19
És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, a mely ezt mondja vala: Aleluja! az idvesség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké!
(Jel 7,10;12,10)
Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén.
(Jel 16,7; Zsolt 19,10;119,137;Jel 18,20.5Móz;32,43)
És másodszor is mondának: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké.
(Ésa 34,10; Jel 14,11;18,18)
És leborula a huszonnégy Vén és a négy lelkes állat, és imádá az Istent, a ki a királyiszékben ül vala, mondván: Ámen! Aleluja!
(Jel 4,4;Jel 4,6)
És a királyiszéktől szózat jöve ki, a mely ezt mondja vala: Dícsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái, a kik félitek őt, kicsinyek és nagyok!
És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható.
(Jel 11,15.17;12,10)
Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát,
És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.
(Ezék 16,10)
És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei.
(Mát 22,2)
És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd , ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
(Jel 22,8.9;Jel 1,9;6,9;20,4.1Ján;5,10)
És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.
(Jel 6,2;Jel 3,14)
És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga.
(Jel 1,14;2,18)
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.
(Ésa 63,3;Ján 1,1.1Ján;1,1)
És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve.
(Jel,19 8.)
És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.
(Jel 14,19.20; Ésa 63,3;Jel 2,27;12,5)
És az ő ruháján és tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.
(Jel 17,14)
És láték egy angyalt állani a napban, és kiálta nagy szóval, mondván minden madaraknak, a melyek repdesnek vala az égnek közepette: Jőjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;
(Jer 12,9; Ezék 39,17)
Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok űlőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.
És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, a ki a lovon ül vala és az ő serege ellen.
(Jel 13,1-11;17,11-14)
És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:
(Jel 20,14;Jel 13,11-16)
A többiek pedig megöletének a lovon űlőnek kardjával, a mely az ő szájából jő vala ki; és a madarak mind megelégedének azoknak húsával.
(Jel,19 15.;Jel,19 17.)
20
És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.
(Jel 9,1)
És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre,
(Jel 12,9.2Pét;2,4)
És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre.
(Jel,20 7. 8.)
És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.
(Jel 13,12.16;Róm 8,17)
A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.
(Jel 2,11;Jel 1,6;5,10.1Pét;2,5.9; Ésa 61,6)
És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából.
(Jel,20 3.)
És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye.
(Ezék 38,2;Jel 16,14)
És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.
És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.
(Jel 19,20)
És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
(Jel 2,23;22,12; Zsolt 62,13; Jer 17,10;32,19; Mát 16,27; Róm 2,6.1Kor;3,8.2Kor;5,10;Jel 3,5;13,8;21,27.2Móz;32,32; Zsolt 69,29; Fil 4,3)
És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
(Jel,20 12.)
A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
(Jel 2,11;21,8;Jel 19,20)
És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték. 21
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
(Ésa 65,17;66,22.2Pét;3,13)
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
(Jel 13,12; Gal 4,26; Zsid 11,10;12,22;13,14;2Kor 11,2; Eféz 5,25-27)
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
(2Kor 6,16; Ezék 37,27)
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
(Ésa 35,10;Jel 20,14.1Kor;15,26.54)
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
(Jel 4,2;20,11;Ésa 43,19.2Kor;5,17)
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
(Ésa 41,4;44,6;Jel 22,17; Ésa 51,1; Ján 4,10.14;7,37)
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.
(Jel 22,15.1Kor;6,9; Gal 5,21; Eféz 5,5.1Tim;1,9.10;Jel 2,11;20,14)
És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
(Jel 15,1.6.7;Jel,21 2. Jel 19,7.)
És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.
(Jel,21 2. Gal. 4,26. Zsid. 12,22.)
Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;
És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
(Ezék 48,31-34)
Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.
És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.
(Eféz 2,20;Mát 10,2-4)
A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.
(Ezék 40,3; Zak 2,1)
És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.
És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
(Jel 22,5; Ésa 60,19.20; Zak 14,7)
És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.
(Ésa 60,3)
És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz);
(Ésa 60,11;Ésa 60,20; Zak 14,7)
És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik.
(Ésa 60,11)
És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.
(Jel 21,8;22,15;Jel 3,5;13,8;20,12.2Móz;32,32; Zsolt 69,29; Fil 4,3)
22
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
(Jel 2,7.1Móz;2,9;Ezék 47,12)
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
(Mát 5,8.1Kor;13,12.1Ján;3,2;Jel 2,17;3,12)
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.
(Jel 21,23)
És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar.
(Jel 19,9;21,5;Jel 1,1)
Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.
(Jel 3,11;Jel 1,3)
És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala.
(Jel 19,10)
Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.
(Jel 19,10)
Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van.
(Dán 8,26;Jel 1,3)
A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.
(Jel,22 7.;Jel 2,23;20,12; Zsolt 62,13; Jer 17,10;32,19; Mát 16,27; Róm 2,6.1Kor;3,8.2Kor;5,10)
Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó.
(Jel 1,8;21,6;Ésa 41,4;44,6)
Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
(Jel,22 2.;Jel 21,21)
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.
(Jel 21,8.1Kor;6,9; Gal 5,21; Eféz 5,4.1Tim;1,9.10)
Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.
(Jel 2,28.2Pét;1,19;Jel 5,5; Ésa 11,1.10; Mát 1,1-16; Róm 15,12)
És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.
(Jel 21,6; Ésa 55,1; Ján 4,10.14;7,37)
Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;
És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak.
(Jel 3,5;13,8;17,8;20,12;21,27.2Móz;32,33;Jel 21,10)
Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.