Aztán egy másik hangot hallottam az égből, amely így szólt: »Menjetek ki onnan, én népem, hogy részesei ne legyetek az ő gonoszságainak, és ne legyen részetek az őt érő csapásokban, mert bűnei az égig hatoltak, és Isten megemlékezett gonoszságairól. (Jer 51,9) Fizessetek neki vissza, mint ahogy ő is megfizetett nektek, és kétszeresen viszonozzátok cselekedeteit; a pohárba, amelybe ő töltött, töltsetek neki kétannyit! Amennyire dicsőítette önmagát és gyönyörűségben volt, annyi gyötrelmet és gyászt adjatok neki, mert így szól szívében: ‘Mint királyné, ülök a trónon, és nem vagyok özvegy, gyászt nem fogok látni!’ (Iz 47,7-8) Ezért egy napon jönnek rá a csapások, a halál, gyász és éhség, és tűz fogja megégetni; mert erős az Isten, aki őt megítéli!« (Iz 47,9;Jer 50,34)
Siralom Babilon pusztulása felett Sírni és gyászolni fognak fölötte a föld királyai, akik paráználkodtak vele, és gyönyörűségekben éltek, amikor látják majd füstjét, amint ég. (Ez 27,31-33; Iz 23,17) Elhúzódnak tőle, félve gyötrelmeitől, és így szólnak: »Jaj, jaj, az a nagy város! Babilon, az erős város! Mert egy óra alatt eljött a te ítéleted!« (Dán 4,27)
A föld kereskedői sírni és gyászolni fognak fölötte, mert senki sem veszi meg többé áruikat: (Ez 27,31.36) arany és ezüst árut, drágakövet, gyöngyöt, gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, semmiféle tujafát, sem elefántcsont-edényt, és egyetlen nemes fából, rézből, vasból és márványból való edényt sem, sem a fahéjat, fűszert és illatszereket, kenetet, tömjént, bort, olajat, lisztlángot, búzát, barmokat, juhokat, lovakat, kocsikat, rabszolgákat és emberi személyeket. A lelked számára kívánatos gyümölcsök eltávoztak tőled, és minden kövérség és kiválóság elveszett tőled, és többé már nem találják meg!
Mindazok, akik ezekkel kereskedtek, s akik meggazdagodtak, megállnak tőle távol, gyötrelmeitől félve, sírva és gyászolva, (Ez 27,31.36) és így szólnak: »Jaj, jaj, az a nagy város, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékes volt, és egy óra alatt odalett ennyi gazdagság!«
Minden hajókormányos és mindenki, aki a vizeket járja, a hajósok, és akik a tengeren dolgoznak, megállnak távol, (Ez 27,27) és így kiáltanak, amikor látják égésének helyét: »Melyik város volt hasonló ehhez a nagy városhoz?« Majd port hintenek fejükre, és sírva és gyászolva így kiáltanak: »Jaj, jaj, az a nagy város, amelynek kincseiből meggazdagodtak mindnyájan, akiknek hajóik voltak a tengeren, az ő kincseiből; és egy óra alatt elpusztult! (Ez 26,19) Örvendezz fölötte ó ég, és ti, szent apostolok és próféták, mert Isten kimondta fölötte az ítéletet értetek!«
(Iz 44,23;MTörv 32,43G) Egy erős angyal követ vett föl, olyat, mint egy nagy malomkő, a tengerbe dobta, és ezt mondta: »Ilyen erővel döntik le Babilont, azt a nagy várost, és többé már nem találják meg! (Jer 51,63-64; Dán 4,27; Ez 26,21) A hárfások, zenészek és fuvolások hangja és harsona nem hangzik fel többé benned; semmiféle művészet mestere nem található többé benned, és malom zörgése nem hallatszik többé benned; és lámpavilág nem fénylik többé benned, és a vőlegénynek és menyasszonynak szava nem hangzik fel többé benned, mert kereskedőid a föld fejedelmei voltak, s a te varázslataid miatt jutott tévútra minden nemzet; (Jer 25,10;Iz 23,8; 47,9) benne található a próféták és szentek vére, és mindazoké, akiket megöltek a földön.«
Örvendezés a mennyben 19 Ezek után mintha nagy sokaság hangját hallottam volna az égben:
»Alleluja!
Üdv, dicsőség és hatalom a mi Istenünknek,
mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, (2Kir 9,7;Zsolt 19,10)
Azután pedig ezt mondták: »Alleluja! És a füstje felszáll örökkön örökké!« (Iz 34,10) Ekkor a huszonnégy vén és a négy élőlény arcra borult, és imádták a trónján ülő Istent: »Ámen! Alleluja!« (Iz 6,1)A trón felől pedig egy hang szólt:
»Mondjatok dicséretet Istenünknek
mindnyájan, ti szolgái,
és akik őt félitek, kicsinyek és nagyok!«
(Zsolt 115,13)
»Alleluja!
Mert uralkodik az Úr,
a mi Istenünk, a Mindenható!
(Ez 1,24;Zsolt 93,1)
Örvendezzünk és vigadjunk,
és adjuk meg neki a dicsőséget,
mert eljött a Bárány menyegzője
és a jegyese felkészült!
