Az első négy csésze kiöntése.
16 Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, mely a hét angyalhoz szólt: „Menjetek, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földön.” Elment az első és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély támadt azokon az embereken, akik a vadállat jelét viselték és szobrát imádták. A második (angyal) csészéjét a tengerbe öntötte. Az olyan lett, mint a holtnak vére, és minden tengeri élőlény elpusztult. A harmadik a folyókba és vízforrásokba öntötte csészéjét, s azok vérré változtak. Erre hallottam, hogy megszólalt a vizek angyala: „Igazságos vagy (Uram), aki vagy és aki voltál. Szent vagy, hogy így ítéltél. Mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni: valóban megérdemelték!” Hallottam, hogy az oltár felől egy másik is szól: „Úgy van Uram, mindenható Isten, igazak és jogosak ítéleteid!” A negyedik (angyal) a napra öntötte csészéjét. Az erőt nyert arra, hogy (hőséggel és) tűzzel gyötörje az embereket. Az emberek égtek a nagy forróságtól, de mégis káromolták Isten nevét, akinek hatalma volt a csapásokon. Nem tértek meg és nem adták meg neki a tiszteletet.Az utolsó három csésze kiöntése.
Az ötödik (angyal) a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire annak birodalma elhomályosult. Az emberek nyelvüket harapdálták kínjukban és káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de mégsem tértek meg gonosztetteikből. A hatodik (angyal) csészéjét a nagy Eufrátesz folyamba öntötte. Erre kiszáradt a vize, hogy út nyíljék napkelet királyainak. Akkor láttam, hogy a sárkány, a vadállat és az álpróféta szájából három békához hasonló tisztátalan szellem jön ki. Ördögi szellemek ezek, akik csodákat művelnek és elmennek a föld összes királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. – Lásd, úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog, aki virraszt és ügyel ruhájára, hogy mezítelenül ne járjon és ne lássák szégyenét. – A királyokat összegyűjti arra a helyre, melynek héber neve Harmageddón. A hetedik (angyal) a levegőbe öntötte csészéjét. Erre a templomból a trón felől nagy szózat tört elő: „Megtörtént!” Mire villámlás, csattogás és mennydörgés támadt, s akkora földrengés keletkezett, amekkora még nem volt, mióta ember van a földön. A nagy város háromfelé vált és a pogányok városai leomlottak. Isten akkor megemlékezett a nagy Babilonról és haragja tüzes borának kelyhét nyújtotta neki. Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé látni. Mázsás nagy jégeső hullott az égből az emberekre. Az emberek pedig káromolták az Istent a jégverés miatt, mert rettenetesen nagy volt.Ötödik látomás: a végső számadás és Krisztus győzelme
Az istentelen Babilon.
17 Egyik a hét angyal közül, akiknél a hét csésze volt, hozzám jött és így szólt: „Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna asszony kárhozatát, aki a nagy vizek mellett ül. Vele paráználkodtak a föld királyai és paráznaságának borától megrészegültek a föld lakói.” És lélekben elragadott a pusztába. Egy asszonyt láttam ott, aki skarlátvörös vadállaton ült. Ez tele volt istenkáromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. Az asszony bíborba és karmazsinba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel fölékesítve. Kezében aranyserleget tartott, tele utálatos és szennyes paráznasággal. Homlokán ez a titokzatos név állt: „A nagy Babilon, a paráznák és a föld undokságainak anyja.” Akkor láttam, hogy az asszony megrészegült a szenteknek és Jézus vértanúinak vérétől. Láttára nagy ámulatba estem.A látomás magyarázata.
