.
3 Tiberius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszaniasz volt; Annás és Kaifás főpapok idején Isten szólt Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Ő elindult, és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében:
Egy kiáltó hangja a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!
Minden hasadék töltessék fel, minden hegy és halom tűnjön el! A kanyargós út legyen egyenes, a göröngyös sima!
Akkor majd minden halandó meglátja az Istentől jövő üdvösséget.
A tömegnek, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje őket, ezt mondta:
– Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett benneteket, hogy meneküljetek a közeledő harag elől?
Teremjetek a megtéréshez méltó gyümölcsöt, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: „A mi atyánk Ábrahám!” Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén. Minden fát, ami nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.
A tömeg megkérdezte tőle:
– Akkor hát mit tegyünk?
Így válaszolt nekik:
– Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs; és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék!
Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték:
– Mester, mit tegyünk?
Nekik ezt mondta:
– Csak annyit hajtsatok be, amennyi meg van szabva!
Megkérdezték tőle a katonák is:
– És mi mit tegyünk? Nekik ezt mondta:
– Senkit se félemlítsetek meg vagy vádoljatok hamisan, és elégedjetek meg a zsoldotokkal!
Mivel az emberek tele voltak várakozással, és szívükben egyre azt fontolgatták Jánosról, vajon nem ő-e a Messiás, János ezt mondta mindenkinek:
– Én vízzel keresztellek benneteket. De eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruja szíját megoldjam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. Kezében szórólapát lesz, hogy megtisztítsa szérűjét, és a gabonát csűrébe gyűjtse. A polyvát pedig olthatatlan tűzzel égeti majd el.
Sok másra is buzdítva őket hirdette a népnek az örömhírt. Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet a testvére felesége, Heródiás miatt, és minden gonosz tette miatt, Heródes mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe záratta Jánost.
Történt pedig, hogy az egész nép megkeresztelkedése során Jézus is megkeresztelkedett. Ezután miközben imádkozott, megnyílt az ég, s mint egy galamb leszállt rá a Szentlélek, és hang hallatszott a mennyből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”
Jézus mintegy harmincesztendős volt, amikor megkezdte működését. Köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié; ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé, ez Mattatiásé, ez Ámoszé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié, ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé; ez Jóhanané, ez Részáé, ez Zerubbábelé, ez Szealtielé, ez Nérié, ez Melkié, ez Addié, ez Kószamé, ez Elmadamé, ez Éré; ez Jézusé, ez Eliezeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié, ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljakimé; ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé, ez Jesszéé, ez Óbedé, ez Bóászé, ez Szalmoné, ez Nahszóné, ez Aminadabé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszromé, ez Fáreszé, ez Júdáé; ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nachóré, ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Szelahé, ez Kenáné, ez Arpahsádé, ez Szemé, ez Nóéé, ez Lámeké; ez Metusaelé, ez Hénoché, ez Járedé, ez Mahalaleelé, ez Kenané, ez Enosé, ez Szeté, ez Ádámé; ez pedig Istené.
4 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vezette. Negyven napon át kísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de azután elfogta az éhség. Az ördög így szólt hozzá:
– Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré!
Jézus így válaszolt neki:
– Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember.
Ezután egy magas hegyre vezette, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát, és ezt mondta neki az ördög:
– Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adták, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tiéd lesz mindez.
Jézus így válaszolt neki:
– Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a Templom legmagasabb pontjára állította, és ezt mondta neki:
– Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Meg van írva ugyanis: Angyalainak megparancsolja, hogy őrizzenek téged; és tenyerükön hordoznak, hogy kőbe ne üsd a lábad.
Jézus így válaszolt neki:
– Megmondták: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!
Amikor az ördög minden kísértéssel végzett, bizonyos időre eltávozott tőle.
Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított zsinagógáikban, és mindenki részéről tisztelet övezte.
Elment Názáretbe, ahol nevelkedett. Szombaton szokása szerint elment a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Izajás próféta könyvét adták neki. Szétnyitotta a tekercset, s rátalált arra a helyre, ahol ez áll: Az Úr Lelke rajtam, mert felkent engem, hogy örömhírt hirdessek a szegényeknek. Azért küldött, hogy a foglyoknak szabadulást, a vakoknak szemük megnyílását hirdessem; hogy a meggyötörteket szabadon bocsássam, és hirdessem az Úrtól jövő kedvező idő elérkeztét.
