16
Ekkor erős hangot hallottam a szentélyből. A hét angyalnak szólt: „Rajta, öntsétek ki
Isten haragjának hét csészéjét a földre!”
Elindult az első, és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú és fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat bélyegét viselték, és leborultak a szobra előtt.
A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult.
A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, és azok vérré váltak. Hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondta: „Igazságos vagy, te, aki vagy, és aki voltál. Szent vagy, hogy így ítéltél.
Mivel szentek és próféták vérét ontották ki, vért adtál nekik inni. Megérdemlik.” Hallottam, hogy az áldozati oltár szól: „Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid.”
A negyedik a Napra öntötte csészéjét, és az hatalmat kapott, hogy tűzzel gyötörje az embereket.
Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, és káromolták Isten nevét, akinek hatalma van ezeken a csapásokon, de nem tértek meg, hogy dicsőítsék.
Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában, és az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták a menny Istenét kínjaik és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.
A hatodik a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak. S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elő. Démoni lelkek, akik jeleket tesznek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz a ruháira, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét. A három tisztátalan lélek összegyűjtötte a királyokat egy helyre, amit héberül Harmagedónnak hívnak.
A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét, és a szentélyből, a trónustól egy erős hang szólt: „Megtörtént.” Villámlás, égzengés, mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai romba dőltek. És megemlékeztek a nagy Babilonról Isten előtt, és odaadták neki izzó haragja borának kelyhét. Minden sziget eltűnt, és nem lehetett többé hegyeket találni. Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre, és káromolták az emberek Istent a jégverés csapása miatt, mert igen nagy csapás volt.
17 Ekkor jött a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik, és így szólt hozzám: „Gyere, megmutatom neked, hogyan ítélik el a nagy szajhát, aki a nagy vizek mellett ül. Vele paráználkodtak a föld királyai, s a föld lakói megrészegedtek paráználkodása borától.” És Lélekben elvitt egy pusztába.
Ott láttam egy asszonyt, aki skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt istenkáromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal – paráznasága tisztátalanságával – telt aranyserleg. Homlokára egy titokzatos név volt írva: „A nagy Babilon, a szajháknak és a föld utálatosságainak az anyja.” Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és Jézus tanúinak vérétől. Láttára nagyon elámultam.
Az angyal ezt mondta nekem: „Miért ámuldozol? Én megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejű és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza.
A vadállat, amelyet láttál, egykor élt, de már nem él. Fel fog jönni az alvilágból, de a vesztébe rohan. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétől fogva az élet könyvébe, ámuldozni fognak a vadállat láttára, amely egykor élt, és már nem él, de ismét megjelenik. Itt bölcsességgel párosult értelemre van szükség! A hét fej hét hegyet jelent, az asszony ezeken ül. De hét királyt is jelent. Öt közülük már a múlté, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el, de amikor eljön, csak rövid ideig kell maradnia.
A vadállat, amelyik élt, de többé nem él, lesz a nyolcadik. A hét másik állítja, de a vesztébe rohan. A tíz szarv, amit láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállattal királyi hatalmat kapnak egyetlen órára. Szándékuk közös: átengedni erejüket és hatalmukat a vadállatnak. Harcolni fognak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az urak Ura és a királyok Királya, és akik vele vannak, azok meghívottak, kiválasztottak és hűségesek.”
Azután ezt mondja: „A vizek, ahol – amint láttad – a szajha ült, népeket, tömegeket, nemzeteket és nyelveket jelentenek. A tíz szarv, melyet láttál, meg a vadállat meggyűlölik majd a szajhát, kifosztják és levetkőztetik, a húsán rágódnak, és tűzön megégetik. Mert Isten hajlította szívüket arra, hogy szándékát véghezvigyék, és uralmukat egyetértőn átadják a vadállatnak, amíg be nem teljesedik Isten szava. Az asszony, akit láttál, a nagy várost jelenti, amelyik a föld királyain uralkodik.”
18 Ezután egy másik angyalt láttam lejönni a mennyből. Nagy hatalma volt, és dicsőségétől fényben ragyogott a föld. Erős hangon így kiáltott: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Démonok lakhelye lett, minden tisztátalan lélek rejtekhelye, minden tisztátalan és gyűlöletes madár rejtekhelye, [minden tisztátalan állat rejtekhelye,] mert paráznasága tüzes borából minden nemzet ivott. Vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői feslettsége által gazdagodtak meg.”
Egy másik hangot hallottam a mennyből: „Én népem, vonuljatok ki belőle, nehogy részetek legyen bűneiben, és benneteket is érjenek csapásai! Bűnei az eget érik, de Isten számon tartja gonoszságait.
Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek. Tetteit kétszeresen viszonozzátok! Töltsetek serlegébe kétannyit, mint amennyit ő töltött! Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és gyászt okozzatok neki! Mert ezt mondja szívében: »Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt«. Ezért egyetlen napon érik majd el a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűz fogja elhamvasztani, mert erős Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte.
