19
Amit ezek után a mennyben hallottam, olyan volt, mint egy sokaság hatalmas hangja: „Alleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké,
mert igazságosak és igazak ítéletei. Elítélte a nagy szajhát, aki paráznaságával megrontotta a földet, és megbosszulta rajta szolgái vérét, amit a szajha keze ontott ki.”
Másodszor is szóltak: „Alleluja! Füstje örökkön-örökké fölfelé száll.”
A huszonnégy vén és a négy élőlény leborult, és imádták Istent, a trónon ülőt, mondván: „Ámen! Alleluja!”
Ekkor hang jött a tróntól: „Dicsőítsétek Istenünket, mind, ti szolgái, akik félitek, kicsik és nagyok!”
Amit hallottam, mint hatalmas tömeg, mint nagy vizek, mint zengő mennydörgés hangja: „Alleluja! Megkezdte uralkodását Urunk, Istenünk, a Mindenható.
Örüljünk, ujjongjunk és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült.
Megadatott neki, hogy ragyogó, színtiszta gyolcsba öltözzék.” A gyolcs a szentek igaz tetteit jelenti.
Ezt mondja nekem: „Írd! Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány menyegzői lakomájára!” Majd ezt mondja nekem: „Ezek Isten igaz szavai.” A lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szól: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd! A Jézus melletti tanúságtételben nyilvánul meg a prófétaság lelke.”
Láttam, hogy megnyílt a menny. Íme, egy fehér ló, s a rajta ülő neve: Hűséges és Igaz. Igazságosan ítél és harcol. Szeme, mint a lobogó tűz, fején sok diadém, ráírva a név, amelyet senki sem ismer, csak ő maga.
Vértől csatakos ruha van rajta, s a neve: Isten Igéje.
A mennyei seregek fehér lovon kísérik tiszta, fehér gyolcsba öltözve. Szájából éles kard jön elő, hogy lesújtson a népekre. Vasvesszővel pásztorolja majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. A ruhájára és a combjára egy név van írva: a királyok Királya és az uraknak Ura.
Láttam, hogy egy angyal áll a Napban. Nagy hangon kiáltott az ég zenitjén repülő madaraknak:
„Gyertek, gyűljetek össze Isten nagy lakomájára!
Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a hősök húsát, a lovak és lovasok húsát, minden szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát!”
Majd láttam, hogy a vadállat és a föld királyai összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. Ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki a vadállat jelenlétében csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a szobrát imádták. Elevenen bedobták mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba. A többit megölte a Lovas kardja, amely a szájából jött elő, és az összes madár jóllakott a húsukból.
20 Láttam, hogy egy angyal jön le a mennyből. Kezében az alvilág kulcsa és egy nagy lánc. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az Ördögöt, a Sátánt, és ezer évre láncra verte. Letaszította az alvilágba, bezárta és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon kell engedni.
Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták; és azoknak lelkét, akiket a Jézus melletti tanúságtételük és Isten szava miatt lefejeztek; akik nem borultak le sem a vadállat, sem a szobra előtt, sem a bélyegét nem viselték a homlokukon vagy a kezükön. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és ezer évig uralkodnak vele.
Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán kiszabadul börtönéből, és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. Felvonultak a föld síkságára, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz jött le a mennyből, és fölemésztette őket. Az ördögöt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették, ahol gyötrődni fog éjjel-nappal a vadállattal és a hamis prófétával együtt örökkön-örökké.
Egy nagy fehér trónt láttam, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől menekült a föld és az ég, de nem maradt hely számukra. Láttam, hogy a trón előtt állnak a holtak, kicsik és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítéletet tartottak, a könyvekben leírtak alapján, tetteik szerint. A tenger visszaadta a benne lévő halottakat. A Halál és a Hádész visszaadta a halottakat, akik bennük voltak, és mindenki fölött ítéletet tartottak tettei alapján. A Halált és a Hádészt a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.
21 Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúlt, és tenger sincs többé.
Láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászáll a mennyből, az Istentől. Olyan volt, mint a férje számára fölékesített menyasszony. Akkor a trón felől erős hangot hallottam: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük [az ő Istenük], és letöröl a szemükről minden könnyet. Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom, mert a korábbi dolgok elmúltak.”
A trónon ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent!” Aztán meg ezt: „Írd! Ezek a szavak megbízhatók és igazak.” Aztán ezt mondta nekem:
„Megtörténtek. Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élet forrásának vizéből. Ez lesz a győztes öröksége: Istene leszek, és ő a fiam lesz. A gyávák, a hitetlenek, a gyalázatosak, a gyilkosok, a paráznák, a varázslók, a bálványimádók és a hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez a második halál.”
