1
Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
(Mát 1,16;13,55)
A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
(Mát 5,3)
Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
(Csel 1,1)
Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
(1Pét 2,19; Mát 5,11)
Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
(1Krón 24,10)
És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
(Jak 5,1.2)
És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
(Ésa 65,13.14)
Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
(2Móz 30,7)
És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
(Róm 12,14-17;Csel 7,60)
Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
(Ruth 4,18-22;1Móz 38,18.29.30)
És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
(1Móz 11,16)
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
(Mát 7,12)
És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
(1Móz 5,32)
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
(4Móz 6,3; Bir 13,4-5.1Sám;1,11)
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
(1Móz 1,26.27;1Móz 5,3)
És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
(Malak 3,1;4,6; Mát 17,11-13)
És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.
(Eféz 5,1.2)
És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
(Dán 8,16;9,21.27; Máté 18,10)
És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az ő idejökben.
(5Móz 8,3)
A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
(Mát 15,14; Ésa 42,19.20)
És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt.
(Mát 10,24)
És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.
(Mát 7,3)
E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:
(5Móz 6,13)
Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
(1Móz 30,23)
A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
(Mát 1,18)
És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
(5Móz 6,16)
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
(Mát 7,24-27)
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
(Mát 4,11.13)
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
(Ésa 7,14;Mát 1,21)
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
(Ésa 9,6.7; Jer 23,5)
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
(Dán 2,44;7,14; Mik 4,7)
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
(Mát 1,20)
És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak:
(Márk 9,43.44; Ésa 66,24)
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
(Jób 42,2; Jer 32,17)
Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.
Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
(Mát 4,13;Márk 1,21.25)
És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
(Mát 13,57)
És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
(Ésa 8,20)
És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
(1Kir 17,9.10.16)
És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
(2Kir 5,9.10.14)
Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
(Mát 18,7)
És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
(Mát 18,6; Márk 9,42)
Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
(Mát 18,15-17)
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
(Ján 6,14.5Móz;18,18)
Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
(Mát 7,29)
Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!
(Zsolt 99,3)
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik.
(Zsolt 103,11)
Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
(Ésa 52,10)
Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
(1Sám 2,5)
Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
(Ésa 41,8-10;54,5; Jer 31,3.20)
(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!
(1Móz 12,3;17,7;18,18)
Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.
(Márk 1,24.25;Mát 26,63.64)
És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.
(Márk 1,35-38)
És lőn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.
(1Móz 17,12)
És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
(Mát 21,32)
És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, a ki ezen a néven neveztetnék.
(Csel 13,46)
És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
(Mát 11,16-19)
És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
És szívökre vevék mindenek, a kik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.
(Mát 23,24; Márk 13,21)
És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
(Mát 24,27.30)
Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,
(Luk 9,22;22,63.64;23,33;24,7; Mát 16,21;17,24;20,18; Márk 8,31;9,31;10,33)
És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,
(Zsolt 132,11.17; Jer 23,6)
A mint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,
(Ezék 47,9.10; Csel 2,38-41)
Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, a kik minket gyűlölnek;
Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
(1Móz 3,15;12,3;22,15-18;28,14; Zsid 6,13)
Az esküvésről, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,
Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.
(Zsid 2,14.15)
Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.
(1Pét 1,15)
Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;
(Malak 3,1.2;4,5.6)
És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.
(Mát 3,1-3)
A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
(Zak 3,8;6,12; Malak 4,2)
Hogy megjelenjék azoknak, a kik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
(Ésa 9,2;42,7;43,8;49,9; Malak 4,2)
A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.