Siratják és a mellüket verik majd miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják, hogy füstölögve ég. De gyötrelmeitől való félelmükben megállnak távol, és ezt mondják:
»Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város! Egyetlen óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet.«
Siratják és gyászolják a föld kereskedői, mert senki sem veszi meg többé áruikat: az aranyat, az ezüstöt, a drágakövet, a gyöngyöket, a gyolcsot, a bíbort, a selymet, a karmazsinkelmét, a sokféle illatos fát és elefántcsont tárgyat, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült sokféle tárgyat, a fahéjat és a kardamont, az illatszereket, a mirhát és a tömjént, a bort és az olajat, a lánglisztet és a búzát, a barmokat, a juhokat, a lovakat és a kocsikat, a rabszolgákat és a foglyokat. Az érett gyümölcs, amelyre lelked vágyódott, nincs többé. Számodra minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.
A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben megállnak távol, sírva és gyászolva: »Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. Egyetlen óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!«
Minden hajóskapitány és révész, minden matróz és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő tüzét, és így kiáltozott: »Melyik város volt ehhez a nagy városhoz hasonló?!« Port szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: »Jaj, jaj, a nagy város, amelynek a vagyonából gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egyetlen óra alatt elpusztult!« Örvendezzetek rajta, te menny, ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta az ítéletet miattatok!”
Egy erős angyal ekkor fölemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe, és ezt mondta: „Ekkora erővel hajítják le majd Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni. Többé nem hallatszik benned hárfások, zenészek, fuvolások és harsonások hangja. Semmiféle kézműves nem lesz benned, és malomzúgás sem hallatszik többé. Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé vőlegénynek és menyasszonynak a hangja. Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet. Próféták és szentek vérét találták benned, és mindenkiét, akit csak lemészároltak a földön.”
Isten haragjának hét csészéjét a földre!”
Elindult az első, és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú és fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat bélyegét viselték, és leborultak a szobra előtt.
A második a tengerbe öntötte csészéjét. Erre az a halottak véréhez vált hasonlóvá, és minden tengeri élőlény elpusztult.
A harmadik a folyókba és a vízforrásokba öntötte csészéjét, és azok vérré váltak. Hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondta: „Igazságos vagy, te, aki vagy, és aki voltál. Szent vagy, hogy így ítéltél.
Mivel szentek és próféták vérét ontották ki, vért adtál nekik inni. Megérdemlik.” Hallottam, hogy az áldozati oltár szól: „Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak ítéleteid.”
A negyedik a Napra öntötte csészéjét, és az hatalmat kapott, hogy tűzzel gyötörje az embereket.
Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, és káromolták Isten nevét, akinek hatalma van ezeken a csapásokon, de nem tértek meg, hogy dicsőítsék.
Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában, és az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták a menny Istenét kínjaik és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.
A hatodik a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak. S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elő. Démoni lelkek, akik jeleket tesznek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz a ruháira, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét. A három tisztátalan lélek összegyűjtötte a királyokat egy helyre, amit héberül Harmagedónnak hívnak.
A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét, és a szentélyből, a trónustól egy erős hang szólt: „Megtörtént.” Villámlás, égzengés, mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai romba dőltek. És megemlékeztek a nagy Babilonról Isten előtt, és odaadták neki izzó haragja borának kelyhét. Minden sziget eltűnt, és nem lehetett többé hegyeket találni. Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre, és káromolták az emberek Istent a jégverés csapása miatt, mert igen nagy csapás volt.
17 Ekkor jött a hét csészét tartó hét angyal közül az egyik, és így szólt hozzám: „Gyere, megmutatom neked, hogyan ítélik el a nagy szajhát, aki a nagy vizek mellett ül. Vele paráználkodtak a föld királyai, s a föld lakói megrészegedtek paráználkodása borától.” És Lélekben elvitt egy pusztába.
Ott láttam egy asszonyt, aki skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt istenkáromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal – paráznasága tisztátalanságával – telt aranyserleg. Homlokára egy titokzatos név volt írva: „A nagy Babilon, a szajháknak és a föld utálatosságainak az anyja.” Láttam, hogy az asszony részeg a szenteknek és Jézus tanúinak vérétől. Láttára nagyon elámultam.
Az angyal ezt mondta nekem: „Miért ámuldozol? Én megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejű és tízszarvú vadállatét is, amely hordozza.
A vadállat, amelyet láttál, egykor élt, de már nem él. Fel fog jönni az alvilágból, de a vesztébe rohan. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétől fogva az élet könyvébe, ámuldozni fognak a vadállat láttára, amely egykor élt, és már nem él, de ismét megjelenik. Itt bölcsességgel párosult értelemre van szükség! A hét fej hét hegyet jelent, az asszony ezeken ül. De hét királyt is jelent. Öt közülük már a múlté, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el, de amikor eljön, csak rövid ideig kell maradnia.
