Babilon bukása.
18 Ezután láttam, hogy egy másik angyal száll le az égből, akinek nagy hatalma volt. Tündöklése beragyogta a földet. Harsány hangon kiáltotta: „Összedőlt, összedőlt a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett és minden tisztátalan szellem hajléka és minden tisztátalan, undok madár odúja. Paráznaságának tüzes borából ittak az összes nemzetek. A föld királyai paráználkodtak vele, a föld kereskedői pedig meggazdagodtak pazar fényűzéséből.” Akkor egy másik szózatot hallottam az égből, mely így szólt: „Vonuljatok ki onnan, én népem, hogy részetek ne legyen vétkeiben és csapásai ne érjenek titeket is. Bűnei az eget verik, de Isten számon tartja gonosztetteit. Fizessetek meg neki, ahogy ő fizetett, és tetteit kétszeresen viszonozzátok. Töltsetek serlegébe kétannyit, mint nektek töltött. Amekkora tündöklése és fényűzése volt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Így büszkélkedik magában: mint királyné trónolok, nem vagyok özvegy és nem ismerek gyászt. Ezért egy nap zúdulnak rá a csapások: halál, gyász és éhínség, sőt tűz hamvasztja el, mert hatalmas az Úristen, aki megítéli.”Babilon siratása.
„Siratják és gyászolják a föld királyai, akik paráználkodtak és gyönyörökben éltek vele, mikor majd látják füstölgő égését. Gyötrelmeitől való félelmükben, távolról így kiáltanak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett ítéleted. A föld kereskedői is siratják majd és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat: Arany- és ezüstárut, drágakövet és gyöngyöket, gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint,semmiféle tujafát és elefántcsont díszt,
sem értékes fából, rézből, vasból és márványból készült edényt, fahéjat és balzsamot, illatszert, kenetet és tömjént, bort, olajat, lisztlángot és búzát,
barmot és juhot, lovat és kocsit,
rabszolgák testét és lelkét. Gyönyörűséged gyümölcsei elfonnyadtak,
eltűnt tőled minden pompa és fény,
s nyomuk sem lesz többé. A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siratják és gyászolják, s így kiáltanak: Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél! Arannyal, drágakővel és gyöngyökkel voltál ékes! Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság! Minden kormányos és révész, minden hajós és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő égését, és így kiáltott: Melyik város hasonlított ehhez a nagy városhoz! Port hintettek fejükre és sírva és gyászolva kiáltották: Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodtak meg mindnyájan, akiknek hajójuk járt a tengeren. Elpusztultál egy óra alatt! Örvendezz miatta te menny, s ti szentek, apostolok és próféták! Isten igazságotokért kimondta felette az ítéletet.”
Az elpusztult város képe.
Egy erős angyal erre malomkő nagyságú követ ragadott föl s a tengerbe dobta e szavakkal: „Ily robajjal dőljön le Babilon, a nagy város, és nyoma se legyen többé! Hárfapengetés meg ének, fuvolaszó és harsona ne zengjen többé benned!Ne éljen benned semmilyen mesterség művese!
Ne hallatsszék malomkattogás! Mécses fénye ne villanjon föl benned!
Vőlegény és menyasszony ne hallassa szavát!
Kereskedőid a föld nagyjai voltak,
varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.” Kezéhez tapad a próféták és szentek vére, s mindazoké, kiket megöltek a földön.
Örömujjongás a mennyben.
19 Ezután nagy sereg örömujjongását hallottam a mennyben: „Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom Istenünknek! Igazak és jogosak ítéletei! Elítélte a nagy parázna asszonyt, aki paráznaságával megrontotta a földet. Megbosszulta szolgáinak vérét, mely annak kezéhez tapad.” És újra kiáltották: „Alleluja! Füstje fölszáll örökkön-örökké.” Erre a huszonnégy vén és a négy élőlény arcra borulva imádta a trónon ülő Istent és így kiáltott: „Úgy legyen! Alleluja!” A trón felől pedig szózat tört elő:„Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mind,
s akik őt félitek, kicsinyek és nagyok.” Akkor nagy sereg énekét hallottam, s ez sok víz zúgásához és erős mennydörgés robajához hasonlított: „Alleluja! Az Úr, mindenható Istenünk, átvette az uralmat. Örvendezzünk, ujjongjunk és dicsőítsük őt! Elérkezett a Bárány menyegzőjének napja. Jegyese fölkészült: méltó volt arra, hogy ragyogó fehér gyolcsba öltözzék.” A gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. Akkor így szólt hozzám: „Jegyezd föl: boldogok a Bárány menyegzős lakomájára hivatalosak!” És hozzáfűzte: „Ezek Isten igaz igéi.” Lába elé borultam, hogy imádjam, de ő így szólt hozzám: „Vigyázz, ne (tedd)! Csak Istent imádd! Én csak szolgatársad vagyok és testvéreidé, akik tanúságot tesznek Jézusról. A Jézusról tett tanúság a prófétálás lelke.