(Zsolt 118,24)
Ekkor így szólt hozzám: »Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!« Majd ezt mondta nekem: »Ezek Isten igaz igéi.« Ekkor a lábához borultam, hogy imádjam őt, de ő így szólt hozzám: »Vigyázz, ne tedd ezt, mert a te szolgatársad vagyok, és testvéreidé, akiknél Jézus tanúságtétele van. Istent imádd, mert Jézus tanúságtétele a prófétálás lelke.«
Győzelem a vadállat és prófétái felett Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol. (Ez 1,1;Zsolt 96,13)
A szeme pedig olyan, mint a tűz lángja, és a fején számos korona. Olyan név van rá írva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. (Dán 10,6) Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje. Az égi seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. Szájából kétélű kard nyúlt ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket. Ő fogja kormányozni őket vasvesszővel, és ő tapossaa mindenható Isten bosszuló haragjának szőlőprését. (Iz 49,2;Zsolt 2,9G; Iz 63,2-3) A ruhája és ágyéka fölé ez van írva: Királyok Királya és uralkodók Ura! (Dán 2,47; MTörv 10,17) Aztán láttam egy angyalt a napban állni, aki hangosan így kiáltott minden madárnak, amely az ég zenitjén repül: »Jöjjetek és gyűljetek egybe Isten nagy lakomájára, hogy királyok húsát egyétek, és vezérek húsát, és erősek húsát, és lovak húsát, és azokét, akik rajtuk ülnek, és valamennyi szabad embernek és szolgának és kicsinynek és nagynak a húsát!« (Ez 39,4.17-20)
Láttam, hogy a vadállat és a föld királyai és a seregeik egybegyűltek, hogy harcra keljenek a lovon ülővel és seregével. (Zsolt 2,2) De a fenevad fogságba esett, és vele együtt az álpróféta, aki a jeleket művelte a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették. A többieket pedig megölte a lovon ülő kardja, amely a szájából áll ki. A madarak mind jóllaktak a húsukból. (Ez 39,17.20)
Az ezeréves uralom 20 1Ekkor láttam, hogy egy angyal száll le az égből, akinél a mélység kulcsa volt, és kezében egy nagy lánc. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, aki az ördög és a sátán, és megkötözte őt ezer esztendőre. (Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6) Levetette őt a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy ne csábítsa el többé a nemzeteket, amíg el nem múlik az ezer esztendő. Azután el kell oldozni, de csak rövid időre. Majd székeket láttam, és a rajta ülőket, akik ítélő hatalmat kaptak, és láttam azok lelkeit, akiknek fejét vették a Jézusról való tanúságtétel és Isten igéje miatt, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását, sem bélyegét nem vették homlokukra és kezükre, és éltek és uralkodtak Krisztussal ezer esztendeig. (Dán 7,9.22G) A többi halott nem éled föl, amíg el nem telik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. 6Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban! Ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és uralkodnak vele ezer esztendeig.
Végső győzelem a sátán felett Amikor majd eltelik az ezer esztendő, eloldozzák börtönében a sátánt. 8Kijön, és elcsábítja a föld négy szegletén lakó nemzeteket, Gógot és Magógot, egybegyűjti őket a harcra; a számuk annyi, mint a tenger fövenye. Felvonulnak a föld minden táján, és bekerítik a szentek táborát és a szeretett várost. De tűz szállt le Istentől az égből, és megemésztette őket. (Hab 1,6G;2Kir 1,10) És az ördögöt, aki elcsábította őket, a tüzes és kénköves tóba vetik, ahol a fenevad és az álpróféta is van, és gyötrődnek éjjel-nappal örökkön örökké.
Ítélet a holtak felett Aztán láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt, akinek tekintetétől menekült a földés az ég, és nem volt hely számukra. (Iz 6,1;Zsolt 114,3.7;Dán 2,35G) És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsik a trón előtt állnak, és könyveket nyitottak ki. Egy másik könyvet is kinyitottak, amely az élet könyve. A halottakat megítélték azokból, amik tetteiknek megfelelően a könyvbe voltak írva. (Dán 7,10; Zsolt 69,29) A tenger visszaadta a halottakat, akik benne voltak, és a halál és az alvilág visszaadták a halottakat, akik náluk voltak, és mindegyiket megítélték tettei szerint. (Óz 13,14) A halált és az alvilágotegy tüzes tóba vetették: ez a második halál, a tüzes tó. (Zsolt 28,4; Óz 13,14) Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették. (Dán 12,1)
Jegyzetek
20,1 Itt folytatódik a sárkány története, amely a 12. fejezetben kezdődött. A sátán tevékenységét ezer évig akadályozzák (az ezer év jelképes kerek szám, azt az időszakot jelzi, amely Jézus feltámadásától a végső idők kezdetéig tart). Ezt követően a sátán egy
20,6 Krisztus feltámadása és második eljövetele között mindazok, akik szembeszegülnek a sátánnal, részesülnek az első feltámadásban, vagyis lelkük az égbe jut, míg a „fenevad” követőinek sorsa az időleges és az örök halál. Az ezer esztendő után következik be a második feltámadás, mely a szentek számára a test és lélek együttes dicsőségét fogja jelenteni, a gonoszok számára pedig a test és a lélek halálát a pokol örök kínjai között.
20,8 Góg és Magóg (Ez 38-39) személyesíti meg az összes egyházellenes nemzetet; a végső nagy ütközet Harmageddónnál lesz (16,16; a név jelentése: Megiddó hegye).