Kis türelmet
Örvendezés a mennyben 19 Ezek után mintha nagy sokaság hangját hallottam volna az égben:

»Alleluja!
Üdv, dicsőség és hatalom a mi Istenünknek,

mert ítéletet mondott a nagy parázna asszony fölött, aki paráznaságával megrontotta a földet, és számon kérte szolgáinak vérét a kezéből!«

mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, (2Kir 9,7;Zsolt 19,10)

Azután pedig ezt mondták: »Alleluja! És a füstje felszáll örökkön örökké!« (Iz 34,10) Ekkor a huszonnégy vén és a négy élőlény arcra borult, és imádták a trónján ülő Istent: »Ámen! Alleluja!« (Iz 6,1)
A trón felől pedig egy hang szólt:

»Mondjatok dicséretet Istenünknek
mindnyájan, ti szolgái,
és akik őt félitek, kicsinyek és nagyok!« (Zsolt 115,13)

Aztán mintha nagy sereg hangját hallottam volna, olyat, mint a nagy vizek zúgása, és mint a nagy mennydörgés:

»Alleluja!
Mert uralkodik az Úr,
a mi Istenünk, a Mindenható! (Ez 1,24;Zsolt 93,1)

Örvendezzünk és vigadjunk,
és adjuk meg neki a dicsőséget,

mert eljött a Bárány menyegzője
és a jegyese felkészült! (Zsolt 118,24)

