18
Ezután egy másik angyalt láttam lejönni a mennyből. Nagy hatalma volt, és dicsőségétől fényben ragyogott a föld.
Erős hangon így kiáltott: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Démonok lakhelye lett, minden tisztátalan lélek rejtekhelye, minden tisztátalan és gyűlöletes madár rejtekhelye, [minden tisztátalan állat rejtekhelye,]
mert paráznasága tüzes borából minden nemzet ivott. Vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői feslettsége által gazdagodtak meg.”
Egy másik hangot hallottam a mennyből: „Én népem, vonuljatok ki belőle, nehogy részetek legyen bűneiben, és benneteket is érjenek csapásai! Bűnei az eget érik, de Isten számon tartja gonoszságait.
Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek. Tetteit kétszeresen viszonozzátok! Töltsetek serlegébe kétannyit, mint amennyit ő töltött! Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és gyászt okozzatok neki! Mert ezt mondja szívében: »Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt«. Ezért egyetlen napon érik majd el a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűz fogja elhamvasztani, mert erős Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte.
Siratják és a mellüket verik majd miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják, hogy füstölögve ég. De gyötrelmeitől való félelmükben megállnak távol, és ezt mondják:
»Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város! Egyetlen óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet.«
Siratják és gyászolják a föld kereskedői, mert senki sem veszi meg többé áruikat: az aranyat, az ezüstöt, a drágakövet, a gyöngyöket, a gyolcsot, a bíbort, a selymet, a karmazsinkelmét, a sokféle illatos fát és elefántcsont tárgyat, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült sokféle tárgyat, a fahéjat és a kardamont, az illatszereket, a mirhát és a tömjént, a bort és az olajat, a lánglisztet és a búzát, a barmokat, a juhokat, a lovakat és a kocsikat, a rabszolgákat és a foglyokat. Az érett gyümölcs, amelyre lelked vágyódott, nincs többé. Számodra minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.
A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben megállnak távol, sírva és gyászolva: »Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. Egyetlen óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!«
Minden hajóskapitány és révész, minden matróz és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő tüzét, és így kiáltozott: »Melyik város volt ehhez a nagy városhoz hasonló?!« Port szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: »Jaj, jaj, a nagy város, amelynek a vagyonából gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egyetlen óra alatt elpusztult!« Örvendezzetek rajta, te menny, ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta az ítéletet miattatok!”
Egy erős angyal ekkor fölemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe, és ezt mondta: „Ekkora erővel hajítják le majd Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni. Többé nem hallatszik benned hárfások, zenészek, fuvolások és harsonások hangja. Semmiféle kézműves nem lesz benned, és malomzúgás sem hallatszik többé. Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé vőlegénynek és menyasszonynak a hangja. Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet. Próféták és szentek vérét találták benned, és mindenkiét, akit csak lemészároltak a földön.”
19 Amit ezek után a mennyben hallottam, olyan volt, mint egy sokaság hatalmas hangja: „Alleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, mert igazságosak és igazak ítéletei. Elítélte a nagy szajhát, aki paráznaságával megrontotta a földet, és megbosszulta rajta szolgái vérét, amit a szajha keze ontott ki.” Másodszor is szóltak: „Alleluja! Füstje örökkön-örökké fölfelé száll.” A huszonnégy vén és a négy élőlény leborult, és imádták Istent, a trónon ülőt, mondván: „Ámen! Alleluja!” Ekkor hang jött a tróntól: „Dicsőítsétek Istenünket, mind, ti szolgái, akik félitek, kicsik és nagyok!” Amit hallottam, mint hatalmas tömeg, mint nagy vizek, mint zengő mennydörgés hangja: „Alleluja! Megkezdte uralkodását Urunk, Istenünk, a Mindenható. Örüljünk, ujjongjunk és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült. Megadatott neki, hogy ragyogó, színtiszta gyolcsba öltözzék.” A gyolcs a szentek igaz tetteit jelenti.
Ezt mondja nekem: „Írd! Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány menyegzői lakomájára!” Majd ezt mondja nekem: „Ezek Isten igaz szavai.” A lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szól: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd! A Jézus melletti tanúságtételben nyilvánul meg a prófétaság lelke.”
Láttam, hogy megnyílt a menny. Íme, egy fehér ló, s a rajta ülő neve: Hűséges és Igaz. Igazságosan ítél és harcol. Szeme, mint a lobogó tűz, fején sok diadém, ráírva a név, amelyet senki sem ismer, csak ő maga.