Az angyal megkérdezte: „Mit csodálkozol? Én megmagyarázom neked az asszony titkát és a hétfejű, tízszarvú vadállatét, mely hordozza. A vadállat, melyet láttál, volt, de nincs többé. Fölszáll a mélységből, de vesztébe rohan. A vadállat láttára, mely volt és nincs többé, de ismét megjelenik, csodálkozni fognak a föld lakói, akiknek neve nem áll a világ teremtése óta az élet könyvében. Itt van szükség bölcsességgel párosult értelemre. A hét fej hét hegyet jelent, ezeken ül az asszony. De jelenti a hét királyt is. Öt közülük lebukott, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el. Ha majd eljön, rövid ideig lesz csak maradása. Maga a vadállat, mely volt, de nincs többé, lesz a nyolcadik: az előző hét közül való, s vesztébe is rohan. A tíz szarv pedig, melyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállat után királyi hatalmat nyernek egy órára. Ezek egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat rendelkezésére bocsátják. Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány, aki az uralkodók Ura és a királyok Királya, legyőzi őket meghívott, kiválasztott és hűséges szövetségeseivel.” Azután így folytatta: „A vizek, amelyek mellett látomásodban a parázna asszony ült, a népeket, törzseket, nemzeteket és nyelveket jelentik. A tíz szarv, melyet láttál, és a vadállat meggyűlölik a parázna asszonyt, kifosztják és levetkőztetik, sőt húsán rágódnak és tűzön sütik. Isten sugalmazta nekik, hogy tervét végrehajtsák és uralmukat egyetértve a vadállatra ruházzák, amíg Isten igéje be nem teljesül. Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodik.”Babilon bukása.
18 Ezután láttam, hogy egy másik angyal száll le az égből, akinek nagy hatalma volt. Tündöklése beragyogta a földet. Harsány hangon kiáltotta: „Összedőlt, összedőlt a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett és minden tisztátalan szellem hajléka és minden tisztátalan, undok madár odúja. Paráznaságának tüzes borából ittak az összes nemzetek. A föld királyai paráználkodtak vele, a föld kereskedői pedig meggazdagodtak pazar fényűzéséből.” Akkor egy másik szózatot hallottam az égből, mely így szólt: „Vonuljatok ki onnan, én népem, hogy részetek ne legyen vétkeiben és csapásai ne érjenek titeket is. Bűnei az eget verik, de Isten számon tartja gonosztetteit. Fizessetek meg neki, ahogy ő fizetett, és tetteit kétszeresen viszonozzátok. Töltsetek serlegébe kétannyit, mint nektek töltött. Amekkora tündöklése és fényűzése volt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Így büszkélkedik magában: mint királyné trónolok, nem vagyok özvegy és nem ismerek gyászt. Ezért egy nap zúdulnak rá a csapások: halál, gyász és éhínség, sőt tűz hamvasztja el, mert hatalmas az Úristen, aki megítéli.”Babilon siratása.
„Siratják és gyászolják a föld királyai, akik paráználkodtak és gyönyörökben éltek vele, mikor majd látják füstölgő égését. Gyötrelmeitől való félelmükben, távolról így kiáltanak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett ítéleted. A föld kereskedői is siratják majd és gyászolják, mert senki sem veszi meg többé áruikat: Arany- és ezüstárut, drágakövet és gyöngyöket, gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint,semmiféle tujafát és elefántcsont díszt,
sem értékes fából, rézből, vasból és márványból készült edényt, fahéjat és balzsamot, illatszert, kenetet és tömjént, bort, olajat, lisztlángot és búzát,
barmot és juhot, lovat és kocsit,
rabszolgák testét és lelkét. Gyönyörűséged gyümölcsei elfonnyadtak,
eltűnt tőled minden pompa és fény,
s nyomuk sem lesz többé. A kereskedők, akik meggazdagodtak belőle, gyötrelmeitől való félelmükben távol tőle megállnak, siratják és gyászolják, s így kiáltanak: Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél! Arannyal, drágakővel és gyöngyökkel voltál ékes! Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság! Minden kormányos és révész, minden hajós és tengerész megállt a távolban, amikor megpillantotta füstölgő égését, és így kiáltott: Melyik város hasonlított ehhez a nagy városhoz! Port hintettek fejükre és sírva és gyászolva kiáltották: Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodtak meg mindnyájan, akiknek hajójuk járt a tengeren. Elpusztultál egy óra alatt! Örvendezz miatta te menny, s ti szentek, apostolok és próféták! Isten igazságotokért kimondta felette az ítéletet.”
Az elpusztult város képe.
Egy erős angyal erre malomkő nagyságú követ ragadott föl s a tengerbe dobta e szavakkal: „Ily robajjal dőljön le Babilon, a nagy város, és nyoma se legyen többé! Hárfapengetés meg ének, fuvolaszó és harsona ne zengjen többé benned!Ne éljen benned semmilyen mesterség művese!
Ne hallatsszék malomkattogás! Mécses fénye ne villanjon föl benned!
Vőlegény és menyasszony ne hallassa szavát!
Kereskedőid a föld nagyjai voltak,
varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet.” Kezéhez tapad a próféták és szentek vére, s mindazoké, kiket megöltek a földön.