Összegöngyölítette a könyvtekercset, odaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ekkor így kezdte beszédét:
– Ma fületek hallatára teljesedett be ez az írás.
Mindnyájan helyeseltek, és csodálkoztak az ajkáról fakadó szavak erején, és azt kérdezgették:
– Nemde József fia ez?
Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Biztosan ezt a mondást idézitek rám: „Orvos, gyógyítsd meg magad!” Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kafarnaumban, tedd meg itt is, a saját városodban!
Majd így folytatta:
– Bizony, mondom nektek, egyetlen prófétát sem fogadnak szívesen a saját városában. Bizony igaz, sok özvegyasszony élt Izraelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész országban, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Száreptába egy özvegyasszonyhoz. Sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Naamán.
Ennek hallatán mindenki haragra gerjedt a zsinagógában. Felkeltek, kiűzték a városból, és elvitték annak a hegynek a peremére, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombatonként tanította őket. Álmélkodtak tanításán, mert szavának ereje volt.
A zsinagógában volt egy tisztátalan, démoni lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott:
– Jaj, mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!
Jézus azonban ráparancsolt:
– Némulj el, és menj ki belőle!
Erre a démon odavetette az embert közéjük, és kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és ezt mondogatták egymásnak: „Miféle beszéd ez?! Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok menekülnek!”
Elterjedt a híre mindenütt a környéken.
A zsinagógából jövet elment Simon házába. Simon anyósát magas láz gyötörte. Kérték, tegyen valamit érte. Ő fölébe hajolt, ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta. Azonnal felkelt, és szolgált nekik.
Napnyugtakor mindenki hozzá vitte a különféle bajokban szenvedő betegét. Ő mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. Démonok is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Messiás.
Napkeltekor eltávozott, és elment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste. Odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Ő azonban ezt mondta nekik: „A többi városban is hirdetnem kell Isten országának örömhírét, mert ezért küldtek.”
És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.
Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, aki Abija papi rendjéhez tartozott; felesége pedig Áron leszármazottja volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. Gyermekük azonban nem volt, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korban voltak.
Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr szentélyébe, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat idején a nép egész sokasága odakint imádkozott. Ekkor megjelent neki az Úrnak egy angyala, és megállt a tömjénáldozati oltár mellett jobb felől. Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem fogta el. De az angyal így szólt hozzá:
– Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örülni és ujjongani fogsz, és sokan örvendenek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt. Bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva Szentlélek tölti el. Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. Őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, az engedetleneket pedig az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.
Zakariás így szólt az angyalhoz:
– Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott korú.
Az angyal így válaszolt:
– Én Gábriel vagyok, aki Isten színe előtt áll. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De íme, mivel nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni, megnémulsz, és egészen addig nem tudsz majd megszólalni, amíg mindezek be nem következnek.
A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy ilyen sokáig időz a szentélyben. Amikor kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből megértették, hogy látomása volt a szentélyben. Ő pedig csak a kezével jelzett nekik, de néma maradt. Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. E napok után felesége, Erzsébet fogant, de öt hónapig titkolta, mondván: „Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.” A hatodik hónapban elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki egy Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve. Az angyal belépett, és így szólt hozzá:
– Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!
Ezekre a szavakra Mária megdöbbent, és azt fontolgatta, vajon mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal így folytatta:
– Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz, és fiút szülsz, akit majd Jézusnak nevezel. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának hívják majd. Az Úristen neki adja majd atyjának, Dávidnak a trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz vége.
Mária erre ezt mondta az angyalnak:
– Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?
Az angyal így válaszolt neki:
– Szentlélek száll rád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendő szent lesz, és Isten Fiának hívják majd. Íme, rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van. Ő, akit meddőnek tartottak. Istennek ugyanis semmi sem lehetetlen.
Mária így szólt:
– Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!