(Luk 3,1-3)
2
És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
(Zsolt 32,5; Ésa 43,25)
Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
(Mát 27,56;Márk 16,9; Ján 19,25)
Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
(Ján 7,42)
Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
(Mát 13,3-9; Márk 4,1-20)
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
(Mát 1,25)
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
(Péld 30,12.13)
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
(Mát 23,5;Luk 5,30)
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
(Mát 9,12.13)
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
(Zsolt 103,20.21)
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
(Mát 23,12.1Pét;5,5; Luk 14,16)
És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
(Mát 19,13-15; Márk 10,13)
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
(Mát 9,16; Márk 2,21)
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
(Mát 9,17; Márk 2,22)
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
(Luk 12,2; Jób 12,22; Mát 10,26; Márk 4,22)
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
(Luk 19,26; Mát 13,12;25,29; Márk 4,25)
A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.
(5Móz 23,25;Mát 12,1-5)
És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
(1Móz 17,12)
Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
(3Móz 12,4.6)
(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
(2Móz 13,2;22,29.4Móz;3,45.47)
És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
(3Móz 12,8)
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
(Mát 12,9-13; Márk 3,1-3)
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
(Mát 8,28-34; Márk 5,1-17)
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
(Mát 19,27-29)
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
(Márk 10,29.30)
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
(Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10; Mát 1,21)
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
(Luk 9,22;22,54.64;23,33.35; Dán 9,26; Ésa 53,2-12)
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
(Ésa 42,6;49,6)
József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek sokan ellene mondanak;
(Ésa 8,14.15;Mát 12,24;13,54.57; Róm 9,33.1Pét;2,7.9)
Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
(Ján 19,17)
És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
(Márk 5,25.27.30)
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
(Mát 5,3)
A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
(Ésa 55,12;65,13;Ésa 61,3)
Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
(5Móz 16,16)
És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
(2Móz 23,15)
És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
(Jak 5,1.2)
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
(Ésa 65,13.14)
És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
(2Móz 23,4.5; Mát 5,44)
És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
(Róm 12,14-17;Csel 7,60)
És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
(Mát 5,39)
Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?
(Ján 4,34)
De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
(Mát 7,12)
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
(Mát 5,46.47)
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben. 3
Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Ponczius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás,
(5Móz 15,7.8)
Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában,
(Csel 4,6;Luk 1,13.57.63.80)
És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bűnöknek bocsánatjára;
(Mát 3,1.2)
A mint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit.
(Ésa 40,3.5)
Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak símákká lesznek;
És meglátja minden test az Istennek szabadítását.
(Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10)
Monda azért a sokaságnak, a mely kiméne hozzá, hogy általa megkereszteltessék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek?
(Mát 3,7-9)
Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
(Mát 7,3)
Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik.
(Mát 3,10)
És megkérdé őt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát?
(Mát 7,16.17)
Ő pedig felelvén, monda nékik: A kinek két köntöse van, egyiket adja annak, a kinek nincs; és a kinek van eledele, hasonlókép cselekedjék.
(Jak 2,15.16.1Ján;3,17.18)
És eljövének a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk?
(Mát 12,35)
Ő pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek, mint a mi előtökbe rendeltetett.
(Mát 7,21-23)
És megkérdék őt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.
(Mát 7,24-27)
Mikor pedig a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felől, hogy vajjon nem ő-é a Krisztus;
(Márk 6,30.32)
Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljő, a ki nálamnál erősebb, a kinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel:
(Mát 3,11;Csel 1,5;2,1-4)
Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérűjét; és a gabonát az ő csűrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
(Mát 3,12)
És még sok egyebekre is intvén őket, hirdeté az evangyéliomot a népnek.
(Mát 8,5-10)
Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett ő tőle Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért, a miket Heródes cselekedett,
(Márk 10,32)
Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöczbe vetteté.
(Mát 14,3-10)
Lőn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég,
(Mát 3,16.17)
És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!
(Ésa 42,1; Ján 1,32.33;Mát 3,17; Márk 1,11)
Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié,
(Mát 1,16;13,55)
Ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé,
(Luk,3 7. 8.)