Vértől csatakos ruha van rajta, s a neve: Isten Igéje.
A mennyei seregek fehér lovon kísérik tiszta, fehér gyolcsba öltözve. Szájából éles kard jön elő, hogy lesújtson a népekre. Vasvesszővel pásztorolja majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. A ruhájára és a combjára egy név van írva: a királyok Királya és az uraknak Ura.
Láttam, hogy egy angyal áll a Napban. Nagy hangon kiáltott az ég zenitjén repülő madaraknak:
„Gyertek, gyűljetek össze Isten nagy lakomájára!
Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a hősök húsát, a lovak és lovasok húsát, minden szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát!”
Majd láttam, hogy a vadállat és a föld királyai összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. Ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki a vadállat jelenlétében csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a szobrát imádták. Elevenen bedobták mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba. A többit megölte a Lovas kardja, amely a szájából jött elő, és az összes madár jóllakott a húsukból.
20 Láttam, hogy egy angyal jön le a mennyből. Kezében az alvilág kulcsa és egy nagy lánc. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az Ördögöt, a Sátánt, és ezer évre láncra verte. Letaszította az alvilágba, bezárta és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon kell engedni.
Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták; és azoknak lelkét, akiket a Jézus melletti tanúságtételük és Isten szava miatt lefejeztek; akik nem borultak le sem a vadállat, sem a szobra előtt, sem a bélyegét nem viselték a homlokukon vagy a kezükön. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és ezer évig uralkodnak vele.
Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán kiszabadul börtönéből, és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. Felvonultak a föld síkságára, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz jött le a mennyből, és fölemésztette őket. Az ördögöt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették, ahol gyötrődni fog éjjel-nappal a vadállattal és a hamis prófétával együtt örökkön-örökké.
Egy nagy fehér trónt láttam, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől menekült a föld és az ég, de nem maradt hely számukra. Láttam, hogy a trón előtt állnak a holtak, kicsik és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítéletet tartottak, a könyvekben leírtak alapján, tetteik szerint. A tenger visszaadta a benne lévő halottakat. A Halál és a Hádész visszaadta a halottakat, akik bennük voltak, és mindenki fölött ítéletet tartottak tettei alapján. A Halált és a Hádészt a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.
Egy másik hangot hallottam a mennyből: „Én népem, vonuljatok ki belőle, nehogy részetek legyen bűneiben, és benneteket is érjenek csapásai! Bűnei az eget érik, de Isten számon tartja gonoszságait.
Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek. Tetteit kétszeresen viszonozzátok! Töltsetek serlegébe kétannyit, mint amennyit ő töltött! Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és gyászt okozzatok neki! Mert ezt mondja szívében: »Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt«. Ezért egyetlen napon érik majd el a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűz fogja elhamvasztani, mert erős Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte.
Siratják és a mellüket verik majd miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják, hogy füstölögve ég. De gyötrelmeitől való félelmükben megállnak távol, és ezt mondják:
»Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város! Egyetlen óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet.«
Siratják és gyászolják a föld kereskedői, mert senki sem veszi meg többé áruikat: az aranyat, az ezüstöt, a drágakövet, a gyöngyöket, a gyolcsot, a bíbort, a selymet, a karmazsinkelmét, a sokféle illatos fát és elefántcsont tárgyat, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült sokféle tárgyat, a fahéjat és a kardamont, az illatszereket, a mirhát és a tömjént, a bort és az olajat, a lánglisztet és a búzát, a barmokat, a juhokat, a lovakat és a kocsikat, a rabszolgákat és a foglyokat. Az érett gyümölcs, amelyre lelked vágyódott, nincs többé. Számodra minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.
A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben megállnak távol, sírva és gyászolva: »Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. Egyetlen óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!«
Minden hajóskapitány és révész, minden matróz és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő tüzét, és így kiáltozott: »Melyik város volt ehhez a nagy városhoz hasonló?!« Port szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: »Jaj, jaj, a nagy város, amelynek a vagyonából gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egyetlen óra alatt elpusztult!« Örvendezzetek rajta, te menny, ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta az ítéletet miattatok!”