Ekkor eltávozott tőle az angyal. Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmoccant a magzat a méhében. Erzsébet eltelt Szentlélekkel, és hangos szóval így kiáltott:
– Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amint meghallottam köszöntésed hangját, ujjongva moccant meg méhemben a magzat. Boldog, aki hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.
Mária pedig ezt mondta:
Szívem magasztalja az Urat,
és lelkem ujjong Isten, az én Szabadítóm előtt,
mert rátekintett szolgálója megalázottságára.
Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas.
Szent az ő neve,
és irgalma nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
Megmutatta karjának erejét,
szétszórta a szívükben gőgösöket.
A hatalmasokat ledöntötte trónjukról,
és a megalázottakat felemelte.
Az éhezőket ellátta javakkal,
és üres kézzel küldte el a bővelkedőket.
Felkarolta szolgáját, Izraelt
megemlékezvén irgalmáról,
amint megígérte atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre.
Mária vele maradt mintegy három hónapig, aztán visszatért otthonába.
Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Szomszédai és rokonai meghallották, milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja után Zakariásnak akarták nevezni. Anyja azonban így szólt:
– Nem, hanem János lesz a neve.
Mire ezt mondták neki:
– Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnak.
Intettek hát az apjának, hogy minek akarja nevezni. Ő táblát kért, és ráírta: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. Abban a pillanatban megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta Istent. Félelem szállta meg a környék lakóit, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. Akik hallottak róla, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.
Apja, Zakariás, eltelt Szentlélekkel, és így prófétált:
Áldott az Úr, Izrael Istene,
mert meglátogatta népét, és megszabadította.
69Nyilvánvalóvá tette szabadítását szolgájának, Dávidnak házában,
ahogy megígérte szent prófétái által régen:
szabadulást ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
hogy irgalmas lesz atyáinkhoz,
és megemlékezik szent szövetségéről,
az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak tett.
Megadja nekünk, hogy ellenségeink kezéből megszabadulva
félelem nélkül szolgáljuk őt
szentségben és igazságban
színe előtt életünk minden napján.
Téged pedig, gyermek, a Magasságos
prófétájának neveznek majd.
Az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,
hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére
bűneik bocsánata által.
Istenünk könyörülő irgalma folytán
meglátogat minket a magasságból felkelő Nap,
hogy világosság legyen azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak;
hogy lábunkat a békesség útján vezesse.
A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izraelben.
2 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: tartsanak népszámlálást az egész birodalomban.
Ez az első népszámlálás akkor történt, amikor Szíria helytartója Quirinius volt. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. József is felment a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek neveznek – ugyanis Dávid házából és nemzetségéből való volt –, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki gyermeket várt.
Történt pedig, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. Az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal azonban ezt mondta nekik: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, ami az egész nép öröme lesz. Ma Üdvözítő született néktek Dávid városában: az Úr Krisztus. Ez lesz számotokra a jel: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” Hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, és így dicsérték Istent: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket szeret.”
Mikor eltávoztak tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg, hogyan is történt mindaz, amiről hírt adott nekünk az Úr!”
Sietve elmentek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Amikor meglátták, elmondták, amit erről a gyermekről mondtak nekik. Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok elbeszéltek. Mária őrizte szívében ezeket a dolgokat, és kereste értelmüket. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogy előre hírül vitték nekik.
Amikor eltelt nyolc nap, és körül kellett metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
Amikor leteltek a tisztulásuknak Mózes Törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak – amint meg van írva az Úr Törvényében: minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve –, és hogy áldozatot mutassanak be az Úr Törvényének előírása szerint: egy pár gerlicét vagy két fiatal galambot.
Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és istenfélő ember volt, várta Izrael vigasztalását, és Szentlélek volt rajta. Azt a kinyilatkoztatást kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a Templomba ment, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a Törvény előírásainak, karjába vette, és így áldotta Istent:
Most elbocsátod, Uram,
szolgádat szavad szerint békességben,
mert meglátta szemem üdvösséged,
amit minden nép szeme láttára megvalósítottál:
a fényt, ami a pogányoknak kinyilatkoztatás,
és népednek, Izraelnek dicsőség.
Apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott, Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak bukására vagy felemelkedésére rendeltetett Izraelben: jelül, amelynek ellene mondanak. A te lelkedet is kard járja majd át. Így lesz nyilvánvalóvá sok szív szándéka.”
Volt egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon idős volt. Hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegy volt. Nem hagyta el a Templomot. Böjttel és imával teljesített szolgálatot éjjel-nappal. Abban az órában ő is odajött, hálát adott Istennek, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik várták Jeruzsálem szabadulását.
Miután mindent elvégeztek az Úr Törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el, és Isten kegyelme volt rajta.
Szülei minden évben fel szoktak menni Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek az ünnepi szokás szerint. Az ünnep elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, szülei azonban nem vették észre. Azt gondolták ugyanis, hogy útitársaik között van. Elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. Mivel nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, és ott tovább keresték. Három nappal később találtak rá a Templomban. Rabbik körében ült, hallgatta és kérdezgette őket. Aki csak hallotta, csodálkozott értelmén és válaszain. Amikor szülei meglátták, elcsodálkoztak. Anyja így szólt hozzá:
– Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk.
Mire ő így válaszolt:
– Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyámnál kell lennem?
Ők azonban nem értették, amit mondott nekik. Lement velük Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Mindezeket a szavakat anyja őrizgette a szívében. Jézus pedig növekedett. Gyarapodott bölcsességben. Isten és az emberek örömüket találták benne.
3 Tiberius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszaniasz volt; Annás és Kaifás főpapok idején Isten szólt Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Ő elindult, és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében:
Egy kiáltó hangja a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!
Minden hasadék töltessék fel, minden hegy és halom tűnjön el! A kanyargós út legyen egyenes, a göröngyös sima!
Akkor majd minden halandó meglátja az Istentől jövő üdvösséget.
A tömegnek, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje őket, ezt mondta:
– Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett benneteket, hogy meneküljetek a közeledő harag elől?
Teremjetek a megtéréshez méltó gyümölcsöt, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: „A mi atyánk Ábrahám!” Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén. Minden fát, ami nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.
A tömeg megkérdezte tőle:
– Akkor hát mit tegyünk?
Így válaszolt nekik:
– Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs; és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék!
Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték:
– Mester, mit tegyünk?
Nekik ezt mondta:
– Csak annyit hajtsatok be, amennyi meg van szabva!
Megkérdezték tőle a katonák is:
– És mi mit tegyünk? Nekik ezt mondta:
– Senkit se félemlítsetek meg vagy vádoljatok hamisan, és elégedjetek meg a zsoldotokkal!
Mivel az emberek tele voltak várakozással, és szívükben egyre azt fontolgatták Jánosról, vajon nem ő-e a Messiás, János ezt mondta mindenkinek:
– Én vízzel keresztellek benneteket. De eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruja szíját megoldjam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. Kezében szórólapát lesz, hogy megtisztítsa szérűjét, és a gabonát csűrébe gyűjtse. A polyvát pedig olthatatlan tűzzel égeti majd el.
Sok másra is buzdítva őket hirdette a népnek az örömhírt. Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet a testvére felesége, Heródiás miatt, és minden gonosz tette miatt, Heródes mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe záratta Jánost.
Történt pedig, hogy az egész nép megkeresztelkedése során Jézus is megkeresztelkedett. Ezután miközben imádkozott, megnyílt az ég, s mint egy galamb leszállt rá a Szentlélek, és hang hallatszott a mennyből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”
Jézus mintegy harmincesztendős volt, amikor megkezdte működését. Köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié; ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé, ez Mattatiásé, ez Ámoszé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié, ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé; ez Jóhanané, ez Részáé, ez Zerubbábelé, ez Szealtielé, ez Nérié, ez Melkié, ez Addié, ez Kószamé, ez Elmadamé, ez Éré; ez Jézusé, ez Eliezeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié, ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljakimé; ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé, ez Jesszéé, ez Óbedé, ez Bóászé, ez Szalmoné, ez Nahszóné, ez Aminadabé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszromé, ez Fáreszé, ez Júdáé; ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nachóré, ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Szelahé, ez Kenáné, ez Arpahsádé, ez Szemé, ez Nóéé, ez Lámeké; ez Metusaelé, ez Hénoché, ez Járedé, ez Mahalaleelé, ez Kenané, ez Enosé, ez Szeté, ez Ádámé; ez pedig Istené.