A vadállat, amelyik élt, de többé nem él, lesz a nyolcadik. A hét másik állítja, de a vesztébe rohan. A tíz szarv, amit láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállattal királyi hatalmat kapnak egyetlen órára. Szándékuk közös: átengedni erejüket és hatalmukat a vadállatnak. Harcolni fognak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az urak Ura és a királyok Királya, és akik vele vannak, azok meghívottak, kiválasztottak és hűségesek.”
Azután ezt mondja: „A vizek, ahol – amint láttad – a szajha ült, népeket, tömegeket, nemzeteket és nyelveket jelentenek. A tíz szarv, melyet láttál, meg a vadállat meggyűlölik majd a szajhát, kifosztják és levetkőztetik, a húsán rágódnak, és tűzön megégetik. Mert Isten hajlította szívüket arra, hogy szándékát véghezvigyék, és uralmukat egyetértőn átadják a vadállatnak, amíg be nem teljesedik Isten szava. Az asszony, akit láttál, a nagy várost jelenti, amelyik a föld királyain uralkodik.”
18 Ezután egy másik angyalt láttam lejönni a mennyből. Nagy hatalma volt, és dicsőségétől fényben ragyogott a föld. Erős hangon így kiáltott: „Elesett, elesett a nagy Babilon! Démonok lakhelye lett, minden tisztátalan lélek rejtekhelye, minden tisztátalan és gyűlöletes madár rejtekhelye, [minden tisztátalan állat rejtekhelye,] mert paráznasága tüzes borából minden nemzet ivott. Vele paráználkodtak a föld királyai, és a föld kereskedői feslettsége által gazdagodtak meg.”
Egy másik hangot hallottam a mennyből: „Én népem, vonuljatok ki belőle, nehogy részetek legyen bűneiben, és benneteket is érjenek csapásai! Bűnei az eget érik, de Isten számon tartja gonoszságait.
Úgy fizessetek neki, ahogy ő fizetett nektek. Tetteit kétszeresen viszonozzátok! Töltsetek serlegébe kétannyit, mint amennyit ő töltött! Amennyit gőgösködött és dőzsölt, annyi gyötrelmet és gyászt okozzatok neki! Mert ezt mondja szívében: »Királynőként trónolok, nem vagyok özvegy, és nem ismerem a gyászt«. Ezért egyetlen napon érik majd el a csapások: halál, gyász és éhínség; és tűz fogja elhamvasztani, mert erős Úr, az Isten, aki ítéletet tart fölötte.
Siratják és a mellüket verik majd miatta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják, hogy füstölögve ég. De gyötrelmeitől való félelmükben megállnak távol, és ezt mondják:
»Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te erős város! Egyetlen óra alatt beteljesedett rajtad az ítélet.«
Siratják és gyászolják a föld kereskedői, mert senki sem veszi meg többé áruikat: az aranyat, az ezüstöt, a drágakövet, a gyöngyöket, a gyolcsot, a bíbort, a selymet, a karmazsinkelmét, a sokféle illatos fát és elefántcsont tárgyat, az értékes fából, bronzból, vasból és márványból készült sokféle tárgyat, a fahéjat és a kardamont, az illatszereket, a mirhát és a tömjént, a bort és az olajat, a lánglisztet és a búzát, a barmokat, a juhokat, a lovakat és a kocsikat, a rabszolgákat és a foglyokat. Az érett gyümölcs, amelyre lelked vágyódott, nincs többé. Számodra minden fény és pompa odavan, és nyomuk sem lesz többé.
A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben megállnak távol, sírva és gyászolva: »Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél, arannyal, drágakővel és gyönggyel voltál ékes. Egyetlen óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!«
Minden hajóskapitány és révész, minden matróz és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő tüzét, és így kiáltozott: »Melyik város volt ehhez a nagy városhoz hasonló?!« Port szórtak a fejükre, zokogva és gyászolva siránkoztak: »Jaj, jaj, a nagy város, amelynek a vagyonából gazdagodott meg mindenki, akinek hajója járt a tengeren. Egyetlen óra alatt elpusztult!« Örvendezzetek rajta, te menny, ti szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta az ítéletet miattatok!”
Egy erős angyal ekkor fölemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe, és ezt mondta: „Ekkora erővel hajítják le majd Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találni. Többé nem hallatszik benned hárfások, zenészek, fuvolások és harsonások hangja. Semmiféle kézműves nem lesz benned, és malomzúgás sem hallatszik többé. Nem világít benned többé mécsesnek világa, nem hallatszik benned többé vőlegénynek és menyasszonynak a hangja. Kereskedőid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet. Próféták és szentek vérét találták benned, és mindenkiét, akit csak lemészároltak a földön.”