Ez Matthatiásé, ez Ámosé, ez Naumé, ez Eslié, ez Naggaié,
Ez Maáté, ez Matthatiásé, ez Sémeié, ez Józsefé, ez Júdáé,
(Mát 16,20; Márk 8,30)
Ez Joannáé, ez Rhésáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé, ez Nérié,
(Luk 18,31;24,7; Mát 16,21;17,22;20,18;26,57.67;27,34.35.50; Márk 8,31;9,31;10,33)
Ez Melkié, ez Addié, ez Hosámé, ez Elmodámé, ez Éré,
(Luk 14,27; Mát 16,24; Márk 8,34)
Ez Jóséé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,
(Luk 17,33; Mát 10,38.39;16,25; Márk 8,35; Ján 12,25)
Ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónáné, ez Eliákimé,
(Mát 16,26; Márk 8,36)
Ez Méleáé, ez Maináné, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,
(Luk 12,19; Mát 10,33; Márk 8,38.2Tim;2,12;Mát 16,27)
Ez Jesséé, ez Obedé, ez Boázé, ez Sálmoné, ez Naássoné,
(Ján 6,14.5Móz;18,18)
Ez Aminádábé, ez Arámé, ez Esroné, ez Fáresé, ez Júdáé.
(Ruth 4,18-22;1Móz 38,18.29.30)
Ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nákhoré,
(1Móz 11,16)
Ez Sárukhé, ez Ragávé, ez Fáleké, ez Eberé, ez Saláé,
(Malak 3,1; Mát 3,11)
Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Semé, ez Noéé, ez Lámekhé,
(1Móz 5,32)
Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez Kajnáné,
(Ésa 56,7; Jer 7,11)
Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.
(1Móz 1,26.27;1Móz 5,3)
4
Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába
(Mát 3,16;Mát 4,1-11)
Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
(Mát 11,7-11)
És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
(Csel 4,7-10)
Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
(5Móz 8,3)
Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,
(Malak 3,1; Mát 11,10.14; Márk 1,2)
És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom;
(Mát 11,11.14)
Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
(Mát 21,32)
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
(5Móz 6,13)
Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;
Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;
(Mát 11,16-19)
És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe.
(Zsolt 91,11.12)
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
(5Móz 6,16)
És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.
(Luk 22,24; Mát 18,1-5; Márk 9,33.34)
Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.
(Mát 4,11.13)
És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől.
(Mát 18,5;25,40; Márk 9,37; Ján 13,20)
És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.
(Márk 9,38)
És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:
(Mát 12,30; Márk 9,40)
Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,
(Zsolt 118,22)
Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.
(Ésa 61,1.2;42,6.7)
És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.
Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.
(2Kir 1,10.12)
És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?
(Mát 5,44.45)
És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.
(Mát 4,13;Márk 1,21.25)
Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában.
(Mát 13,57)
És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;
Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.
(1Kir 17,9.10.16)
És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.
(2Kir 5,9.10.14)
És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.
(Luk 8,48;18,42; Mát 9,22; Márk 5,34;10,52)
És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, a melyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
(5Móz 25,5.6)
Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.
(Mát 27,56;Márk 16,9; Ján 19,25)
És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.
(Mát 9,37)
És csodálkozának az ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala.
(Mát 7,29)
És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől megszállt ember, a ki fennhangon kiálta,
(Márk 1,23.24)
Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!
(Mát 10,12.13)
És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta néki semmit.
És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?
(Mát 10,11; Márk 6,10;5Móz 25,4.1Tim;5,17.18)
És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.
Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.
(Mát 8,14.15)
És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nékik.
A nap lementével pedig, mindenek, a kiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket.
(Mát 13,18-23; Márk 4,15-20)
Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus.
(Márk 1,24.25;Mát 26,63.64)
A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök.
(Márk 1,35-38)
Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem.
(Ésa 61,1)
És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.
(Luk 11,33; Mát 5,15)