A győzelmes fehér lovas.
Akkor a megnyílt mennyben egy fehér lovat pillantottam meg. Lovasa a Hűséges és az Igaz, igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején ékes diadém, rajta olyan név, amelyet senki sem ismer, csak ő maga. Vértől ázott ruhát viselt. Neve: Isten Igéje. A mennyei seregek tiszta fehér gyolcsba öltözve fehér lovon kísérték. Szájából éles kard tört elő, hogy azzal sújtson a nemzetekre. Vasvesszővel fogja kormányozni őket, és taposni fogja a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. Köntösén csípő magasságban ez a név volt írva: „Királyok Királya, uralkodók Ura.”A vadállat és a hamis próféta megítélése.
Akkor láttam, hogy egy angyal áll a napban. Harsány hangon rákiáltott az ég magasán repülő madarakra: „Jöjjetek, gyűljetek egybe Isten nagy lakomájára! Egyétek a királyok húsát, a hadvezérek és hatalmasok húsát, a lovak és lovasaik húsát, szabadokét és szolgákét, kicsinyekét és nagyokét!” Akkor láttam: A vadállat és a föld királyai hadseregükkel összegyűltek, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat művelt, hogy félrevezesse azokat, akik a vadállat jelét viselték és bálványképét imádták. Mindkettőt elevenen, kénkővel égő, tüzes tóba vetették. A többit a Lovas kardja ölte meg, mely szájából tört elő. És a madarak mind jóllaktak azok húsával.A sátán megbilincselése.
20 Azután láttam, hogy egy angyal szállt le az égből, akinél a pokol kulcsa volt, kezében pedig nagy lánc. Megragadta a sárkányt, az őskígyót, aki nem más, mint az ördög, a sátán, és ezer esztendőre megbilincselte. Letaszította a pokolba, bezárta és lepecsételte, hogy félre ne vezesse a nemzeteket, míg el nem telik az ezer esztendő. Annak elteltével szabadon engedik, de csak rövid időre.Az ezer éves uralom.
Akkor trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítéletet bízták. És láttam azok lelkeit, akiket Jézus tanúsága és Isten igéje miatt lefejeztek, akik nem imádták a vadállatot és bálványképét, és jelét nem viselték homlokukon és kezükön. Ezek életre keltek és Krisztussal ezer esztendeig uralkodtak. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendő. Ez az első föltámadás. Boldog és szent az, akinek része van az első föltámadásban! A második halálnak nincs hatalma rajtuk, Isten és Krisztus papjai lesznek és ezer esztendeig uralkodnak vele.A sátán hatalmának megsemmisítése.
Mikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből és megindul, hogy félrevezesse a föld négy sarkán lakó nemzeteket, Gógot és Magógot, és harcra gyűjtse őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. Fölvonulnak a föld minden táján, körülzárják a szentek táborát és a szeretett várost. De tűz csap le Istentől az égből és megemészti őket. Az ördögöt, aki félrevezette őket, kénkővel égő tüzes tóba vetik, ahol a vadállattal és az álprófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké gyötrődni fog.Az utolsó ítélet.
Akkor nagy ragyogó trónt láttam. A rajta ülő tekintete elől menekült a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a holtak, nagyok és kicsinyek, ott állnak a trón előtt. Könyvek álltak nyitva. Kinyitottak egy másik könyvetis, az élet könyvét. A holtakat megítélték tetteik szerint, amint a könyvekben föl volt jegyezve. A tenger visszaadta a beléveszett holtakat, a halál és az alvilág is visszaadta halottjait. Valamennyit megítélték tetteik szerint. A halált és az alvilágot tüzes tóba vetették. Ez a tüzes tó a második halál. Aki nem volt följegyezve az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.