Megadatott neki, hogy ragyogó és fehér gyolcsba öltözzék; a gyolcs ugyanis a szentek igaz cselekedetei.«
Ekkor így szólt hozzám: »Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!« Majd ezt mondta nekem: »Ezek Isten igaz igéi.« Ekkor a lábához borultam, hogy imádjam őt, de ő így szólt hozzám: »Vigyázz, ne tedd ezt, mert a te szolgatársad vagyok, és testvéreidé, akiknél Jézus tanúságtétele van. Istent imádd, mert Jézus tanúságtétele a prófétálás lelke.«
Győzelem a vadállat és prófétái felett Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol. (Ez 1,1;Zsolt 96,13)
A szeme pedig olyan, mint a tűz lángja, és a fején számos korona. Olyan név van rá írva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. (Dán 10,6) Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje. Az égi seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. Szájából kétélű kard nyúlt ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket. Ő fogja kormányozni őket vasvesszővel, és ő tapossaa mindenható Isten bosszuló haragjának szőlőprését. (Iz 49,2;Zsolt 2,9G; Iz 63,2-3) A ruhája és ágyéka fölé ez van írva: Királyok Királya és uralkodók Ura! (Dán 2,47; MTörv 10,17) Aztán láttam egy angyalt a napban állni, aki hangosan így kiáltott minden madárnak, amely az ég zenitjén repül: »Jöjjetek és gyűljetek egybe Isten nagy lakomájára, hogy királyok húsát egyétek, és vezérek húsát, és erősek húsát, és lovak húsát, és azokét, akik rajtuk ülnek, és valamennyi szabad embernek és szolgának és kicsinynek és nagynak a húsát!« (Ez 39,4.17-20)
Láttam, hogy a vadállat és a föld királyai és a seregeik egybegyűltek, hogy harcra keljenek a lovon ülővel és seregével. (Zsolt 2,2) De a fenevad fogságba esett, és vele együtt az álpróféta, aki a jeleket művelte a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették. A többieket pedig megölte a lovon ülő kardja, amely a szájából áll ki. A madarak mind jóllaktak a húsukból. (Ez 39,17.20)
Az ezeréves uralom 20 1Ekkor láttam, hogy egy angyal száll le az égből, akinél a mélység kulcsa volt, és kezében egy nagy lánc. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, aki az ördög és a sátán, és megkötözte őt ezer esztendőre. (Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6) Levetette őt a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy ne csábítsa el többé a nemzeteket, amíg el nem múlik az ezer esztendő. Azután el kell oldozni, de csak rövid időre. Majd székeket láttam, és a rajta ülőket, akik ítélő hatalmat kaptak, és láttam azok lelkeit, akiknek fejét vették a Jézusról való tanúságtétel és Isten igéje miatt, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását, sem bélyegét nem vették homlokukra és kezükre, és éltek és uralkodtak Krisztussal ezer esztendeig. (Dán 7,9.22G) A többi halott nem éled föl, amíg el nem telik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. 6Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban! Ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és uralkodnak vele ezer esztendeig.
Végső győzelem a sátán felett Amikor majd eltelik az ezer esztendő, eloldozzák börtönében a sátánt. 8Kijön, és elcsábítja a föld négy szegletén lakó nemzeteket, Gógot és Magógot, egybegyűjti őket a harcra; a számuk annyi, mint a tenger fövenye. Felvonulnak a föld minden táján, és bekerítik a szentek táborát és a szeretett várost. De tűz szállt le Istentől az égből, és megemésztette őket. (Hab 1,6G;2Kir 1,10) És az ördögöt, aki elcsábította őket, a tüzes és kénköves tóba vetik, ahol a fenevad és az álpróféta is van, és gyötrődnek éjjel-nappal örökkön örökké.
Ítélet a holtak felett Aztán láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt, akinek tekintetétől menekült a földés az ég, és nem volt hely számukra. (Iz 6,1;Zsolt 114,3.7;Dán 2,35G) És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsik a trón előtt állnak, és könyveket nyitottak ki. Egy másik könyvet is kinyitottak, amely az élet könyve. A halottakat megítélték azokból, amik tetteiknek megfelelően a könyvbe voltak írva. (Dán 7,10; Zsolt 69,29) A tenger visszaadta a halottakat, akik benne voltak, és a halál és az alvilág visszaadták a halottakat, akik náluk voltak, és mindegyiket megítélték tettei szerint. (Óz 13,14) A halált és az alvilágotegy tüzes tóba vetették: ez a második halál, a tüzes tó. (Zsolt 28,4; Óz 13,14) Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették. (Dán 12,1)
ISTEN ÚJ ORSZÁGA: 21,1-22,5
Isten lakása az emberek között 21 1Ekkor új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé. (Iz 65,17) Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből, mint a férjének felékesített menyasszonyt. (Iz 52,1;Iz 61,10) Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: »Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük. (Ez 37,26-27) Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.« (Iz 25,8;Iz 35,10)
A trónon ülő így szólt: »Íme, megújítok mindent!« És azt mondta nekem: »Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak.« (Iz 6,1; 43,19G) Aztán azt mondta nekem: »Beteljesedett! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából. (Iz 55,1; Zak 14,8) Mindez azé lesz, aki győzni fog. Én Istene leszek, ő pedig az én fiam lesz. (2 Sám 7,14) De a gyáváknak és a hitetleneknek, a megfertőzötteknek, gyilkosoknak, paráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz. Ez a második halál.« (Ez 38,22)
