Kis türelmet
A hét angyal a harag csészéivel 16 1Ekkor egy erős hangot hallottam a templomból, amely így szólt a hét angyalhoz: »Menjetek, és öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre!«
(Szof 3,8) Elment az első, és kiöntötte csészéjét a földre, erre fájdalmas és igen veszélyes fekély támadt az embereken, akik a vadállat bélyegét viselték, és azokon, akik az ő képét imádták. (MTörv 28,35)
És a második angyal is kiöntötte csészéjét a tengerbe, és az vérré változott, mint a halotté, és minden élőlény elpusztult a tengerben. (Kiv 7,17-18)
És a harmadik is kiöntötte csészéjét a folyókba és a vízforrásokba, és azok vérré változtak. (Kiv 7,19) Hallottam a vizek angyalát, amint azt mondta: »Igazságos vagy, Uram, aki vagy, és aki voltál, szent, mert így ítéltél, (Zsolt 119,137; Kiv 3,14G) mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni. Valóban megérdemelték!« (Zsolt 79,3; Iz 49,26G) És hallottam, hogy így szólt az oltár felől: »Úgy van, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid!« (Zsolt 19,10) És a negyedik angyal is kiöntötte csészéjét a napra, erre annak megadatott, hogy forrósággal gyötörje az embereket, és tűzzel. És az embereket égette a nagy forróság, s káromolták Isten nevét, akinek hatalma van e csapások fölött, s mégsem tértek meg, hogy őt megdicsőítsék.
És az ötödik angyal is kiöntötte csészéjét a fenevad trónjára. Erre annak országa elsötétült, és nyelvüket harapdálták fájdalmukban. (Kiv 10,21-22) Káromolták az ég Istenét fájdalmaik és sebeik miatt; de nem tértek meg cselekedeteikből.
És a hatodik angyal is kiöntötte csészéjét abba a nagy folyamba, az Eufráteszbe, s kiszáradt annak vize, hogy út készüljön a Napkeletről jövő királyoknak. (Ter 15,18; Jer 50,38) És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és az álpróféta szájából három tisztátalan szellem jön ki, mintha békák lennének, mert démonok lelkei ezek, akik jeleket művelnek, és a föld összes királyaihoz mennek, hogy összegyűjtsék őket a harcra a mindenható Isten nagy napjára.
– Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!
És egybegyűjti őket arra a helyre, amelyet héberül Harmageddónnak neveznek. –
És a hetedik angyal is kiöntötte csészéjét a levegőbe, és harsány hang hallatszott a templomból, a tróntól: »Megtörtént!« (Iz 66,6) És villámlások, zúgás és mennydörgések támadtak, és akkora földrengés lett, amekkora még nem volt, amióta ember van a földön, olyan földrengés, olyan hatalmas! (Kiv 19,16;Dán 12,1) A nagy város három részre szakadt, a nemzetek városai leomlottak, és Isten megemlékezett a nagy Babilonról, hogy bosszúálló haragja borának kelyhét adja neki. (Dán 4,27;Iz 51,17) Eltűnt minden sziget, és a hegyek sem látszottak sehol. Hatalmas, mázsányi jégeső hullott le az égből az emberekre, s az emberek káromolták Istent a jégeső csapása miatt, mert az igen nagy volt. (Kiv 9,24)
A parázna Babilon 17 A hét angyal közül az egyik odajött, és így szólt hozzám: »Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna asszony kárhozatát, aki a nagy vizek fölött ül, (Jer 51,13) akivel a föld királyai paráználkodtak, és akinek paráznasága borától megrészegültek a föld lakói!« (Iz 23,17) 3És lélekben elvitt engem a pusztaságba: egy asszonyt láttam skarlátvörös fenevadon ülni, amely tele volt a káromlás neveivel, és hét feje és tíz szarva volt. (Dán 7,7) Az asszony pedig bíborba és karmazsinba volt öltözve, felékesítve arannyal és drágakővel és gyöngyökkel. Kezében arany serleget tartott, telve utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságával. (Jer 51,7) A homlokára ez a név, ez a titok volt írva: »A nagy Babilon, a föld paráznaságainak és utálatosságainak anyja!« (Dán 4,27)
És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus vértanúinak vérétől. Mikor őt láttam, nagyon csodálkoztam. Az angyal azt mondta nekem: »Miért csodálkozol? Megmagyarázom én neked az asszony titkát és a fenevadét, amely őt hordozza, amelynek hét feje és tíz szarva van! A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs, és megjelenik. Fel fog szállni a mélységből, és a vesztébe jut; a föld lakói pedig csodálkozni fognak – azok, akiknek a neve nincs beírva az élet könyvébe a világ teremtése óta–, amikor látják a fenevadat, amely volt és nincs. (Dán 7,3;Dán 12,1) – Ennek ez a bölcs értelme: A hét fej hét hegy, amelyeken az asszony ül; és hét király. Öt már elesett, az egyik még van, a másik pedig még nem jött el. Amikor eljön, csak rövid ideig lesz maradása. És a vadállat, amely volt és nincs, az maga a nyolcadik, és a hétből való, és vesztébe jut. És a tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem jutottak uralomra, de mint királyok hatalmat nyernek egy órára a fenevaddal együtt. (Dán 7,24) Ezeknek egy a szándékuk, és erejüket és hatalmukat a fenevadnak adják át. Harcolni fognak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az uraknak Ura és a királyoknak Királya; akik pedig vele vannak, azok hivatottak, választottak és hűségesek.« (MTörv 10,17)