Akkor odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!” És lélekben elvitt egy nagy, magas hegyre, és megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. Isten dicsősége ragyogta be. Úgy tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis.
Széles és magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének neve. Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu és nyugat felől három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát. 16A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost a náddal: tizenkétezer stadium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt.
Megmérte a falát: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is. Falai jáspiskőből épültek, a város pedig tiszta üveghez hasonló színaranyból. A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizoberill, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egyetlen gyöngyből készült. A város tere színaranyból volt, olyan, mint az átlátszó üveg.
De templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert Isten dicsősége ragyogja be, lámpása pedig a Bárány. Fényében járnak a népek, és a föld királyai elhozzák bele pompájukat. Kapuit nappal soha nem zárják be, éjszaka pedig ott nem lesz. A népek odahozzák pompájukat és kincseiket. Semmiféle tisztátalan dolog nem jut be oda. Senki sem, aki undokságot követ el vagy hazug, hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
22 És mutatott nekem egy folyót, az élet vizének folyóját, mely kristályhoz hasonlóan ragyogott, és Isten s a Bárány trónjából fakadt.
A város terének közepén és a folyó két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, s a fák levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Nem lesz többé semmiféle átok. Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki. Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpás fényére, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké.
Aztán így szólt hozzám: „Ezek a szavak megbízhatók és igazak. Az Úr, a prófétaság lelkének Istene elküldte angyalát, hogy megmutassa szolgáinak, aminek hamarosan be kell következnie. Íme, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli ennek a könyvnek prófétai szavait.”
Én, János, hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, arcra borultam az angyal előtt, aki ezeket megmutatta nekem, hogy imádjam. De ezt mondta nekem: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, a prófétáknak és azoknak, akik megszívlelik ennek a könyvnek a szavait. Az Istent imádd!”
Majd ezt mondta nekem: „Ne pecsételd le ennek a könyvnek prófétai szavait, mert közel a pillanat. Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan! Aki tisztátalan, legyen továbbra is tisztátalan! De aki igaz, járjon továbbra is az igazság útján, és aki szent, keresse továbbra is a megszentelődést! Íme, hamarosan eljövök, s velem lesz a fizetség, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy hatalmuk lehessen az élet fája fölött, és bemehessenek a kapukon a városba. A kutyák, a varázslók, a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók és mindazok, akik a hazugságot szeretik és hazug módon élnek, kint maradnak.
Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy ezeket tanúsítsa nektek az egyházakról. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.” A Lélek és a menyasszony mondják: „Jöjj el!” Aki hallja, mondja: „Jöjj el!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akar, vegyen ingyen az élet vizéből!
Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben le vannak írva.
Aki mindezt tanúsítja, ezt mondja: „Igen, hamarosan eljövök.” Ámen. Jöjj el, Úr Jézus! Urunk, Jézus kegyelme mindnyájatokkal!
Ezt mondja nekem: „Írd! Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány menyegzői lakomájára!” Majd ezt mondja nekem: „Ezek Isten igaz szavai.” A lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szól: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd! A Jézus melletti tanúságtételben nyilvánul meg a prófétaság lelke.”
Láttam, hogy megnyílt a menny. Íme, egy fehér ló, s a rajta ülő neve: Hűséges és Igaz. Igazságosan ítél és harcol. Szeme, mint a lobogó tűz, fején sok diadém, ráírva a név, amelyet senki sem ismer, csak ő maga.
Vértől csatakos ruha van rajta, s a neve: Isten Igéje.
A mennyei seregek fehér lovon kísérik tiszta, fehér gyolcsba öltözve. Szájából éles kard jön elő, hogy lesújtson a népekre. Vasvesszővel pásztorolja majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. A ruhájára és a combjára egy név van írva: a királyok Királya és az uraknak Ura.
Láttam, hogy egy angyal áll a Napban. Nagy hangon kiáltott az ég zenitjén repülő madaraknak:
„Gyertek, gyűljetek össze Isten nagy lakomájára!
Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a hősök húsát, a lovak és lovasok húsát, minden szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát!”
Majd láttam, hogy a vadállat és a föld királyai összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. Ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki a vadállat jelenlétében csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a szobrát imádták. Elevenen bedobták mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba. A többit megölte a Lovas kardja, amely a szájából jött elő, és az összes madár jóllakott a húsukból.
20 Láttam, hogy egy angyal jön le a mennyből. Kezében az alvilág kulcsa és egy nagy lánc. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az Ördögöt, a Sátánt, és ezer évre láncra verte. Letaszította az alvilágba, bezárta és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon kell engedni.
Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták; és azoknak lelkét, akiket a Jézus melletti tanúságtételük és Isten szava miatt lefejeztek; akik nem borultak le sem a vadállat, sem a szobra előtt, sem a bélyegét nem viselték a homlokukon vagy a kezükön. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és ezer évig uralkodnak vele.
Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán kiszabadul börtönéből, és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. Felvonultak a föld síkságára, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz jött le a mennyből, és fölemésztette őket. Az ördögöt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették, ahol gyötrődni fog éjjel-nappal a vadállattal és a hamis prófétával együtt örökkön-örökké.
Egy nagy fehér trónt láttam, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől menekült a föld és az ég, de nem maradt hely számukra. Láttam, hogy a trón előtt állnak a holtak, kicsik és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítéletet tartottak, a könyvekben leírtak alapján, tetteik szerint. A tenger visszaadta a benne lévő halottakat. A Halál és a Hádész visszaadta a halottakat, akik bennük voltak, és mindenki fölött ítéletet tartottak tettei alapján. A Halált és a Hádészt a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.
21 Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúlt, és tenger sincs többé.
Láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászáll a mennyből, az Istentől. Olyan volt, mint a férje számára fölékesített menyasszony. Akkor a trón felől erős hangot hallottam: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek, és maga Isten lesz velük [az ő Istenük], és letöröl a szemükről minden könnyet. Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom, mert a korábbi dolgok elmúltak.”
A trónon ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent!” Aztán meg ezt: „Írd! Ezek a szavak megbízhatók és igazak.” Aztán ezt mondta nekem:
„Megtörténtek. Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élet forrásának vizéből. Ez lesz a győztes öröksége: Istene leszek, és ő a fiam lesz. A gyávák, a hitetlenek, a gyalázatosak, a gyilkosok, a paráznák, a varázslók, a bálványimádók és a hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez a második halál.”
Akkor odajött hozzám az egyik a hét angyal közül, akiknél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!” És lélekben elvitt egy nagy, magas hegyre, és megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. Isten dicsősége ragyogta be. Úgy tündökölt, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis.
Széles és magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének neve. Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu és nyugat felől három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát. 16A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost a náddal: tizenkétezer stadium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt.
Megmérte a falát: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is. Falai jáspiskőből épültek, a város pedig tiszta üveghez hasonló színaranyból. A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizoberill, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egyetlen gyöngyből készült. A város tere színaranyból volt, olyan, mint az átlátszó üveg.
De templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert Isten dicsősége ragyogja be, lámpása pedig a Bárány. Fényében járnak a népek, és a föld királyai elhozzák bele pompájukat. Kapuit nappal soha nem zárják be, éjszaka pedig ott nem lesz. A népek odahozzák pompájukat és kincseiket. Semmiféle tisztátalan dolog nem jut be oda. Senki sem, aki undokságot követ el vagy hazug, hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
22 És mutatott nekem egy folyót, az élet vizének folyóját, mely kristályhoz hasonlóan ragyogott, és Isten s a Bárány trónjából fakadt.
A város terének közepén és a folyó két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, s a fák levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Nem lesz többé semmiféle átok. Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki. Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpás fényére, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké.
Aztán így szólt hozzám: „Ezek a szavak megbízhatók és igazak. Az Úr, a prófétaság lelkének Istene elküldte angyalát, hogy megmutassa szolgáinak, aminek hamarosan be kell következnie. Íme, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli ennek a könyvnek prófétai szavait.”
Én, János, hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, arcra borultam az angyal előtt, aki ezeket megmutatta nekem, hogy imádjam. De ezt mondta nekem: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, a prófétáknak és azoknak, akik megszívlelik ennek a könyvnek a szavait. Az Istent imádd!”
Majd ezt mondta nekem: „Ne pecsételd le ennek a könyvnek prófétai szavait, mert közel a pillanat. Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan! Aki tisztátalan, legyen továbbra is tisztátalan! De aki igaz, járjon továbbra is az igazság útján, és aki szent, keresse továbbra is a megszentelődést! Íme, hamarosan eljövök, s velem lesz a fizetség, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.
Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy hatalmuk lehessen az élet fája fölött, és bemehessenek a kapukon a városba. A kutyák, a varázslók, a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók és mindazok, akik a hazugságot szeretik és hazug módon élnek, kint maradnak.
Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy ezeket tanúsítsa nektek az egyházakról. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.” A Lélek és a menyasszony mondják: „Jöjj el!” Aki hallja, mondja: „Jöjj el!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akar, vegyen ingyen az élet vizéből!
Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben le vannak írva.
Aki mindezt tanúsítja, ezt mondja: „Igen, hamarosan eljövök.” Ámen. Jöjj el, Úr Jézus! Urunk, Jézus kegyelme mindnyájatokkal!
Jegyzetek
21,16 1 stadium = kb. 185 méter.