Az új Jeruzsálem Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, akiknél az utolsó hét csapással teli csésze volt, és így szólt hozzám: »Gyere, megmutatom neked az asszonyt, a Bárány jegyesét!« (Lev 26,21G) Lélekben elvitt egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely a mennyből szállt alá Istentől. (Ez 40,2;Iz 52,1) Isten dicsőségétől ragyogott, és világossága hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspishoz. Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuval, és a kapuk fölött tizenkét angyal. A kapukra nevek voltak írva, amelyek Izrael fiainak tizenkét törzsének nevei. (Ez 48,31; Kiv 28,21) Keletről három kapu, és északról három kapu, és délről három kapu, és nyugatról három kapu. (Ez 48,31-35) A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
Aki velem beszélt, arany mérőnádat tartott a kezében, hogy megmérje a várost, s annak kapuit és falát. (Ez 40,3) A város négyszögű területen épült, és hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost az aranynáddal: tizenkétezer stádium. A hossza, a szélessége és a magassága egyforma volt. (Ez 43,16) Megmérte a falait is: száznegyvennégy könyök, az ember, vagyis az angyal mértéke szerint. 18A falának anyaga jáspiskő volt; maga a város pedig színarany, tiszta üveghez hasonló. A város falának alapkövei minden drágakővel ékesek. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, (Iz 54,11-12) az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy, és egy-egy kapu egy-egy drágagyöngyből áll. A város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.
22Templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten a temploma, és a Bárány. A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten dicsősége világítja meg azt, és lámpása a Bárány. (Iz 60,1.19) A nemzetek az ő világosságában járnak, s dicsőségüket hozzá viszik a föld királyai. Kapuit nem zárják be egész nap, mert éjszaka nem lesz ott. Odaviszik a nemzetek dicsőségét és gazdagságát. (Iz 60,3.11) Nem lépnek be oda tisztátalanok, sem azok, akik undokságot és hazugságot követnek el, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
22 1Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, és Isten és a Bárány trónjából fakadt. (Zak 14,8) Utcája közepén és a folyó mindkét partján az élet fája volt, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden egyes hónapban meghozza a maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. (Ez 47,12; Ter 2,9) 3Nem lesz többé átok. Isten és a Bárány trónja áll benne, és szolgái szolgálnak neki. Látni fogják az ő arcát, és homlokukon lesz az ő neve. (Zsolt 17,15) Nem lesz többé éjszaka, és nem lesz szükségük lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr, az Isten világosítja meg őket, és uralkodni fognak örökkön örökké. (Dán 7,18)
A látnok tanúsága és befejező intelme: 22,6-21
Akkor így szólt hozzám: »Ezek az igék valóban hitelesek és igazak, és az Úr, a próféták szellemeinek Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek rövidesen meg kell történnie. (Dán 2,28) Íme, hamarosan eljövök. Boldog, aki megtartja e könyv próféciáinak igéit!« (Zak 2,14)
Én vagyok, János, aki hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, aki nekem ezeket megmutatta, hogy imádjam. De ő azt mondta nekem: »Vigyázz, ne tedd! Hiszen én a szolgatársad vagyok, és testvéreidé, a prófétáké, és azoké, akik megtartják e könyv próféciájának igéit. Az Istent imádd!«
Majd így szólt: »Ne pecsételd le e könyv próféciájának igéit, mert az idő közel van! 11Aki árt, ám csak ártson továbbra is, és aki szennyes, legyen még szennyesebb, de aki igaz, legyen még igazabb, és a szent legyen még szentebb!
12Íme, hamarosan eljövök, és jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek tettei szerint. (Zak 2,14;Iz 40,10G; Zsolt 28,4) Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. (Iz 44,6) Boldogok, akik megmossák ruhájukat a Bárány vérében, hogy hatalmuk legyen az élet fája fölött, és a kapukon át bemenjenek a városba! Ki innen az ebekkel, a varázslókkal, a paráznákkal, a gyilkosokkal, a bálványimádókkal, és mindenkivel, aki a hazugságot szereti és cselekszi!
Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy előttetek tanúságot tegyen ezekre az egyházakra vonatkozóan. Én vagyok Dávid gyökere és ivadéka, a fényes hajnalcsillag!«
A Lélek és a menyasszony így szól: »Jöjj el!« És aki hallja, az is mondja: »Jöjj el!« Aki szomjazik, jöjjön; és aki akarja, merítsen ingyen az élet vizéből! (Iz 55,1;Zak 14,8)
Tanúságot teszek mindenki előtt, aki hallja e könyv próféciájának igéit: Ha valaki hozzátesz ezekhez valamit, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben. És ha valaki elvesz valamit e könyv próféciájának igéiből, attól Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból, és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. (MTörv 4,2; 29,20;Ter 2,9)
Aki tanúságot tesz mindezekről, így szól:
»Bizony, hamarosan eljövök.«
»Ámen. Jöjj el, Uram Jézus!«
Az Úr Jézus kegyelme legyen mindenkivel!
Jegyzetek