Majd azt mondta nekem: »A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna asszony ül, a népek, törzsek és nemzetek és nyelvek. (Jer 51,13;Dán 3,4) A tíz szarv pedig, amelyet láttál, és a fenevad meggyűlöli a parázna asszonyt. Elhagyottá és meztelenné teszik, megeszik a húsát, és tűzzel megégetik. Mert Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, és egyetértve adják királyi hatalmukat a fenevadnak, míg beteljesednek Isten igéi. Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyai fölött uralkodik«. (Zsolt 2,2)
Babilon bukásának kihirdetése 18 Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni az égből, akinek nagy hatalma volt, és a föld felragyogott dicsőségétől. (Ez 43,2) Hangos szóval így kiáltott: »Elesett, elesett a nagy Babilon, démonok lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyűlöletes állat lakóhelyévé. (Iz 21,9) Mert féktelen paráznasága borából ivott minden nemzet; s a föld királyai paráználkodtak vele, a föld kereskedői az ő gyönyörűségeinek bőségéből lettek gazdagokká!« (Jer 51,7; Iz 23,17)
Aztán egy másik hangot hallottam az égből, amely így szólt: »Menjetek ki onnan, én népem, hogy részesei ne legyetek az ő gonoszságainak, és ne legyen részetek az őt érő csapásokban, mert bűnei az égig hatoltak, és Isten megemlékezett gonoszságairól. (Jer 51,9) Fizessetek neki vissza, mint ahogy ő is megfizetett nektek, és kétszeresen viszonozzátok cselekedeteit; a pohárba, amelybe ő töltött, töltsetek neki kétannyit! Amennyire dicsőítette önmagát és gyönyörűségben volt, annyi gyötrelmet és gyászt adjatok neki, mert így szól szívében: ‘Mint királyné, ülök a trónon, és nem vagyok özvegy, gyászt nem fogok látni!’ (Iz 47,7-8) Ezért egy napon jönnek rá a csapások, a halál, gyász és éhség, és tűz fogja megégetni; mert erős az Isten, aki őt megítéli!« (Iz 47,9;Jer 50,34)
Siralom Babilon pusztulása felett Sírni és gyászolni fognak fölötte a föld királyai, akik paráználkodtak vele, és gyönyörűségekben éltek, amikor látják majd füstjét, amint ég. (Ez 27,31-33; Iz 23,17) Elhúzódnak tőle, félve gyötrelmeitől, és így szólnak: »Jaj, jaj, az a nagy város! Babilon, az erős város! Mert egy óra alatt eljött a te ítéleted!« (Dán 4,27)
A föld kereskedői sírni és gyászolni fognak fölötte, mert senki sem veszi meg többé áruikat: (Ez 27,31.36) arany és ezüst árut, drágakövet, gyöngyöt, gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, semmiféle tujafát, sem elefántcsont-edényt, és egyetlen nemes fából, rézből, vasból és márványból való edényt sem, sem a fahéjat, fűszert és illatszereket, kenetet, tömjént, bort, olajat, lisztlángot, búzát, barmokat, juhokat, lovakat, kocsikat, rabszolgákat és emberi személyeket. A lelked számára kívánatos gyümölcsök eltávoztak tőled, és minden kövérség és kiválóság elveszett tőled, és többé már nem találják meg!
Mindazok, akik ezekkel kereskedtek, s akik meggazdagodtak, megállnak tőle távol, gyötrelmeitől félve, sírva és gyászolva, (Ez 27,31.36) és így szólnak: »Jaj, jaj, az a nagy város, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékes volt, és egy óra alatt odalett ennyi gazdagság!«
Minden hajókormányos és mindenki, aki a vizeket járja, a hajósok, és akik a tengeren dolgoznak, megállnak távol, (Ez 27,27) és így kiáltanak, amikor látják égésének helyét: »Melyik város volt hasonló ehhez a nagy városhoz?« Majd port hintenek fejükre, és sírva és gyászolva így kiáltanak: »Jaj, jaj, az a nagy város, amelynek kincseiből meggazdagodtak mindnyájan, akiknek hajóik voltak a tengeren, az ő kincseiből; és egy óra alatt elpusztult! (Ez 26,19) Örvendezz fölötte ó ég, és ti, szent apostolok és próféták, mert Isten kimondta fölötte az ítéletet értetek!«
(Iz 44,23;MTörv 32,43G) Egy erős angyal követ vett föl, olyat, mint egy nagy malomkő, a tengerbe dobta, és ezt mondta: »Ilyen erővel döntik le Babilont, azt a nagy várost, és többé már nem találják meg! (Jer 51,63-64; Dán 4,27; Ez 26,21) A hárfások, zenészek és fuvolások hangja és harsona nem hangzik fel többé benned; semmiféle művészet mestere nem található többé benned, és malom zörgése nem hallatszik többé benned; és lámpavilág nem fénylik többé benned, és a vőlegénynek és menyasszonynak szava nem hangzik fel többé benned, mert kereskedőid a föld fejedelmei voltak, s a te varázslataid miatt jutott tévútra minden nemzet; (Jer 25,10;Iz 23,8; 47,9) benne található a próféták és szentek vére, és mindazoké, akiket megöltek a földön.«
Jegyzetek

16,1 A hét csésze csoportosítása is kifejező: a négyes szám a világ száma, a hármas az Istené. A csapások utalnak az egyiptomi csapásokra is; számuk (hét = teljesség) jelzi súlyosságukat, egyben azt is, hogy a büntetések ezzel lezárulnak.

17,3 Ez az asszony sem nem Róma, sem Babilon, hanem a keresztényellenes világ megszemélyesítése. Talán itt is (mint az evangéliumban: Jeruzsálem pusztulása és a világ vége) összefonódik két látnoki kép: Rómának (a Római Birodalomnak) a bukása és a világ vége.


Minden fejezet...
1 0