4 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vezette. Negyven napon át kísértette az ördög. Azokban a napokban semmit sem evett, de azután elfogta az éhség. Az ördög így szólt hozzá:
– Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré!
Jézus így válaszolt neki:
– Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember.
Ezután egy magas hegyre vezette, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát, és ezt mondta neki az ördög:
– Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adták, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tiéd lesz mindez.
Jézus így válaszolt neki:
– Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a Templom legmagasabb pontjára állította, és ezt mondta neki:
– Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Meg van írva ugyanis: Angyalainak megparancsolja, hogy őrizzenek téged; és tenyerükön hordoznak, hogy kőbe ne üsd a lábad.
Jézus így válaszolt neki:
– Megmondták: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!
Amikor az ördög minden kísértéssel végzett, bizonyos időre eltávozott tőle.
Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított zsinagógáikban, és mindenki részéről tisztelet övezte.
Elment Názáretbe, ahol nevelkedett. Szombaton szokása szerint elment a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. Izajás próféta könyvét adták neki. Szétnyitotta a tekercset, s rátalált arra a helyre, ahol ez áll: Az Úr Lelke rajtam, mert felkent engem, hogy örömhírt hirdessek a szegényeknek. Azért küldött, hogy a foglyoknak szabadulást, a vakoknak szemük megnyílását hirdessem; hogy a meggyötörteket szabadon bocsássam, és hirdessem az Úrtól jövő kedvező idő elérkeztét.
Összegöngyölítette a könyvtekercset, odaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ekkor így kezdte beszédét:
– Ma fületek hallatára teljesedett be ez az írás.
Mindnyájan helyeseltek, és csodálkoztak az ajkáról fakadó szavak erején, és azt kérdezgették:
– Nemde József fia ez?
Ő pedig így szólt hozzájuk:
– Biztosan ezt a mondást idézitek rám: „Orvos, gyógyítsd meg magad!” Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kafarnaumban, tedd meg itt is, a saját városodban!
Majd így folytatta:
– Bizony, mondom nektek, egyetlen prófétát sem fogadnak szívesen a saját városában. Bizony igaz, sok özvegyasszony élt Izraelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész országban, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Száreptába egy özvegyasszonyhoz. Sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Naamán.
Ennek hallatán mindenki haragra gerjedt a zsinagógában. Felkeltek, kiűzték a városból, és elvitték annak a hegynek a peremére, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombatonként tanította őket. Álmélkodtak tanításán, mert szavának ereje volt.
A zsinagógában volt egy tisztátalan, démoni lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott:
– Jaj, mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!
Jézus azonban ráparancsolt:
– Némulj el, és menj ki belőle!
Erre a démon odavetette az embert közéjük, és kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és ezt mondogatták egymásnak: „Miféle beszéd ez?! Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok menekülnek!”
Elterjedt a híre mindenütt a környéken.
A zsinagógából jövet elment Simon házába. Simon anyósát magas láz gyötörte. Kérték, tegyen valamit érte. Ő fölébe hajolt, ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta. Azonnal felkelt, és szolgált nekik.
Napnyugtakor mindenki hozzá vitte a különféle bajokban szenvedő betegét. Ő mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. Démonok is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Messiás.
Napkeltekor eltávozott, és elment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste. Odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Ő azonban ezt mondta nekik: „A többi városban is hirdetnem kell Isten országának örömhírét, mert ezért küldtek.”
És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.
Jegyzetek
1,69 Más fordítás: „Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában”; „Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából”. A „szabadítás”, az „üdvösség ereje”, az „erős szabadító” a görög kerasz szótériasz, az „üdvösség szarva” kifejezést értelmezi. A szarv a hatalom, elsősorban a katonai hatalom jelképe (vö. MTörv 33,17). Egyértelmű, hogy Zakariás éneke a Messiás érkezését ünnepli. A Messiás érkezéséről a Lk már korábban is hírt adott: 1,33 skk.