20,1 Itt folytatódik a sárkány története, amely a 12. fejezetben kezdődött. A sátán tevékenységét ezer évig akadályozzák (az ezer év jelképes kerek szám, azt az időszakot jelzi, amely Jézus feltámadásától a végső idők kezdetéig tart). Ezt követően a sátán egy

20,6 Krisztus feltámadása és második eljövetele között mindazok, akik szembeszegülnek a sátánnal, részesülnek az első feltámadásban, vagyis lelkük az égbe jut, míg a „fenevad” követőinek sorsa az időleges és az örök halál. Az ezer esztendő után következik be a második feltámadás, mely a szentek számára a test és lélek együttes dicsőségét fogja jelenteni, a gonoszok számára pedig a test és a lélek halálát a pokol örök kínjai között.

20,8 Góg és Magóg (Ez 38-39) személyesíti meg az összes egyházellenes nemzetet; a végső nagy ütközet Harmageddónnál lesz (16,16; a név jelentése: Megiddó hegye).

21,1 Az embernek a bűn elkövetése által bekövetkezett megszégyenülése megalázta az egész látható világot, s azt is alávetette az átoknak (Ter 3,17); az ember megdicsőülése viszont a világot is meg fogja újítani és a világ is részesül a választottak romolhatatlanságából.

21,18 Mivel az égi város szépségét emberi szavakkal lehetetlen leírni, János az akkor ismert drágakövek neveit használja fel, hogy amennyire lehet, érzékeltesse azt a szépséget, amelyet ember el sem tud képzelni.

21,22 Az új Jeruzsálemben nem lesz templom, nem lesz szükség sem égitestekre, sem lámpákra, mert maga Isten és a Bárány lesznek a város temploma és világossága. Ez a kép azt fejezi ki, hogy a választottak mindenkor Isten boldogító jelenlétében fognak élni, Istent látni fogják úgy, amint van, és ez boldoggá fogja őket tenni.

22,1 Az Ez 47,1-12-ben szinte ugyanezt a leírást találhatjuk. Az élet vizének folyója az örök élet jelképe, amelyet a választottak elnyertek és ami tökéletesen boldoggá teszi őket. Az élet fája, amely évente tizenkétszer terem, jelzi az ősi, emberi vágy beteljesedését (vö. Ter 3,22), az örökké tartó és megújuló életet.

22,3 Nem lesz többé átok: a föld (Édenkert) átok alá esett az első bűn miatt (Ter 3,17); az Ígéret földje is az izraeliták engedetlensége miatt (vö. Bír 2,1-5); a mennyei Jeruzsálemben viszont minden tiszta és szent lesz.

22,11 Isten nem akadályoz meg senkit abban, hogy vétkezzen, de a büntetés kemény lesz. Isten tervét az ember magatartása nem hiúsíthatja meg. Ez a vers ki akarja fejteni az előzőekben mondottaknak azt az értelmezését, hogy Krisztus érkezése már egészen közel van, s így nem várhatjuk azt tétlenül. Az angyal hangsúlyozza, hogy van még idő, s a gonosz, aki nem akar megtérni, még további bűnöket is elkövethet, az igaz pedig újabb jótettekkel ékesítheti erényeinek koronáját, s ez növelni fogja dicsőségét az új Jeruzsálemben.

22,12 Hamarosan eljövök: érthetjük a Krisztussal való egyéni találkozásra (halál), de a világ végére is, hiszen az örökkévalósághoz képest bármilyen hosszú idő a földön – csak egy pillanat. Ezek Jézus Krisztus szavai, s tartalmazzák azt a burkolt ígéretet, hogy mindenkinek megfizet tettei szerint.


Minden fejezet...
1 0