Egy erős angyal ekkor fölemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe, és ezt mondta: „Ekkora erővel hajítják le majd Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni. Többé nem hallatszik benned hárfások, zenészek, fuvolások és harsonások hangja. Semmiféle kézműves nem lesz benned, és malomzúgás sem hallatszik többé. Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé vőlegénynek és menyasszonynak a hangja. Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet. Próféták és szentek vérét találták benned, és mindenkiét, akit csak lemészároltak a földön.”
19 Amit ezek után a mennyben hallottam, olyan volt, mint egy sokaság hatalmas hangja: „Alleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, mert igazságosak és igazak ítéletei. Elítélte a nagy szajhát, aki paráznaságával megrontotta a földet, és megbosszulta rajta szolgái vérét, amit a szajha keze ontott ki.” Másodszor is szóltak: „Alleluja! Füstje örökkön-örökké fölfelé száll.” A huszonnégy vén és a négy élőlény leborult, és imádták Istent, a trónon ülőt, mondván: „Ámen! Alleluja!” Ekkor hang jött a tróntól: „Dicsőítsétek Istenünket, mind, ti szolgái, akik félitek, kicsik és nagyok!” Amit hallottam, mint hatalmas tömeg, mint nagy vizek, mint zengő mennydörgés hangja: „Alleluja! Megkezdte uralkodását Urunk, Istenünk, a Mindenható. Örüljünk, ujjongjunk és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült. Megadatott neki, hogy ragyogó, színtiszta gyolcsba öltözzék.” A gyolcs a szentek igaz tetteit jelenti.
Ezt mondja nekem: „Írd! Boldogok, akik meghívást kaptak a Bárány menyegzői lakomájára!” Majd ezt mondja nekem: „Ezek Isten igaz szavai.” A lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szól: „Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek, akik tanúságot tesznek Jézusról. Az Istent imádd! A Jézus melletti tanúságtételben nyilvánul meg a prófétaság lelke.”
Láttam, hogy megnyílt a menny. Íme, egy fehér ló, s a rajta ülő neve: Hűséges és Igaz. Igazságosan ítél és harcol. Szeme, mint a lobogó tűz, fején sok diadém, ráírva a név, amelyet senki sem ismer, csak ő maga.
Vértől csatakos ruha van rajta, s a neve: Isten Igéje.
A mennyei seregek fehér lovon kísérik tiszta, fehér gyolcsba öltözve. Szájából éles kard jön elő, hogy lesújtson a népekre. Vasvesszővel pásztorolja majd őket, és tapossa a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. A ruhájára és a combjára egy név van írva: a királyok Királya és az uraknak Ura.
Láttam, hogy egy angyal áll a Napban. Nagy hangon kiáltott az ég zenitjén repülő madaraknak:
„Gyertek, gyűljetek össze Isten nagy lakomájára!
Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a hősök húsát, a lovak és lovasok húsát, minden szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát!”
Majd láttam, hogy a vadállat és a föld királyai összegyűltek a seregeikkel együtt, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. Ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki a vadállat jelenlétében csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a szobrát imádták. Elevenen bedobták mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba. A többit megölte a Lovas kardja, amely a szájából jött elő, és az összes madár jóllakott a húsukból.
20 Láttam, hogy egy angyal jön le a mennyből. Kezében az alvilág kulcsa és egy nagy lánc. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az Ördögöt, a Sátánt, és ezer évre láncra verte. Letaszította az alvilágba, bezárta és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon kell engedni.
Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták; és azoknak lelkét, akiket a Jézus melletti tanúságtételük és Isten szava miatt lefejeztek; akik nem borultak le sem a vadállat, sem a szobra előtt, sem a bélyegét nem viselték a homlokukon vagy a kezükön. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és ezer évig uralkodnak vele.
Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán kiszabadul börtönéből, és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. Felvonultak a föld síkságára, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz jött le a mennyből, és fölemésztette őket. Az ördögöt, aki félrevezette őket, kénköves, tüzes tóba vetették, ahol gyötrődni fog éjjel-nappal a vadállattal és a hamis prófétával együtt örökkön-örökké.
Egy nagy fehér trónt láttam, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől menekült a föld és az ég, de nem maradt hely számukra. Láttam, hogy a trón előtt állnak a holtak, kicsik és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítéletet tartottak, a könyvekben leírtak alapján, tetteik szerint. A tenger visszaadta a benne lévő halottakat. A Halál és a Hádész visszaadta a halottakat, akik bennük voltak, és mindenki fölött ítéletet tartottak tettei alapján. A Halált és a Hádészt a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.